Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A monstrum már hosszú évtizedek óta jellegzetes megállója, látnivalója a dunai csónaktúráknak. Megépüléséről keveset tudni. Feltételezések szerint az alapja 5 méter mélyen a folyómeder

talajszintje alatt helyezkedik el. A további kivitelezési munkálatokról sajnos nincs feljegyzés. A dunai rakodó, 1927-ben kezdte el működését a Dorogi Szénbányák szállító és elosztó üzemegységének külön részlegeként. A szénrakodó feladata a dorogi szénbányákból kitermelt szénpor továbbítása volt a folyami uszályokra. A bánya osztályozó egysége és a rakodó között 5,7 méter hosszú kötélpálya volt kifeszítve, amelyen a szénporral megrakott csillék mozogtak. Amikor még működött a rendszer, a vízben két hatalmas lábon álló, több méternyi magasban, közel kétszáz négyzetméter alapterületű terem volt, amelybe érkeztek a teli csillék. A kötélpályán beérkezett kocsikat 3-4 fős személyzet leforgatta, azok tartalmát bunkeres surrantón, csúzdán leöntötték. Ezek a surrantók és az uszályok össze voltak csatlakoztatva, innen került a hajókra a szénpor. A Dunán várakozó megrakott hajók a szénport a csepeli erőműbe és a fővárosi ipari létesítményekbe szállították tovább.
Az üres csilléket visszaillesztették a munkások a kötélpályára, és visszaindították a bánya irányába. A szénrakodóban volt egy úgy nevezett puffer tároló, amelybe azt az anyagmennyiséget rakták, ami arra az időre volt jó, amikor a megrakott uszályt felváltotta az ürest.

Megközelítése csónakon keresztül történt, abból kiszállva egy vaslétrán kellett felmászni a magasban lévő teremhez. Az itt dolgozók két műszakban látták el a feladatokat. Naponta akár 1000 tonna szénpor is áthaladt a rakodón. A szénbányászat hanyatlása következtében azonban az építmény sorsa is megpecsételődött. 1963-ban leállították a szállítást, leszerelték a kötélpályát, berendezéseket. Azóta üresen áll, fémváza és falburkolata még látható, de a padlógerendákat elvitték. Jelenlegi tulajdonosa a Váltótér Alapítvány. Felújítása rengeteg költséggel járna, most életveszélyes az építményre felmászni.

A ’90-es években művésztelepet szerettek volna létrehozni benne, de az ötlet nem valósult meg. Az elmúlt évek alatt számos országos, nemzetközi szintű művészeti eseményen volt központi szerepe e kultikus építménynek. Ilyen például a Lévay Jenő által vezetett projektek között az 1997-es Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatói által készített anyag, amelyet később a Duna Múzeumban, Dunaújvárosban, Győrben, Budapesten, Kijevben, Pozsonyban is bemutattak. De a szénrakodó szerepelt, mint modell és ihlető a 2001-es Miláno Europa kiállításon a Repülő híd című installációban is.

Pin It
contentmap_plugin

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • A fürge mókus

    Az európai mókus, TájGazda

    Mellső lábai összeértek, valamit szorongatott benne, de ahogy meghallotta az avarban megzörrenő lépteimet eldobta a kezében lévő tárgyat és fürgén felmászott a legközelebbi fára.

     
  • A föld ajándéka: az opál

    A szlovák opálbánya, TájGazda

    „Semmilyen más drágakő sem nyújt kellemesebb látványt a szemnek” – írja egy ismeretlen római szerző a nemesopálról. A kelet-szlovákiai opálokat régóta csodálja a világ,

     
  • Itt az idő voksolni!

    Egy korábbi írásunkban (Az Év fája) már felhívtuk a kedves Olvasó figyelmét arra, hogy vegyen részt az Ökotárs Alapítvány által meghirdetett mozgalomban

     
  • Kézzel festett csodák

    A mezőkaszonyi Zsell Diána már gyerekkora óta szeretett rajzolni és festeni. Az igazi hobbija azonban csak két évvel ezelőtt talált rá egy baráti

     
  • Koccintás Orbán pálinkával

    Koccintás Orbán pálinkával, TájGazda

    Maros megyében, a Sóvidék utolsó falujában Kibéden több, mint 15 féle pálinkát készítenek az Orbán pálinkafőzdében (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére