.png)
A múlt század derekáig a vidéki falvak látképének meghatározó részét képezték a nádastetők. A könnyen beszerezhető és olcsó építőanyag jól szigetel és szükség esetén a pótlása is könnyű ezért évszázadokon keresztül nagyon népszerű építőanyagnak számított.
Az építőipar fejlődésével viszont eltűntek a nádak a háztetőkről és a nádkötőmesterek többsége is kihalt. A Dráva folyó mentén, Verőcétől keletre viszont akad egy falu, ahol a lakosok még mindig foglalkoznak nádkötéssel, ez a falu Budakóc. Az alig párszáz lelket számláló, vízmelletti település lakói viszont elsősorban már nem a háztetők lefedésére készítenek nádkötegeket. A vízi növényt mára ugyanis inkább díszítő és árnyékoló funkciót lát el a legtöbb helyen. A budakóciak télen vágják le a nádat a Dráva holtágain és a környező tavakon, majd kévékbe kötik azokat szárítás céljából. A kévék egy évig is érlelődnek a napon mielőtt feldolgozásra kerülnének. A száraz nádat ezután külalakjuk szerint szortírozzák, ekkor dől el, hogy az adott nádszál árnyékolóként, tetőként vagy nádszövetként végzi-e. Utóbbiba ugyanis csak a vékony, kecses szállak kerülhetnek, mert a szövőgépek nem bírnak el a vastag darabokkal. A Dráva-menti nád legnagyobb felvásárlói hosszú idő óta az adriai szállodák és strandok. Szinte nincs is olyan üdülőparadicsom Dalmáciában, ahol ne lenne legalább egy budakóci nádszövet vagy nádból készült napernyő. A jólfizető turisztikai szektor kiszolgálása mellett, ha valaki mégis úgy dönt, hogy nádastetőt szeretne, a budakóciak azt is meg tudják oldani. Ennek köszönhetően az utóbbi években számos tájházat, múzeumot és éttermet is lefedtek a drávamenti mesterek, akiknek a munkája messze földön híres. Budakóc legismertebb nádazómestere, Barnaki Zoltán például az Adrián kívül rendszeresen szállít portékáiból Magyarországra, Szlovéniába és Szerbiába is, mert jó nádból mindenütt hiány van. Éppen ezért, aki úgy dönt, hogy náddal fedné le háza tetejét legjobb, ha időben egyeztet egy-egy mesterrel, mert könnyen lehet, hogy várni kell a szolgáltatásaikra.
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
