.png)
Naponta, kétnaponta két, két és fél órát töltök a kertemben – meséli Kántor István, aki civilben a Békéscsabai Szakképzési Centrum Trefort tagiskolájának a tanára.
Mint mondja, a kertészkedés nem fárasztja, inkább kikapcsolja. S, hogy honnan az indíttatás? Családi gazdálkodási hagyományokat emleget, s amikor 13 éve kertes házba költözött, szinte azonnal ásót ragadott. A ház udvarában nagyjából 400-450 négyzetméter alkalmas kertészkedésre, s amikor tavasszal már olyan a talaj hőmérséklete, akkor megkezdi a vetés, palántázást. Az évek során kialakult a repertoár. Általában több mint húsz féle növény zöldség, gyümölcs terem, s a vegetációs időszakban valami mindig történik a kertben. Kezdődik az eperrel, majd folytatódik a borsóval, s így tovább a paradicsomon át egészen az áfonyáig, amivel záródik is a szezon. A tanár úr nem szokott permetezni, nála minden „bio” termésnek számít. A tudnivalók kapcsán ősi szokásokat emleget, de azért a fogásokat szakirodalomból is meríti. Évről évre változik a termés, hol az egyik, hol a másik vetésből nagyobb a felhozatal, vagyis valamiből mindig gazdag a termés. A Kántor család persze örül, élükön magával a tanár úrral, hiszen főzhetik például a lekvárt, de télire sok minden kerül a befőttes üvegekbe és a fagyasztóba is. A tanár úr láthatólag büszke munkájára, s akkor örül igazán, ha kollégáit is meglepheti egy-egy kóstolóval, s látja az elégedett mosolyokat.
