.png)
A történet az 1870-es évekre nyúlik vissza, amikor is egy felvidéki ifjú úgy döntött, hogy vándorútra kell. A vándorlása során sokat látott legény végül Balmazújvárosban telepedett le, ahol egy kedves,
fiatal kisasszonyt feleségül is vett. A felesége édesapja kalapos mester volt, akitől a legény kitanulta a kalapkészítés mesterségét. Ekkor kezdődött el a Mihalkó-kalap története. Azóta generációról generációra öröklődik e mesterség. A Mihalkó család kalapjai, azóta is ugyanazzal a hagyományos, kézi technikával készülnek a merinói bárány gyapjából.
Mihalkó Gyula népi iparművész, a Népművészet Mestere feleségével, Erzsébettel Balmazújvárosban élnek. Gyula bácsi édesapjától és nagybátyjától tanulta el a kalapkészítés minden fortélyát. A hagyományok útján fia, Gyula is követi és lánya, Emese is kitanulta e mesterséget. Hortobágyi-, kiskunsági pásztorkalapokat, süvegeket, paraszt és polgári kalapokat, népitáncos és szuvenír mini fejfedőket készítenek. A kalapkészítés aprólékos, nehéz munka, jó állóképességet igénylő szakma. A kalapkészítésnél először a gyapjút szálakra kell szétverni, majd össze kell gyúrni, ami erős fizikumot igényel, ugyanis minél erősebben vannak egybe gyúrva a szálak, annál erősebb egy kalap. A kalap elkészüléséhez szükséges anyagmennyiséget ezután kétfelé veszi Gyula bácsi, majd a fakpóna segítségével fellazítja és a fakba ereszti. Egy pásztorkalap elkészítéséhez négy fakra van szükség. A munka során a négyből kettőt, majd a kettőből egy kalapot állít össze filcollással és nemezeléssel. Az elkészült tompot forró vízben 2 óra hosszáig még tovább gyúrja, amitől a gyapjú összemegy és sűrűsödik. A begyúrt tompot formára teszi, megszárítja, befesti. A festés után ismét szárítja, keményít, formázza a kalapot. Majd levasalja, bevarrja, díszíti és végül glancolja. Ezzel a kalap elnyeri végleges formáját, melyet ezután bárki büszkén viselhet.
A generációk, évszázadok alatt összegyűjtött tudását, a tárgyakat, eszközöket Gyula bácsi mindig is nagy gonddal őrizte, hogy az utókor számára is megtekinthető legyen. Ezért támogatással és a család együttes összefogásával 2004.-2005. között sikerült édesapja műhelyén egy alkotóházat felépíteni. A házban helyet kapnak ezek az értékes kincsek is. Látható a hagyományos szerszámokkal felszerelt, modern műhely és egy kiállító terem. Különös tárgyak, fejformák, szerszámok, melyek elengedhetetlenek a kalapkészítéshez. A kiállításon megcsodálhatóak a Mihalkó kalapmesterek által készített kalaptípusok és egyéb népművészeti remekek. Térképek, melyek jelölik, hogy mely vásárokon voltak jelen, a Mihalkó-könyv, ami a család történetéről, a kalapkészítésről számol be. A kalapok mesterétől sokat megtudhatunk arról is, hogy hogyan kell viselni a kalapot, megfogni, fejre helyezni, hogy milyen mélyen húzzuk a homlokunkra. A házban lehetőség van vendégszobák bérlésére is. További információk a www.mihalkogyula.hu oldalon.
Munkássága során Gyula bácsi már minden szakmai címet, elismerést és méltatást megkapott, amely ebben a szakmában csak lehetséges. Részesült Hagyományőrző díjban, elnyerte a Népművészet Mestere címet, a Király Zsiga-díjat, Gránátalma díjat. De eddigi munkájának legnagyobb elismerése, hogy a Hungarikum Bizottság felvette „Az egész Magyarországon egyedülállóan a Mihalkó család által készített hortobágyi pásztorkalapot, mint Magyarország emblematikus tájegységének védendő nemzeti kultúrkincsét” a Magyar Értéktárba. Ezzel az általuk készített hortobágyi pásztorkalap kiemelkedő nemzeti érték címet viseli. Méltón lehet Ő, családja és minden magyar ember büszke ezen elismerésére. Hiszen a Mihalkó család munkájának köszönhetően tovább él és öregbíti hírnevét pásztorkalapjuk és e letűnőben lévő szakma is.
