.png)
A Marosvásárhelyen élő Hajdó Jolán leginkább udvarhelyszéki és nyárádmenti varrottasokat készít. Ragaszkodik a minél régebbi, eredeti mintákhoz (http://jolanart.blogspot.ro/).
Közel fél évszázaddal ezelőtt a nagynéni hímzett párnáit másolta le, a rajzokat papíron őrizgette mostanig. Párnákat is készít, de a nyárádmenti mintákat terítőkre és kisebb darabokra is átmentette, elsősorban azért, mert napjainkban nem divatosak az ilyen díszpárnák. Ezekkel a mintákkal díszit könyvjelzőket, ajándékzsákokat. Nagyon sokféle tulipánmintát összegyűjtött, így nem okoz gondot, hogy minden darabra mást hímezzen. A tulipánoknak ugyanis üzenetük van, ezért a különböző korú emberek, különböző tulipánokat hímeztek a kötényükre. Kilenc alapvető tulipánformát használtak: kislányoknak kétszirmú virág került, nagyobb lányoknak kecses többszirmú, várandósoknak megint mást, s, ha már gyermeke született a fehérnépnek még egy kistulipánt hímeztek a másik mellé, míg az öregasszonyoknak már lefelé hajló szirmai is voltak a virágnak. Nemcsak a minták régiek, hanem a színvilág is. Ezek a kézimunkák piros-feketével vannak kivarrva, hagyományos fehér színű anyagra.
Udvarhelyi varrottasokat is készít Jolán, ezek már lenvászonra kerülnek piros fonallal. A hagyományos láncöltéses kézimunka nem terjedt el annyira Erdélyben, a kalotaszegi nagyírásos mutatósabb és közkedveltebb. Sokan nem is sejtik, hogy az írásos valójában ilyen kis láncöltésekből alakult ki.
Kötni és horgolni is szokott Jolán. Amikor konfirmált, saját maga hímezte ki székelyruhájának kötényét, és ugyanúgy kézzel horgolt rá csipkét, mint hajdan a dédnagymama. Most is szívesen vállalja, hogy másoknak is megteszi ezt, ha népviseletet varratnak, meghorgolja rá a csipkét.
A színes kézimunkákat tapasztalata szerint jobban el lehet adni vásárokban, az jobban vonzza a tekintetet, de Jolán ennek ellenére kitart a hagyományok mellett, és továbbra is piros-fekete varrottasokat készít.
