Húsz éves múltja van a felsőoktatási szintű magyar nyelvű agrárszakember-képzésnek Vajdaságban, amely feladatot a Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezetgazdálkodási karának
zentai kihelyezett tagozata, a népszerű "Kertészeti" tölti be - sikeresen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a valamivel több mint másfél évtized alatt kertészmérnöki, illetve környezetgazdálkodási agrármérnöki oklevelet szerzett mintegy 400 hallgató. A mezőgazdaság átalakulásával, a nagyüzemek privatizálásával szinte máról holnapra megszűnt az a kivételes lehetőség, hogy a friss diplomások szakmájukban jussanak munkahelyhez. De a kihelyezett tagozatnak nem is ez volt elsődleges célja, hanem hogy könnyítés az agrárszakma anyanyelven történő elsajátításában. Prioritásként az itt maradás elősegítését és a családi gazdaságok gazdag gyakorlati tapasztalatának az elméleti tudással, a tudománnyal történő összekapcsolásával és nem utolsó sorban az önálló vállalkozásra való felkészítést és bátorítást tűzte ki célul. Nem a tudás, a szakma ismereteinek hiánya okoz gondot a termelési ciklusban, hanem a piacgazdálkodás íratlan törvényeinek kiszámíthatatlansága. A jól informált, képzett gazda könnyebben talál megoldást a termelés vagy értékesítés során felmerülő gondokra. A húsz évvel ezelőtti induláskor az állami, nem magyar nyelvű agrár-oktatási intézmények ferde szemmel nézték a "kertészeti" szárnybontogatását, vetélytársat láttak benne. Mára viszont együttműködési programokkal tesznek Vajdaság mezőgazdaságáért, a családi gazdaságok kibontakozásáért. Maga a felsőoktatási intézmény számára az jelenti a legnagyobb elismerést, hogy a Zentán szerzett és egész Európában érvényes kertészmérnöki vagy környezetgazdálkodási agrármérnöki oklevéllel rendelkezők egyaránt helytállnak, mint agrár-vállalkozás vezetők vagy a családi gazdaság irányítói. A húsz éves jubileum alkalmából szervezett ünnepségen, melyen a szerbiai és magyarországi politikai és gazdasági élet vezetői mellett az intézmény alapjait lehelyező vezetők és tanárok, valamint az oklevelet szerzett hallgatók is tiszteletüket tették, az egykori diákok mosolyogva idézték fel az indulás kezdeti nehézségeit. Kezdetben a katolikus templom hittantermében zajlott az oktatás. Napjainkban már otthona van a kertészetinek, irigylésre méltó szakkönyvtár áll a hallgatók rendelkezésére, amit kívülálló kutatók is igénybe vehetnek. Emellett, ami a gyakorlati képzésben nélkülözhetetlen, a jól felszerelt tangazdaság és laboratórium szolgálja a gyakorlati ismeretek elmélyítését. A magyar kormány, illetve a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az anyaintézmény hathatós támogatásával növekedhetett a napjainkra tekintélyes felsőoktatási intézménnyé váló "kertészeti". Az előadó szaktanárok tudása tette lehetővé, hogy a tevékenység ne korlátozódjon csupán az oktatásra, hanem azt megosszák az egész közösséggel, a fejlődéstől és fejlesztéstől nem elzárkózó gazdaságokkal. Ezt a feladatot a tagozat mellett tevékenykedő dr. Berényi János Agrár Innovációs Iroda mezőgazdasági szaktanácsadásával, projektmenedzselési és pályázatíró szolgáltatásával vállalta fel, utat nyitva a szakmai összejövetelek és képzések előtt is.
A két évtized során voltak évek, amikor annyi jelentkező volt, hogy nem is jutott mindenkinek hely. Ezt az érdeklődést nem csak a tandíjmentes oktatás váltotta ki, hanem elsősorban az anyanyelven, a magyar nyelven történő szakmai oktatás. Továbbra is töretlen az érdeklődés a kertészmérnök-képzés iránt, de megfogyatkoztak a hallgatók, ami összefüggésbe hozható a térség magyar népességének csökkenésével. Így tehetséggondozási és felzárkóztatási programokkal segítik elő a hallgatók beilleszkedését, majd a kutatási és publikálási lehetőségek, a szakmai napokon való részvétel járul hozzá, hogy a majdani kertészmérnököket megismerje a közösség.