.png)
Görgettem és görgettem az oldalon lefelé. Hirtelen megállítottam a képernyőt. Egy hintázó és egy lufit fogó alakot pillantottam meg. Milyen mókás figurák, milyen viccesen áll a szeme a hintás csajszinak.
Gondoltam én akkor elsőre, hogy csajszi. S mint később kiderült tényleg ő a lány. Ahogy aprólékosabban megnéztem a képet, vettem észre, hogy ezek a figurák miből is lettek kialakítva. Fadarab, műbőr, drót, csavar, mini égő – egyszerű, régi nem használatos tárgyak – csupa kidobásra váró „szemét”. Annak ellenére, hogy hulladékból készültek teljes összhang uralkodik a képen. Mégis hogyan lehet ez, ki készít ilyet? - merült fel benne a kérdés. Sőt, ahogy a hozzá tartozó leírást is olvastam, állt össze igazán a történet előttem. A kép és a történet egy kerek egészet alkotott. A mese vitt magával, már sajnáltam, hogy ilyen hamar vége is lett. Ahogy láttam nem csak engem nyűgözött le, hanem másokat is. Legalábbis a kommenteket olvasva ezt éreztem. Pl. „Az alkotások, úgy mindenestől, történettel, tokkal-vonóval lenyűgözőek.”- írta valaki.
Zrínyi Andi, aki ezeket az elképesztően jó alkotásokat készít Sopronban él. A kezdetek kezdetén csak a családja részére készítette a képeket, amik idővel több fórumon is megjelentek, ahol nagyon jól szerepeltek. Ekkor döntötte el, hogy az eddig hobbiként űzött tevékenységét főállássá fejleszti.
Az általa készített dekorképek minden eleme újrahasznosított tárgyból készül, vegyes technikával. Maradék deszkalap, drót, csavaralátét, izzók, műbőr darabok, némi akrilfestékkel megbolondítva. Csupa kidobásra váró anyag.
„E dekorképek története már több, mint húsz éve kezdődött. - meséli Andi. Akkor még nem voltak annyira változatos alapanyagok a boltokban, mint manapság. Hobbi bolt is csak elvétve akadt. Ezért esett akkor a választásom ezekre a tárgyakra, illetve az újrahasznosításra. Sok-sok próbálkozás, kísérletezés vezetett el ahhoz, ami mára meghatározóvá tettem a saját stílusomat. Ma már sok újdonságot használok én is, amivel könnyebbé tudom tenni a képek elkészítését. De sok minden maradt a régi, mert a képek elkészítésénél az elsődleges célom még mindig az újrahasznosítás.”
Kezdetben a saját háztartásában keresgélte a felhasználható elemeket a képeihez. Majd később már tudatosan szerezte be a rokonoktól, ismerősöktől az általuk már nem használt, újrahasznosítható alapanyagokat.
A képek teljes egészében Andi fantáziájának szüleménye. Megtervezésük sokszor tovább tart, mint az elkészítésük. Sőt a legtöbbször menet közben is változik az előre kigondolt terv. Alkotásainak témája főként a tenger, a víz, a robotok, patkányok és a cirkuszi világ köré épül. Mesebeli légkört teremt meg ezekkel a figurákkal és a hozzájuk kapcsolódó történetekkel. A történetek írása viszonylag új keletű. Az alkotás közben felbukkanó gondolatatit osztja meg Andi mese formájában.
Munkáival több csoportos és egyéni kiállításon szerepelt már. Több interjút is készítettek vele, ami online lapokban, városuk hetilapjában és a Golden Harmony magazinban jelent meg. A 2019-ben megrendezésre került Paksi atomerőmű pályázatán óriási eredményt ért el, hiszen a „Hulladék és maradék anyagok újrahasznosításával készült lakberendezési használati tárgyak és gyerekjátékok” kategóriában különdíjas lett a benevezett alkotása.
Ha pedig a jövőre tekintünk Andi szeretné minél több embernek megmutatni alkotásait. Főleg azért, hogy lássák újrahasznosítással is lehet kedves, értékes dekorációt, ajándékot készíteni. Én személy szerint, amióta láttam a képeit és olvastam a hozzá kapcsolódó leírásokat, azóta alig várom, hogy egy újabb munkáját láthassam. Feldobta az adott pillanatot, mosolyt csalt az arcomra. Hacsak egy rövid időre is, de sikerült a gondolataimat visszarepíteni gyerekkorom örömteli pillanatai közé, ezzel kicsit kiszakítva ebből a rohanó világból.
További munkáit az alábbi elérhetőségeken tekintheti meg a kedves Olvasó: https://zrinyiandi.hu/ https://www.facebook.com/kreativujrafelhasznalas/
Írta: Szekeres Marietta
