.png)
A kárpátaljai Salánk görögkatolikus egyházközsége jó példa arra, hogyan lehet a helyi lehetőségek, adottságok és érdeklődési körök mentén olyan kezdeményezéssel előállni,
amely a közösség különböző életkorú tagjainak egyaránt felkelti az érdeklődését.
Fontosnak tartották ugyanis, hogy ne csak a hittanórák keretében legyen kapcsolatuk a gyerekekkel, ezért alkalmi jelleggel, főleg nagyobb ünnepek és jeles napok (pl. Advent, Húsvét, Anyák napja) előtt kézműveskedni hívták őket. Némely alkalommal 50-60 különböző életkorú gyermek is részt vett egy-egy foglalkozáson, így segítségként bekapcsolódtak az anyukák és a hitoktatók is.
Később az egyházközséget érintő programok előtt megszólították a helybéli, kézműveskedni szerető környékbelieket. A helyi közösségi házban hol csigatészta készítésre, hol kenyérsütésre gyűltek össze. Karácsony közeledtével linzert, bejglit, kifliket is készítettek. Ezekből küldtek csomagot az ünnep előtt azoknak a betegeknek, akiket a görögkatolikus parókus otthon gyóntatott. Anyák napjára mézeskalács tulipánok készültek a hittanos gyerekek közreműködésével, mellyel a templomban minden édesanyát és nagymamát megajándékoztak. Gyertyaszentelő ünnepe előtt pedig nagy sikerrel zajlott le a gyertyaöntés is, melyet az ünnep teológiai hátterének ismertetése előzött meg.
A kézműveskedéshez idővel célt is társítottak: az alkalmakon elkészített, vásárokon, rendezvényeken értékesített portékák árából egy játszótér felállítására kezdtek gyűjteni. A foglalkozások, és természetesen a kitűzött cél egyre több érdeklődőt vonzott az összejövetelekre, a résztvevők pedig igazi közösséggé kovácsolódtak. Sor került pünkösdi és adventi vásárra, de a salánkiak részt vettek a Beregszászban megtartott adventi vásáron is. A játszótérre másfél évig gyűjtött a csoport, s nemrégiben – szintén közösségi összefogás által – annak felállítása is megtörtént.
A kézművesek a karantén ideje alatt sem tétlenkedtek. Az óvodás- és iskoláskorú hittanosok verses videóiból közös köszöntőt készítettek május első vasárnapjára, az édesanyák, nagymamák tiszteletére. A résztvevők kézműves ajándékot nyertek édesanyjuk részére. Húsvét ünnepére 35-en készítettek a salánki hímes mintájára készült pászkaterítőket. Versenyre keltek a legszebb viasszal írott és hagymahéjas technikával készült hímestojások, vajbáránykák, a fiúk pedig locsolóversüket rögzítették videón, s küldték be az egyházközség játékára.
Az alapanyagok és a szükséges eszközök beszerzésében a Csoóri Sándor Alaphoz benyújtott, sikeres pályázat lett az egyházközség segítségére. Ennek köszönhetően szereztek be a saját háztartásból származó eszközök mellé például sütőt, dagasztógépet, mézeskalács kiszúró formákat, kürtőskalács készítéséhez szükséges eszközöket. Továbbá a Hagyományok Háza által akkreditált mézeskalács díszítő és tojásfestő tanfolyam megtartása is a pályázatnak köszönhető. Sűrített programban, két hét leforgása alatt, helyben tanultak a jelentkezők a Budapestről érkezett oktatótól, a képzés végén pedig tanúsítványt is kaptak. A pályázati forrásból továbbá Rákóczis, Szent Mihály arkangyalos, magyar címeres, sőt, a salánki hímes mintájára készült ütőfákat is készíttetek, még közelebbivé téve a foglalkozásokat a helyi értékekhez.
Jótékonysági céllal óvodákba, a görögkatolikus líceumba, egyházközségi bálokra is készítettek felajánlást. Legutóbb pedig egy SMA-ban szenvedő kárpátaljai kislány kezeléséhez járultak hozzá egy jótékonysági vásár bevételével.
Espán Margaréta
