.png)
| Nagycétény|
Számos emlékoszlop és kopjafa fűződik Pócsik Antal fafaragó nevéhez a Zoboralján. Nem csak Nagycétényben, a lakhelyén, de Kalászon, Alsóbodokon vagy akár Sopronkövesden is találkozhatunk a munkáival.
Különféle témában készített már emlékoszlopot, kopjafát, kisebb-nagyobb dísz- vagy épp használati tárgyat is. Faragásain keresztül már megelevenítette a magyar történelem alakjait, vagy egyes emléknapjait, csakúgy mint a vallási vagy mindennapi élet mozzanatait.
A mesterséget igazából sosem tanulta, autodidakta módon sajátította el a tudást. Akkor kezdődött az egész, mikor egy nap úgy ébredt, neki ezt meg kell próbálnia, nem lehet olyan nehéz megtanulni. Megragadta az alkalmat, élt az élet adta lehetőséggel, kipróbálta, és attól a pillanattól fogva csinálja, mindezt persze a szabadidejében. Ez 2007-ben volt. Első alkotása Nagycétényben, a községi hivatal előtt álló kopjafa, amely Szent Imre herceg és Árpád-házi Szent Erzsébet emlékére készült. 2013-ban egy újabb munkáját helyezték el a faluban, ezúttal az iskola udvarán. Ez az emlékoszlop az általános iskola fennállásának 50. évfordulójára készült. További művei a faluban Szent István királynak (2013) és az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak állítanak emléket.
Több műve a környező falvakban is megtalálható, de rendszeres résztvevője a sopronkövesdi alkotótábornak, így ott is több munkáját fellelhetjük.
A ma már méltán híres alsóbodoki Esterházy János keresztútjának, vagy a Hűség keresztútjának is nevezett emlékhely is egy fafaragó tábor keretein belül készült el, amelynek egyik stációját Pócsik Antal készítette. Elmondása szerint nem volt egyszerű feladat, bár az alapanyag adott volt- akác-, sok alkotót elsőre kicsit megriasztott, hiszen elég keményfáról van szó, de a kihívásnak eleget téve, sikerült megalkotni az állomást.
A látogatásom során épp egy új művén dolgozott, amely székely stílusú faragott síremlék lesz. Munka közben, míg egy tölgyfába véste a nap szimbólumát, azt is elmondta, melyik szimbólum, mit jelent, kinek vagy mikor szokták alkalmazni. Az se mindegy, hogy tartjuk a vésőt, és milyen irányba vésünk, hogy fölöslegesen ne szakadjon a szál a fán.
Különböző keménységű fával más- más dolgozni, a puhafa főleg benti tárgyak készítésére alkalmas, ilyen a hárs, amit könnyű faragni, nem hasad, míg kintre sokkal tartósabb a tölgy vagy az akác, amelyek keményfák.
Apróságokat is szokott faragni, de ezeket főleg ajándékba, a családnak. Nagyobb vagy tematikus műveket főleg fafaragótáborokban csinál vagy felkérésre.
Néha nehéz beszerezni az alapanyagot, a megfelelő minőségű fát, főleg napjainkban. A járvány miatt most az alkotó- és fafaragótábor is elmaradt.
Érezni kell a fát, látni benne a lehetőséget, majd megfogni a vésőt, átgondolni, merre és hogy vezetni, és hagyni, hogy az alkotófolyamat során egy rönkből megelevenedjen előttünk a mű.
Szép számú munka fűződik már a nevéhez, számára valamiért a legkedvesebbekből egy kis ízelítő a képei által.
(emléktáblák, kopjafák, bölcső, kápolna ajtó kazettái)
