.png)
Szuvenírek faragásával kezdte, asztalos tanulmányokkal folytatta a fával való munkát a kárpátaljai Tiszaújlakon élő Tóth Gyula.
Napjainkban őseink történelmét és kultúráját igyekszik megjeleníteni praktikus és esztétikus faragványain.
Tóth Gyula érdeklődését már gyerekkorában felkeltette a fafaragás. A szovjet kolhozokban gyakori munkalehetőség volt a szuvenír készítés. Tömegével kerültek ki a faragók kezei alól a sasokat, szarvasokat és más állatokat mintázó figurák. Gyula szülei éveken át halakat faragtak ki. Alig volt 4–5. osztályos, amikor édesapja a kezébe adott egy darab fát. Ezen kezdte el gyakorolni a faragókéssel való munkát. Olyannyira belejött a munkába, hogy iskola után hosszú időre ez lett a kötelező programja. Később egy beregszászi szakközépiskolában tanult asztalosságot, ismereteit pedig egy asztalos mellett, inasként eltöltött évek alatt gyarapította. Vele főleg épületasztalos munkákkal foglalkoztak, ajtókat, ablakokat készítettek.
Valaminek a tömeggyártásával könnyen lehetett ugyan pénzt keresni, kihívást viszont a sokadik darab után már nem jelentett. Tóth Gyula viszont szereti a kihívásokat. Úgy tartja, a faragás hasonló a pásztorbotok készítéséhez, mert minden fa más, és a faragó gondolatai, hangulata, búja mind hatással vannak arra, hogy mit lát meg benne az ember.
Az asztalosmesterségben nagy változást hozott a műanyag és tömeggyártott bútorok megjelenése. Gyula esetében nagy előnyt jelentett a faragói tapasztalat: igény szerint ötvözte az épületasztalosságot a faragással, ha valaki a külföldről vásárolt bútor mintáit akarta viszontlátni a nyílászárókon is.
A fafaragó saját magáról úgy tartja: szorgalom, kitartás és tudatosság kérdése volt, melyik munkájában mit ért el. Ezek mértéke nem volt mindig állandó, de az útkeresés és a kíváncsiság mindig előrébb és egyre közelebb vitték saját stílusa megtalálásához. Egyszerűség és a praktikusság – ezek jellemzik leginkább a munkáit. Nem szereti az olyan tárgyakat, amiknek nincs funkciójuk. Igyekszik nem dísztárgyakat készíteni, hanem használati tárgyakat felékesíteni. Ebben őseink hagyományát követi, hiszen a népművészetnek a használati tárgyak is részét képezik. Gondoljunk csak a faragott pásztorbotokra, járomra vagy cifraszűrre. Ezért saját hitét, népünk történelmét és kultúráját igyekszik belefaragni a különleges keresztekbe, címerekbe, házi áldásokba, konyhai eszközökbe, szobrokba. Az általa készített harangláb hívogatja templomba a nagybégányi görögkatolikusokat. 2020-ban egy kopjafát ajándékozott a Kárpátaljai Hazajáró Egylet részére, amit egy túra keretében állítottak fel a Petrosz 2020 méter magas csúcsán a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából, hogy hirdesse: „Múltunk tisztelete a jövőnk békéje!”
Tóth Gyula munkái megtekinthetőek Facebook-oldalán.
Elérhetőségek:
Cím: Kárpátalja, Tiszaújlak, Móricz Zsigmond út 6.
Telefon: +380979052484
Email:
Tóthné Espán Margaréta
Támogatóink:
Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Petőfi Kulturális Ügynökség
