Szathmáry Karolina Kollégium: tanítás és nevelés, TájGazda

Az idei, szeptemberi hónap rendkívüli jelentőséggel bírt a nagybecskereki Boldogasszony Iskolanővérek Leánykollégiumának életében. Ugyanis az intézmény ez év szeptember 25-én

ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Anno, 1996-ban, megalakulásának évében az iskolanővérek csak remélni merték, hogy intézményük ilyen sokáig fenn tud majd maradni. Az azóta eltel húsz év alatt a fennmaradáson túl, az anyaország és más támogatók segítségével sikerült bővíteniük rendházukat és kialakítottak egy kollégiumot is, amely több mint ötven fő középiskolás és főiskolás leány befogadására alkalmas.

A szeptember 25-én megtartott évforduló alkalmával püspöki hálaadó szentmisét tartottak a város székesegyházában és ünnepi műsorral emlékeztek meg a helyi népszínházban. Az ünnepség keretében az intézmény felvette a Szathmáry Karolina nevet, az egykori zárdaiskola alapítója után. Az ünnepi előadás alkalmával a kollégium növendékei is felléptek, énekeltek, táncoltak, zenéltek. Kiállítás formájában képek és leírások segítségével visszautazhattunk a múltba, megismerhettük az akkori és a mostani kollégiumi életet és lakókat. Az esemény alkalmat adott arra is, hogy a kollégium volt lakói újból találkozhassanak egykori nevelőikkel, otthonukkal. http://kollegiumbecskerek.hu/bemutatkozas

A kollégium jelentős szerepet játszik a nagybecskereki magyar középfokú oktatás fennmaradásában, a magyar nyelvű oktatás életben tartásában, a magyar kultúra átadásában. A 1990-es évek elején, sajnálatos módon a városban annyira visszaszorult a magyar nyelvű középiskolai oktatás, hogy már csak a gimnáziumban működött magyar tagozat. A környező településeken pedig egyetlen középiskolában sem indult magyar nyelvű osztály. Ezért az iskolanővérek egyedülálló kezdeményezésként bentlakásra fogadtak néhány szegény családból származó vidéki magyar lányt, számszerint 13-at, hogy segítsék őket tanulmányaikban, magyar és keresztény identitásuk megőrzésében, itt a Bánságban.

Jókora bátorságra vallott egy egyházi diákotthon létrehozása az akkori időkben, hiszen az országban ekkor dúltak a balkáni háborúk. A kollégium Isten akaratából nyitotta meg a kaput a vidék szórványtelepülések magyar lányai előtt. Leginkább a bánáti szórványtelepülésekről (Székelykeve, Ürményháza, Torontálvásárhely, Káptalanfalva, Módos, Torontáltorda, Tóba, Magyarcsernye, Kisorosz, Nagykikinda, Szaján, Törökbecse, Beodra) és néhányan Bácska településeiről (Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve, Mohol) érkeznek a kollégiumba. A diákok a város gimnáziumában vagy szakközépiskoláiban tanulnak magyar tagozatos osztályban, de vannak, akik szerb nyelven. Vagy azért, mert nincs a választott szakon magyar nyelvű oktatás vagy mert már általános iskolában is csak szerbül tanultak.

A kollégium teljes ellátást és nyugodt tanulási lehetőséget biztosít a diáklányoknak. Esténként összeülnek, beszélgetnek, a közös imák, a heti hittanórák, szentmisék, lelkigyakorlatok segítik a vallási és erkölcsi nevelésüket. Lehetőség van sportolásra, zene- és néptánc tanulásra, varrásra, cserkészkedni, bekapcsolódni a magyar óvoda munkájába.
A bentlakásos kollégiumban a hétvége is a nevetésről, szórakozásról szól. Az őszi hétvégén a magyar történelem egy-egy korszaka kerül feldolgozásra, előadások, filmek, kirándulások keretében. Az adventi időszakban a kreativitásé a főszerep. Kézműves technikákat lehet megismerni, kipróbálni. Tavasszal pedig lelkigyakorlatra és személyiségfejlesztő foglalkozásokra kerül sor. A tanév során a magyar nemzeti ünnepek, emléknapok alkalmával a diáklányok egy-egy műsorszámmal mindig hozzájárulnak, színesítik a megemlékezéseket. Ezzel is segítve a magyar mivoltuk jobb megismerését és megőrzését.

A kollégium a második otthona az itt lakó lányoknak, szoros, összekovácsolt csapattá érnek össze az évek alatt. Életre szóló barátságok kötődnek a kollégium falai között, mind a lányok, mind az iskolanővérek között. Segítik egymást, mindenben számíthatnak egymásra, hiszen egy szeretetteljes, békés környezetben élhetik életük egyik legszebb korszakát. Mindez köszönhető az iskolanővérek áldozatos nevelési munkájának.

Köszönet a képekért Lackó Csabának.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Az újkígyósi földtégla

    Újkígyósi földtégla, TájGazda

    Abban élhetsz, amin jársz! Földtégla a jövő építőanyaga. Vezérhangya! Különös kifejezés. A köznyelv általában pejoratív értelemben használja, miszerint, akinél elindul a vezérhangya bolondos, különös figura,

     
  • Gyulai kolbász az északi sarkkörön is kapható

    Gyulai kolbász az északi sarkkörön is kapható, TájGazda

    És akkor a gyulai hentesek ecsetet, festéket, kefét ragadtak, és hozzáláttak. Hozzáláttak a munkához. Először is birtokba vették a Kétegyházi út sarkán üresen álló, önkormányzati segítséggel felújított

     
  • A „Matyóföld fővárosa”

    Matyóföld, Mezőkövesd

    A legenda szerint egyszer az ördög elrabolt egy matyó legényt. A fiú párja sokat rimánkodott az ördögnek, hogy adja vissza néki a kedvesét. Az ördög azt mondta erre a leánynak:

     
  • A jó mézeshez idő kell

    Gál Adél mézeskalácsai, TájGazda

    Nagyjából 8 éve annak, hogy a salánki Gál (akkor még Zán) Adél kezei alatt megszülettek az első karácsonyi mézeskalácsok. Bár az elsők sem forma, sem díszítés szempontjából nem voltak még tökéletesek,

     
  • ILA-Glass

    Iliglass, TájGazda

    Baráth Ilona a felvidéki, érsekújvári járásbeli Kamocsán él, tanult szakmája szerint építész tervező. Manapság azonban leginkább ékszereket és dísztárgyakat tervez és „épít”, készít, melyeket

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére