Versec, Tájgazda

Vajdaság egyik legkeletibb városa Versec, a Verseci – hegy lábánál terül el. Lakossága 54 ezer, ebből mintegy 2000-en vallják magukat magyarnak. Az évtizedek során nagyban megváltozott

a város nemzeti struktúrája, hiszen a múlt század 50-es éveiben négy tagozaban folyt a magyar oktatás. Ma már csak anyanyelvápolási szinten tanulják a amgyar nyelvet a diákok. A valamikori Petőfi iskola épületében most a Városi Múzeum működik. A verseci magyarok nagyra becsülik Herceg Ferencet, aki ebből a városból származik. A helybéli Petőfi Kultúregyesület minden évben szeptemberben ünnepi műsorral emlékezik meg a költő születésnapjáról. A szülőházának a helyén ma már másik épület van, csak egy emléktábla őrzi emlékét.

A város rendezett, ipara sem elhagyagolt. Széles utcái , parkjai vannak, az épületek zömén látszik a rég-múlt idők díszító elemeinek sokasága. Várát Zsigmond király építtette. A 150 éves Szent Gellért katolikus templom a hívő közösség kegyhelye. A verseci magyarok a helybéli Petőfi Kultúregyesületben igyekeznek eleget tenni magyarságuknak. A civil szféra anyagi támogatása nagy kihívás, ezért a tagok saját kezüleg igyekeznek megtenni mindent az érvényesülésért.

Versectől mintegy 30 kilóméterre fekszik Fejértelep, a Deliblátói homokpuszta kapuja. A 300-nyi lakos kétharmada magyarnak vallja magát, de az oktatás már itt sem foylik magyar nyelven. A faluban szinte minden infrastruktúra megvan és több civil szervezet is működik. A legnépesebb az Ady Endre művelődési egyesület.

Fejértelep már a 18-ik században létezett, mint település, mert a föld adottsága kiváló volt a szőlőtermelésre. Manapság is a hagyományos földművelés mellett a szőlészet – borászat jelenti a fő megélhetést. Az idők viharai és a mostani gazdasági helyzet nagyban rányomja bélyegét a falu arculatára. A szebb jövő reményében sokan külföldön és más nagyvárosokban keresnek munkát. Itt már szinte csak az idősebb generáció maradt. A falu elnöke és a megmaradta maroknyi magyarság  a falusi turizmusban és a mezőgazadsági termelében látnának némi jövőt, de a magyarság sorsa megpecsételődni látszik. Ez az utolsó generáció, aki még aktívan használja anyanyelvét.

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • Jacsi Méze – termelői méz a Méhészmestertől

    Jacsi Méze – termelői méz a Méhészmestertől

    Már gyerekkoromban is imádtam a mézet. A testvéreimmel alig bírtuk kivárni míg az anyukánk megkente nekünk a kenyeret vele. Ha rágondolok most is összefut a nyál a számban. Édes, folyós, ragadós.

     
  • A csontba zárt ékszerek

    Viktori viktori, csontfaragó, TájGazda

    Ha valamit igazán szeretnénk elérni az életben, akkor minden erőnkkel, tudásunkkal azon vagyunk, hogy a kitűzött célt megvalósítsuk. Így volt ezzel Viktor is.

     
  • Koháry kastély – Szentantal

    Koháry kastély – Szentantal, TájGazda

    Szentantal (szlovákul Svätý Anton) felvidéki község, nem messze Selmecbányától fekszik, a Selmec-patak partján. Nevét az egyik első ismert keresztyén remete,

     
  • Személyre szabott szőttes

    "A világ Isten-szőtte szőnyeg, mi csak visszáját látjuk itt, és néha - legszebb perceinkben - a színéből is - valamit." (Reményik Sándor). Viderman Ildikó eddigi,

     
  • Prédikálószék kilátója

    Prédikálószék kilátója, TájGazda

    A túrázók egyik legkedveltebb kirándulóhelye, a 639 méter magas Prédikálószék újabb látványossággal bővült. Az amúgy is páratlan panorámával büszkélkedő Visegrádi-hegység

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére