Felvidéken, az ország Nyitrai kerületének Komáromi járásában, a Zsitva és a Nyitra folyók közt fekszik Martos. A körülbelül 700 főt számláló község lakossága túlnyomó részt

máig megőrizte magyarságát. Földterületének nagy része igencsak vizenyős, a faluban és annak határában egyaránt. Ebből kifolyólag hagyományos foglalkozása a múltban a halászat volt. Központjában két tó is található: a Horváth-, illetve a Héder-tó.

A község első írásos említése 1438-ból maradt fenn, Marthos alakban. Területe valószínűleg már jóval régebbtől lakott volt. Előbb az esztergomi érsekség faluja, később az érsekség birtoka lett.

A reformáció már a XVII. század elején megjelent a faluban. Az új irányzat előretörése azonban korántsem volt akadálytalan. Egy 1619-es protestáns panaszjegyzékből kiderül, hogy Forgách Ferenc érsek elűzte a helyi református lelkipásztort. Az idők során azonban változtak a körülmények. Napjainkban lakosságának nagy része reformátusnak vallja magát, s a református egyház tartja fenn a helyi alapiskolát is – 1999 óta.

A községben gyakorta vitte el az ár az épületeket, így azokat bizonyos időközönként újra és újra fel kellett építeni. A református gyülekezet 1731-ben emelt egy nagyobb méretű sövényfalú, nádtetős templomot a korábbi alapjaira. Mintegy 30 évvel később, 1762-ben egy körülbelül 240 kg súlyú haranggal egészítették ki. Alig tíz évvel ezután, 1773-ban új, kőfalú, nádtetővel ellátott templom épült, amit 1830-ban fatoronnyal bővítettek. Ekkor került fazsindely a tetőre, a nád helyébe. Ez az épület sajnálatos módon az 1858-as tűzvészben megsemmisült, a rákövetkező évben azonban újjáépítették.

1898-ban új időszámítás kezdődött a martosi református gyülekezet életében. Megépítették a ma is álló épületet, részben a régi alapokra. Maga a templom egyhajós, neoklasszicista stílusjegyekkel, toronycsúcsa újbarokk hagymás-csúcsos. Belterének közepén magasodik a szószék, két végén pedig a két karzat található. A munkálatok elvégzéséhez az egész közösség összefogott, s a szükség úgy kívánta, hogy még Komáromból is hozzanak munkásokat. Így érthető, hogy a munka rövid idő alatt befejeződött. 1899. január 29-én Antal Gábor püspök felszentelte a templomot. Az ünnepségen olyan személyiségek is részt vettek, mint Feszty Árpád festő, Feszty Béla országgyűlési képviselő, illetve Tuba János.

A martosi gyülekezet tárgyi büszkeségei közt ma is fellelhető egy XVI. századi ezüstből készült, aranyozott, gótikus kehely, egy szintén ezüstből készült, aranyozott barokk kehely, illetve barokk cín kancsók a XVIII. századból.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Asztalos- és horgolt termékek

    Asztalos és horgolt termékek, TajGazda

    Tiszapéterfalván találkoztam a szimpatikus házaspárral, és standuknál nézegettem sokáig aranyos és szépen megmunkált termékeiket. Mindig megfog, ha kézművesek elsősorban gyermekek részére készítik el termékeiket.

     
  • Babák, melyek Csíkmadaras történetét őrzik

    Babák, melyek Csíkmadaras történetét őrzik, TájGazda

    Keszthely városában több múzeumot is felkereshetünk. Többek között itt található Közép-Európa legnagyobb Babamúzeuma is. A múzeumban közel félezer babával találkozhatunk,

     
  • Tóth Adriana

    Tóth Adriana, TájGazda

    Tóth Adriana a felvidéki Kéménden él, Párkánytól nem messze. Jelenleg varrónőként dolgozik, viszont emellett szívesen köti le magát bármivel, ami megmozgatja a fantáziáját, ami egy kis kreativitást igényel.

     
  • A világ legnagyobb könyve a borsodi Szinpetriben

    Szinpetri, Tájgazda

    Hallott már Szinpetriről? Bevallom őszintén én eddig nem. De örülök, hogy az internetes oldalak között ráleltem e piciny falura. Azért is merem rámondani, hogy pici, mert lakosságának száma 250 fő körül mozog.

     
  • A szenteltvíz és a néphagyományok

    A következőkben kárpátaljai görögkatolikus falvakban gyűjtött, szenteltvízhez kötődő szokások olvashatók. A Vízkereszt a kereszténység egyik legrégibb ünnepe.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére