Felvidéken, az ország Nyitrai kerületének Komáromi járásában, a Zsitva és a Nyitra folyók közt fekszik Martos. A körülbelül 700 főt számláló község lakossága túlnyomó részt

máig megőrizte magyarságát. Földterületének nagy része igencsak vizenyős, a faluban és annak határában egyaránt. Ebből kifolyólag hagyományos foglalkozása a múltban a halászat volt. Központjában két tó is található: a Horváth-, illetve a Héder-tó.

A község első írásos említése 1438-ból maradt fenn, Marthos alakban. Területe valószínűleg már jóval régebbtől lakott volt. Előbb az esztergomi érsekség faluja, később az érsekség birtoka lett.

A reformáció már a XVII. század elején megjelent a faluban. Az új irányzat előretörése azonban korántsem volt akadálytalan. Egy 1619-es protestáns panaszjegyzékből kiderül, hogy Forgách Ferenc érsek elűzte a helyi református lelkipásztort. Az idők során azonban változtak a körülmények. Napjainkban lakosságának nagy része reformátusnak vallja magát, s a református egyház tartja fenn a helyi alapiskolát is – 1999 óta.

A községben gyakorta vitte el az ár az épületeket, így azokat bizonyos időközönként újra és újra fel kellett építeni. A református gyülekezet 1731-ben emelt egy nagyobb méretű sövényfalú, nádtetős templomot a korábbi alapjaira. Mintegy 30 évvel később, 1762-ben egy körülbelül 240 kg súlyú haranggal egészítették ki. Alig tíz évvel ezután, 1773-ban új, kőfalú, nádtetővel ellátott templom épült, amit 1830-ban fatoronnyal bővítettek. Ekkor került fazsindely a tetőre, a nád helyébe. Ez az épület sajnálatos módon az 1858-as tűzvészben megsemmisült, a rákövetkező évben azonban újjáépítették.

1898-ban új időszámítás kezdődött a martosi református gyülekezet életében. Megépítették a ma is álló épületet, részben a régi alapokra. Maga a templom egyhajós, neoklasszicista stílusjegyekkel, toronycsúcsa újbarokk hagymás-csúcsos. Belterének közepén magasodik a szószék, két végén pedig a két karzat található. A munkálatok elvégzéséhez az egész közösség összefogott, s a szükség úgy kívánta, hogy még Komáromból is hozzanak munkásokat. Így érthető, hogy a munka rövid idő alatt befejeződött. 1899. január 29-én Antal Gábor püspök felszentelte a templomot. Az ünnepségen olyan személyiségek is részt vettek, mint Feszty Árpád festő, Feszty Béla országgyűlési képviselő, illetve Tuba János.

A martosi gyülekezet tárgyi büszkeségei közt ma is fellelhető egy XVI. századi ezüstből készült, aranyozott, gótikus kehely, egy szintén ezüstből készült, aranyozott barokk kehely, illetve barokk cín kancsók a XVIII. századból.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Református világtalálkozó Délvidéken

    Hitében és nyelvében él a nemzet – hangzott el a vajdasági Hertelendyfalván a református közösség harmadik világtalálkozóján, amelyet a helyi templom felszentelésének ünnepére rendeztek.

     
  • A birkatej igazi érték

    A moholi Raffai Csaba mezőgazdasági családba született és nem is volt kérdés számára, hogy a föld iránti tisztelete és szeretete vezényeli a jövője megalapozásában. A növénytermelést még 30 évvel ezelőtt

     
  • Lámpák bűvöletében

    Lámpák bűvöletében, TájGazda

    Ha Sopron közelében járunk, akkor érdemes ellátogatnunk a tőle mintegy 25 km-re fekvő Fertőszéplakra. Ez a nyugodt, csendes ki falu több évszázadra visszamenő értékeket őriz az utókor számára.

     
  • „Mint egy élő mesekönyv, élmény itt járni”

    Boldogkő Vára: „Mint egy élő mesekönyv, élmény itt járni”, TájGazda

    Az emberi kezek olykor hihetetlennek tűnő dolgokat képesek létrehozni. Sokszor elgondolkodom azon, hogy hogyan is tudtak templomokat, várakat, kastélyokat felépíteni az ókorban, középkorban

     
  • GVguitars

    GV guitars, TájGazda

    Szabó Norbert a komáromi járásbeli Gúta egy eldugott, kis szegletében építgeti a GV Guitars márkanevet. Segítségére van ebben Kamocsai Imre is. Elsősorban egyedi gitárok készítésével és gitárszervizzel foglalkoznak.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére