Aranyosmarót (szlovákul Zlaté Moravce) felvidéki város, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásának székhelye, mely a Zsitva folyó partján terül el.

Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum előtt, az 1910-es népszámlálás során 3227 lakosából 2127 magyar, 941 szlovák és 147 német nemzetiségű volt. 2011-re ugyan szépen gyarapodott az összlakosság, a magyarság viszont ijesztően megfogyatkozott. 12 337 főből 11 714 vallotta magát szlováknak, s mindössze 71 magyarnak. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az 1920 utáni adatok közt egy nem létező népcsoportról is olvashatunk. Például az 1930-as népszámlálási adatok szerint 3536 lakosából 3075 csehszlovák volt, és 229 magyar. Eszerint 20 év alatt a semmiből előbukkant 3000 addig ismeretlen nemzetiségű ember, miközben eltűnt körülbelül 1900 magyar, 900 szlovák, s a népesség 300 fővel nőtt. Nem kell különösebb lángelmének lennünk, hogy meglássuk: az utóbbi három szám összege kiadja a csehszlovák lakosság számát. Érdekes, mire képes a politika, mire képesek a politikusok… s mit meg nem enged nekik a nép… Megfosztani az embert nemzeti hovatartozásától s egy újat ráerőszakolni igazán aljas tett.

Régészek szerint Aranyosmarót területe már a kőkorszakban lakott volt, először I. Géza király oklevele említi 1075-ben, „Maurod” alakban. Az árpádházi uralkodók idejében az itt lakó kunok aranyat mostak a Zsitva patak homokjából. A település a XIII. században már rendelkezett egy kis templommal, amely köré temetkeztek.

Egy 1386-os irat szerint a Forgách család Ghymes várához tartozott. Utánuk Paluska György jutott a birtokhoz, akinek leszármazottai egészen 1779-ig birtokolták azt, amikor is báró Paluska Keresztély utód nélkül elhalálozott. Az uradalomnak ekkor csaknem 4000 lakosa volt, s Aranyosmarótot városként tartották számon. A Paluska család kihalásával Migazzi Kristóf, bécsi származású bíboros érsek, illetve váci püspök jutott hozzá az uradalomhoz. 1785-ben ő építtette a ma is álló, műkincsekben bővelkedő katolikus templomot.

A napjainkban Migazzi-kastélyként számon tartott, szemet gyönyörködtető építményt 1630-ban építtette a Paluska család, reneszánsz stílusban. 1789-ben pedig az új tulajdonos Migazzi Kristóf alakította saját ízlése szerint, barokk-klasszicista jegyekkel tarkítva azt.

A kastély 1947 óta a Városi Múzeumnak ad helyet, ahol helytörténeti kiállítás várja a látogatókat minden hétköznap, reggel nyolctól délután négyig.

Címe: Andrej Hlinka tér 1 – Námestie Andreja Hlinku 1

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Tűzben születő ékszerek

    A Brassó melletti Négyfaluban élő Kádár Enikőt (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) három évvel ezelőtt bűvölte el a tűzzománc, azóta már számos nő viseli büszkén az általa készített, letisztult formájú,

     
  • Csuhéfalvi életképek

    Csuhéfalvi életképek, TájGazda

    A tiszabökényi Danku Margitka néni egy egyedi módot talált arra, hogy a kárpátaljai ember mindennapjait bemutassa. Margitka néni két éve kezdett el csuhéból életképeket alkotni, de már korábban

     
  • Denevérek éjszakája Újvidéken

    A denevér nem a legtetszetősebb éjjeli állat az emberek szerint, ezért sokan félnek ettől a nagyon is hasznos emlőstől. A kicsiny emlős veszélyben van, mert élettere rohamosan csökken.

     
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet

    Minden időben költőket, dalszerzőket, festőművészeket ihlet a virág, a rétek színpompája, a gyümölcsösök habfehér vagy rózsaszínű virágdísze. A rózsát a virágok királynőjének nevezik,

     
  • Sportcentrum a város szélén

    Tréning Center-Békéscsaba, TájGazda

    Ha Békéscsabáról Békés felé haladtunkba a konzervgyár előtt lefordulunk balra, majd ott száz méter után még egyszer balra, már ott is vagyunk a Tréning Centernél. A csabaiak számára ez olyan természetes,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére