Aranyosmarót (szlovákul Zlaté Moravce) felvidéki város, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásának székhelye, mely a Zsitva folyó partján terül el.

Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum előtt, az 1910-es népszámlálás során 3227 lakosából 2127 magyar, 941 szlovák és 147 német nemzetiségű volt. 2011-re ugyan szépen gyarapodott az összlakosság, a magyarság viszont ijesztően megfogyatkozott. 12 337 főből 11 714 vallotta magát szlováknak, s mindössze 71 magyarnak. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az 1920 utáni adatok közt egy nem létező népcsoportról is olvashatunk. Például az 1930-as népszámlálási adatok szerint 3536 lakosából 3075 csehszlovák volt, és 229 magyar. Eszerint 20 év alatt a semmiből előbukkant 3000 addig ismeretlen nemzetiségű ember, miközben eltűnt körülbelül 1900 magyar, 900 szlovák, s a népesség 300 fővel nőtt. Nem kell különösebb lángelmének lennünk, hogy meglássuk: az utóbbi három szám összege kiadja a csehszlovák lakosság számát. Érdekes, mire képes a politika, mire képesek a politikusok… s mit meg nem enged nekik a nép… Megfosztani az embert nemzeti hovatartozásától s egy újat ráerőszakolni igazán aljas tett.

Régészek szerint Aranyosmarót területe már a kőkorszakban lakott volt, először I. Géza király oklevele említi 1075-ben, „Maurod” alakban. Az árpádházi uralkodók idejében az itt lakó kunok aranyat mostak a Zsitva patak homokjából. A település a XIII. században már rendelkezett egy kis templommal, amely köré temetkeztek.

Egy 1386-os irat szerint a Forgách család Ghymes várához tartozott. Utánuk Paluska György jutott a birtokhoz, akinek leszármazottai egészen 1779-ig birtokolták azt, amikor is báró Paluska Keresztély utód nélkül elhalálozott. Az uradalomnak ekkor csaknem 4000 lakosa volt, s Aranyosmarótot városként tartották számon. A Paluska család kihalásával Migazzi Kristóf, bécsi származású bíboros érsek, illetve váci püspök jutott hozzá az uradalomhoz. 1785-ben ő építtette a ma is álló, műkincsekben bővelkedő katolikus templomot.

A napjainkban Migazzi-kastélyként számon tartott, szemet gyönyörködtető építményt 1630-ban építtette a Paluska család, reneszánsz stílusban. 1789-ben pedig az új tulajdonos Migazzi Kristóf alakította saját ízlése szerint, barokk-klasszicista jegyekkel tarkítva azt.

A kastély 1947 óta a Városi Múzeumnak ad helyet, ahol helytörténeti kiállítás várja a látogatókat minden hétköznap, reggel nyolctól délután négyig.

Címe: Andrej Hlinka tér 1 – Námestie Andreja Hlinku 1

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A jószágnevelésben a kisgazda jövője

    A jószágnevelésben a kisgazda jövője, TájGazda

    Vajadságban, Szerbiában nem könnyű mezőgazdásznak és állattenyésztőnek lenni. Főleg akkor nem, ha a gazda kis földterülettel rendelkezik és a farkastörvényeknek eleget téve kell előállítani

     
  • A kecsketermékek gyógyítanak (is)

    Nem is olyan régen lekicsinylően "szegény ember tehénkéjének" nevezték a kecskét, pedig a sokgyermekes családokban még a szerény tartás és takarmányozási mód mellett is minden nap tejet

     
  • Via ferrata a Gyilkos-tónál

    Via ferrata a Gyilkos-tónál, TájGazda

    Szérkelyföldön, a sziklamászók örömére tavaly ősszel adták át a Gyilkos-tó legújabb látványosságát, az 1345 méter magas Kis-Cohárdon kiépített fia ferratát. A „vasalt sziklaút” kétszáz méter hosszú,

     
  • Gyöngyös virágok

    Sipos Mónika gyöngyvirágok, Tájgazda

    Szeretek olyan csoportok, közösségek oldalain böngészni, ahol különböző kreatív módszerekkel készített tárgyakat nézhetek meg. Olyan jó érzés látni, hogy egyesek milyen bámulatos dolgokat képesek

     
  • Településnevek „kocsimarasztó nagy sár”-ból

    Településnevek „kocsimarasztó nagy sár”-ból, TájGazda

    Mondd a neved, megmondom, ki vagy! – tartja a szólás. A vezetéknevek sok esetben elárulják, mivel foglalkozott, hol élt, milyen volt az, akit elsőként illettek neve. Hasonló a helyzet a településnevekkel.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére