Az anyaország határain túl élő magyarok a hagyományukat és kulturájukat nem csak ápolják, hanem igazából megélik. Teszik ezt többek között a népzenével, hiszen a magyar nyelven felcsendülő dallamok
egyedülállóak és a népéletből születtek. A Szólj síp, szólj népzenei vetélkedő, a vajdasági magyar ajkú általános iskolásoknak szól. Három évtizede gyűjti csokorba azokat a szárnyaikat bontogató népdalénekeseket, együtteseket és kórusokat, akik a magyar népzene iránt érzett tisztelettel, sőt kötelezettséggel állnak ki a magyarság mellett.
Harminc évvel ezelőtt az Újvidéki Rádióban még létezett a Gyermekrádió szerkesztősége és Borsi Ferenc citeraművész, vaalmint Dudás Anikó népdalkutató ötlete nyomán született meg a rendezvény. Már az első években hatalmas népszerűségnek örvendett a felhívás és Vajdaság valamennyi településéről, iskolájából jelentkeztek a gyerekek, a tanárok és a tanítók, hogy az akkor még szerény népzenei tudással hozzájáruljanak egy új korszak kezdetéhez.. Az évek során kisebb-nagyobb hullmávölgyeket megért a mozgalom, hiszen a 90-es évek anyagi bizonytalansága csaknemhogy megpecsételte a szemle továbbélését, viszont köszönve egyes civil egyesületeknek és támogatásoknak újra szárnyra kapott és az utóbbi 15 évben talán még nagyobb népszerűségnek örvend a rendezvény, mint kezdetben
A szervezők, most, visszatekintve nem csak a saját munkájukra büszkék, hanem azokra a fiatalokra, akik a rendezvénynek köszönhetően sokat tettek a vajdasági magyar népzenekultúra fenntartásáért, és fejlődéséért. Vannk olyan elismert, most már díjakkal rendelkező népdalénekesek és népzenészek, akik tipegő lépéseiket éppen a Szólj, síp szólj-on tették meg. Csak egy pár nevet megemlítve: Fábry-Ivánovics Tünde, Polgár Lilla, Csizmadia Anna, Lajkó Félix, mindazok, akik a kimeríthetetlen tudás alapjait a Szólj, síp, szólj-on szerezték, és vitték hírül a vajdasági népzenekúltúrát. A továbbfejlődésében pedig hatalmas szerepet töltöttek be a nyári táborok, amelyek éppn a a Szólj, síp szólj-ból nőttek ki. Gyermekek és fiatalok ezreit mozgatta meg a Batyu-tábor, a szabadkai Etno - tábor, a péterrévei népzenetábor és még sok olyan szervezés, amely alapjába véve a magyar népzene továbbéltetéséért szólt.
Maga a verseny a kezdetektől fogva az általános iskolásoknak szól, de az utóbbi pár évben a nagycsoportos óvodásokat is befogadták a rendezvénybe. Kezdteben csak a legjobban éneklő osztályt kereste a szűri, később kristályosodott ki, hogy a gyerkek szólóban, esetleg duettben, vagy éppen hangszerkísérettel állják meg jobban a helyüket. Minőségi szempontból is sokat fejlődött a verseny, hiszen az elvárásoknak eleget kellett tenni, amit az évtizedek során jól kitapasztaltak a felkészítő tanárok, és ennek függvényében állnak ki a rendezvényen.
A harminc év alatt generációk sokasága nőtt ki a szemléből. Az új generáció pedig tanul abból az önzetlen szeretetből, az alázatos munkából, amivel a hagyomány továbbvihető és élhető a vidékünkön.
