A térhódító mangalica, TájGazda

A népesség növekedésével arányosan növekszik az élelmiszerfogyasztás, ami nem könnyű feladat elé állítja a nemesítőket. Mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben bő hozamú,

gyorsan szaporítható fajták, illetve hibridek előállítása a feladat, amelyek kielégítik a fokozódó kereslet igényeit, azaz olcsó élelmiszert biztosítanak a fogyasztó asztalára. Magas biológiai és beltartalmi értékről nem igen beszélhetünk ezeknek a termékeknek az esetében. Ilyenkor adódik a kérdés: hova tűntek a régi ízek? Nem tűntek el, megvannak azok az őshonos gabonákban és állatokban, amit az utóbbi 1-2 évtizedben fedezünk fel. Az ilyen termékek fogyasztása, az egészséges életmódra és táplálkozásra hivatkozva már-már divattá lett. A szürke marhából és a mangalicából készült hústermék ízletesek és egészségesek is egyaránt. Mindkét őshonos állatfajt a kihalás veszélyétől mentették meg azok a tudósok, akik felbecsülhetetlen értéket láttak ezeknek az állatoknak a genetikájában, így napjainkban már gazdasági haszonállatnak számítanak. A mangalica ízletes húsával és szalonnájával szerzett tekintélyt a fogyasztók körében. A tenyésztőkön kívül kevesen tudják, hogy ez az őshonos sertésfajta a sumadiai (Szerbia) és a bakonyi meg a szalontai sertés spontán kereszteződéséből alakult ki a 18. század végén. A 20. század derekától a teret hódító hússertések teljesen a háttérbe szorították, de Vajdaságban egyre több gazdaság állatállományában megtalálható a szőke-, a vörös- vagy a fecske-hasú mangalica, amit elsősorban a család húsellátása céljából tart a gazda. Pár éve már az eredetiséget igazoló tanúsítvánnyal kísért mangalica-hústermékek is megjelentek a vajdasági piacokon, a bevásárlóközpontokban.

A muzslyai Müller János nyugalmazott hentes alapvetően kedvtelésből tart mangalica anyakocákat, melyeknek malacait meghizlalja, majd a vágásra kerül a sor, és leginkább kolbász és szalonna formájában értékesíti. Müller János egyik kedvtelése, hogy minél nagyobb tábla szalonnát "szabjon" a sertésből. Először 30 kg-os táblát készített, majd a következő évben megduplázta, 60 kg-ot nyomott a szalonna-tábla, de 2015-ben egyéni rekordot állított fel: 80 kg-os szalonnatáblát szabott vágásra került mangalicájából. Most újabb rekorddöntésre készül, a hizlaldában szépen kerekednek az "áldozatok". Becslése szerint legalább 100 kg-os szalonnatáblával kelt látványosságot.  Müller János elmondása szerint nem könnyű egyben tartani a hatalmas méretű szalonnatáblát, ami lényegében a karaj színhúsát és a kicsontozott lapockát meg a sonkát is tartalmazza. Mielőtt füstre került a gigaméretű szalonnatábla, 8 hétig sóban pihent, majd a mosást követően rövid ideig szellős helyen száradt. A tapasztalt nyugalmazott hentes jól tudja, hogy a táblát mely helyeken kell függeszteni, hogy ne repedjen, mert ha füstre kerülés előtt ez megtörténik, értékét veszti a lenyűgöző méretű ínyencfalat. Bár a kutatók nem erősítik meg, hogy a mangalica szalonnája, illetve zsírja kevesebb koleszterint tartalmaz, ezért nem egészségkárosító a fogyasztása, amikor egy szelet szalonna vagy ínycsiklandó kolbász kerül tányérunkra, ne számoljuk a kalóriákat, ne gondoljunk a vérnyomásra meg a koleszterinszintre, így lesz gasztronómiai élvezet a mangalica-termék fogyasztása.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Az összetartozás temploma

    Erdőszentgyörgy közelében a Küsmöd-patakra tervezett duzzasztógát építése temette a víz alá Bözödújfalut, azt a települést, melynek már a középkorban temploma volt, és létét írásos dokumentumok bizonyítják.

     
  • A vajdasági magyar egyetemisták eredményei

    Újvidéken november 25-én megtartották a sorrendben 16. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát, melynek fő témája a Tenger volt. A konferencia nyolc szekciójában 120 dolgozat hangzott el

     
  • A malonyai arborétum

    Malonya (szlovákul Mliňany) a felvidéki Taszármalonya településrésze. Barstaszárt és Malonyát 1960-ban egyesítették, így jött létre a mai, mintegy 1683 főt számláló község.

     
  • Lökösházi Bréda Kastély: a Dél-Alföld rejtett ékköve

    Eppur si muove! (Mégis mozog!) – Galileo Galilei 1633-ban ezeket a szavakat mormolta maga elé bírósági tárgyalásán, miközben elfogadta az egyházi Törvényszék (inquisitio) ítéletét,

     
  • Minden jó, ha ló a vége

    A ló a magyarság történetének egyik központi szereplője. Akár munkáról, akár harcról vagy vándorlásról volt szó, eleink mellett mindig ott voltak ezek az erős és okos jószágok. Ám nemcsak munkára foghatóságuk

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére