Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A Körösladányi Helytörténeti Gyűjtemények Háza

A báró kijárta, ezt a települést soha se hívhassák Nadánynak... Körösladányban a gyerekek úgy kerülnek ki a Tüköry Lajos Általános Iskolából, hogy pontosan tudják, hol éltek, hol élnek.

És ebben kulcsszerepet játszik a Helytörténeti Gyűjtemények Háza és annak vezetőjének Kazinczy István. Meg az a tanárnő, aki a háztartástan tantárgyat részben a múzeumban tartja. Az általános iskola ott van a szomszédban, tízhárom éve átjárnak oda a felső tagozatos gyerekek, és ott a múzeumban ismerkednek meg Körösladány múltjával.  Az egyik órán végigmennek kiállításon, Kazinczy István elmagyarázza a gyerekeknek, hogy mit látnak, aztán legközelebb visszajönnek és ők tartanak tulajdonképpen tárlatvezetést, amit leosztályoz a tanárnőjük. Állandó helytörténeti kiállításuk három témára bontva mutatja be Körösladány életét. A legelső a mezőgazdasági terem. Ezen a vidéken mindig a mezőgazdaság volt a legfontosabb, itt a korábban használt eszközök láthatók. A növénytermesztés és az állattenyésztés korabeli szerszámai, eszközei. A második teremben az otthon, a lakókörülmények emlékeit gyűjtötték össze. A jellemző berendezési tárgyakat, a bútorokat, a szőtteseket, a Körösladányra jellemző fehér hímzéseket, asztalterítőket, dísztörölközőket, szakajtókendőket. A harmadik teremben körösladányi iparosok eszközei vannak kiállítva. Volt szíjgyártó, szűcs, nyerges, cipész, csizmadia, bognár, asztalos, kádár, kovács, géplakatos, műszerész és fényképész is. Vendéglősök is voltak természetesen, van nekünk egy levegős sörcsapoló berendezésünk is. Ennek lényege, hogy a hordóból a sört levegővel nyomták ki és töltötték a korsókba. A helyi fazekasmesterség nehézkesen fejlődött ki, mert a környéken található agyag nem igazán volt alkalmas az edénygyártásra, ennek ellenére mégis szép számmal láthatók helyi remekművek is. Gyakorlatilag kivétel nélkül a helyi lakosok adták össze a gyűjtemény darabjait, az adományozó neve kikerül a tárgyak mellé. A tárgyakat tulajdonképpen már 1985 óta gyűjtötték, de helyiség hiányában egyszerre soha sem lehetett kiállítani őket. Ez helyzet változott meg 2003-ban, amikor az önkormányzat felújította az épületet, létrehozva ezzel egy szép és jól használható kiállítási helyet. A három szobán kívül még további két szoba áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy alkalmi, időszaki kiállításokat rendezzünk. Az alkalmi kiállításokat igyekeznek mindig valamilyen történelmi eseményhez kötni, kapcsolni.
Széri Varga Géza 56-os emlékművének avatásakor 2006-ban, a szobrászművész kisplasztikáiból csináltak kiállítást, a forradalom és szabadságharc helyi eseményeit bemutató tárlat mellett. A Wenckheim család életét bemutató kiállításukat az általuk végzett Körös szabályozás kezdetének 200. évfordulójára időzítették. A család története egyébként a település történetével is egybeesik. A múzeum látogatottsága nagyon jó, évente 20-25 busz biztosan megáll a ház előtt. Felvették a kapcsolatot több utazásszervezővel és javasolták nekik, hogy vendégeik részére ajánlják pihenőhelyül Körösladányt. Itt kényelmesen tudnak parkolni, nagyon szép, kellemes környezetben tudnak sétálni és megnézhetik a múzeumot is. Járnak oda az iskolások, és ha vendégek jönnek Körösladányba, azok is mindig meglátogatják gyűjteményt. A tatárjárás után nem sokkal a Nadányi család birtoka lett ez a terület, és az övéké volt egészen 1720-ig. A Nadányiak Rákóczi oldalán álltak a Habsburgokkal szemben. A bukás után nekik is három hét állt a rendelkezésükre, hogy hűségesküt tegyenek a császárnak. Ezt a körösladányi uradalom földesura nem tette meg, ami végleg megpecsételte a Békés megyébe eső, járásnyi méretű birtok sorsát. Akkor kapta meg ezt a birtokot a Harruckern család. A báró kijárta, iktassák törvénybe, hogy ezt a települést soha többé ne hívják Nadánynak, hogy még a nevében se emlékeztessen a rebellis családra. Így lett végül Körösladány.

Pin It
contentmap_plugin

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • Révész Imre Társaság

    Kárpátaljai Képző és Iparművészek Révész Imre Társasága, TájGazda

    Nemrégen elhunyt Magyar László, a RIT, azaz a Kárpátaljai Képző és Iparművészek Révész Imre Társasága elnöke, a barátom. Ekkor döntöttem el, hogy mindenképpen írok egy kis bemuatót a társaságról,

     
  • „Avasország” értékei

    Szatmár megye északkeleti részén fekvő Avasfelsőfalut (Negrești-Oaș), az Avas-vidék központjaként tartják számon. Talán e központi szerepe miatt került kialakításra itt,

     
  • „Népies. Lendületes. Egy darab a lelkedből”

    A fazekasság az egyik legősibb kézműves mesterség, s bár erre talán ritkán gondolunk, az agyagedények megjelenése talán legalább annyira megkönnyítette az emberek mindennapjait,

     
  • Korszakváltás a gazdálkodásban

    Biogazdalkodás, TájGazda

    Felbecsülhetetlen érték az egészség. Aki elvesztette, mindent megtenne azért, hogy újra teljes életet éljen. A mindennapi táplálkozási szokásaink nagyban hozzájárulnak ahhoz,

     
  • A bútorfestés egy tüneményes szakma

    Bútorfestés, TájGazda

    Ezt állítja Kilyén Irma, aki Székelyudvarhelyen húsz éve foglalkozik népi bútorfestéssel. A bútorfestés kiváló mestere olyan használati tárgyakat készít, amelyek a Székely Termék védjeggyel is rendelkeznek.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére