Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A Gál Cukrászat, TájGazda

Kétségbe vagyok esve! Nem tudom, mit szeretnek a vásárlók!? Körösladány, Kossuth utca 23. szám alatt lévő házban nyolcan ültük körül a nagyasztalt. Gál Attiláné Katalin, Gál Katalin, Gál Anita,

Gál Mónika, Ombodi Imre (Katalin férje), Nánási László (Mónika férje), Ignácz Bence és jómagam.

Az asztalon sós stangli és mézes sütemények voltak szépen elrendezve, minden adott volt ahhoz, hogy elkezdjük a beszélgetést. Mi azért jöttünk, hogy megismerjük és megírjuk a Gál Cukrászat történetét. Túlestünk a bemutatkozáson, mindenki elfoglalta a helyét. Csak néhány másodpercig tartott, amíg elővettem a jegyzetfüzetemet és kinyitottam. Ezalatt csend volt, pisszenés sem hallatszott. Felnéztem a papírról. Mintha kinyitottam volna vagy nyolc szócsapott. – Rész vettünk egy Guinness rekord kísérletbe… (balról hallatszott). – A mézes süteményünk… (jobbról jött a szó). Szüleink adták az ötletet… (közvetlenül mellőlem érkezett a hang). Mindenki beszélni akart.
- Kérdezni fogok! – állítottam meg a szópatakokat. – Először is tisztázni szeretném, ennél az asztalnál mindenki a család tagja?
- Igen, itt mindenki családtag – a legidősebb Gál lány Katalin válaszolta meg a kérdést. – Anita húgom cukrász, ő tulajdonképpen a vállalkozó. Mi többiek, beleértve Mónika férjét és az enyémet is, mindannyian a cukrászüzemben dolgozunk.
- Mindenki cukrász?
- Nem, csak Anita meg én vagyunk cukrászok, én még emellett női szabó és szakács végzettséggel is rendelkezem, Mónika kereskedő, Imre villanyszerelő, Laci pedig számítástechnikai műszerész.
- Önök gondolom, a cukrászmesterség férfias vonalát viszik – fordultam a férfiakhoz.
- Természetesen a gépek javítását, karbantartását, a zsákok pakolását, a szállításokat mi végezzük – mondta Imre – de ugyanúgy részt veszünk a sütemények gyártásában is. Laci például angyali türelemmel gyártja a puncsgolyókat és a linzereket. Rááll a keze, meg a türelme.
- Mikor kezdődött a Gál Cukrászat története?
- Pontosan húsz évvel ezelőtt – vette át a szót Anita. – A szüleink adták az ötletet, hogy csináljunk egy cukrászműhelyt. A család nem ellenkezett, és hozzá is kezdtünk. Még szegény édesapámmal együtt, fogtunk hozzá az építkezéshez. Még megcsinálta az épület terveit, elindította az építkezést, de aztán nagyon fiatalon, 1993-ban sajnos meghalt.
- Felmerült akkor az is, hogy abbahagyják a munkát?
- Nem. Összeült a család és úgy döntöttünk, hogy befejezzük a munkát, és megnyitjuk a cukrászüzemet, úgy, ahogyan apuék elképzelték.
- Na és mikor nyitott ki az üzem?
- Pontosan 1994. augusztus 17-én. Akkor nyitottunk ki.
- Mielőtt arról beszélnénk, hogy mi történt azóta, csak nem hagy nyugodni a gondolat, miért cukrászüzem megnyitását határozták el?
- Van nekünk egy lassan kétszáz éves családi receptünk – elevenítette fel az ötlet keletkezésének okait Gálné Kati néni. – Még dédnagymamám vetette papírra, az 1880-as évek elején. És emellett még nagyon sok süteményreceptünk is összegyűlt az évek folyamán. Szóval úgy gondoltuk, hogy az mézes recept alapján gyártott mézes lehet a főtermékünk, és persze csinálunk mindenféle süteményeket, amire majd szükség lehet.
- Na és hogyan fogadták a körösladányiak az üzem megnyitását? Mert az rendben van, hogy elkészült minden, amit elképzeltek, de azért a süteménynek is ugyanúgy, mint a pudingnak, mégiscsak az evés a próbája.
- Mi gondoltuk, hogy jól fogják fogadni, de ami történt, az nem fért bele az álmainkba sem – mondták egyszerre – olyan volt a fogadtatás. Soha nem felejtjük el 1994 karácsonyát. Egyetlen percre sem álltunk meg, a sütőből kivett süteményeket folyamatosan csomagoltuk – egymás szavába vágtak. – Néha kinéztünk az ablakon, és azt láttuk, hogy az utcán kígyózik a sor, mégis türelmesen várakoznak az emberek – körbenéztem az asztal körül és azt láttam, hogy a szemek fényesebben csillognak az emlékek hatására. – Leírhatatlan érzés volt. Észre sem vettük, és eltelt a karácsony. Átdolgoztuk az egész ünnepet, mert karácsony után már jött is a szilveszter. – Egy pillanatra újra csend lett.
- Nem is hirdették magukat, nem is folytattak reklámkampányt?
- Nem csináltunk mi semmi ilyesmit – mondta Anita. – Generációk óta itt élünk, ismer bennünket mindenki, amíg építkeztünk elterjedt, hogy mire készülnek a Gál lányok, és jöttek az emberek. Elindultunk, de nagyon!
- Arra nem gondoltak, hogy erre a bázisra nyitnak egy cukrászdát?
- Eszünkbe sem jutott – válaszolta Katalin. – Csak eladásra gyártunk. Itt áruljuk a boltban a süteményeket, illetve rendelések alapján dolgozunk. Szerencsére vevőkörünk egyre bővült.
- Milyen süteményeket gyártanak?
- Széles a paletta – vázolta a helyzetet Anita. – Tartós süteményeket, napi süteményeket, aktuális süteményeket dísztortákat és formatortákat egyaránt készítünk.
- Csak azért részletezzük egy kicsit, hogy mondjuk én is megértsem, mit jelentenek ezek a termékcsoportok!
- Linzerek, teasütemények, mézes sütemények a tartós sütik, a krémesek, a tortaszeletek, mignonok a napi sütemények, gyümölcskrémes, rétes, bejgli tatoznak az aktuális sütemények közé, dísztortákat alkalmakra, megrendelésre készítünk, és csinálunk formatortákat is. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy bármilyen ötlete van a megrendelőnek, legyen az autó, gitár vagy éppen bicikli, mi azt tortában elkészítjük. De már fényképes tortákat is gyártunk úgy hat-hét éve.
- Azok milyenek?
- Például házassági évfordulón a gyerekek felköszöntik a szüleiket, és azt szeretnék, hogy az ünnepi tortán a lakodalmas képük legyen, akkor lefényképezik, beszkennelik, valamilyen módon digitalizálják az eredeti fényképet, mi pedig ehetővé tesszük és azzal díszítjük a tortát. Ha kerek, akkor a kép is kerek lesz, ha szögletes, akkor a kép is szögletes lesz.
- Csak azt ne mondják, hogy van olyan színes nyomtatójuk, amelyikkel tudnak tortára írni!
- Pedig majdnem így van – szólt közbe Nánási László. – Nem közvetlenül a tortára nyomtatunk, hanem egy rizsből készült ehető ostyalapra nyomtatjuk rá természetesen ehető festékanyaggal a képet, és azt tesszük fel a tortára.
- Tehát akkor digitális ehető nyomtatványt készítő berendezésük is van? Ez már tényleg a XXI. század.
- Igen, folyamatosan fejlesztünk, amióta csak megnyitottunk, egy ilyen berendezést is be kellett szereznünk, mert borzasztó nagy igény volt rá.
- A házhoz tartozik egy picinyke kis üzlet. Itt bonyolítják le az összes forgalmat?
- Igen, én vagyok a boltba – szólalt meg Mónika is. – Én tartom a kapcsolatot a vevőkkel, nagyon szeretem csinálni. Már régóta nem csak helyiek, hanem a környékbeli településekről is egyre többen jönnek hozzánk vásárolni. Én már szinte mindenkinek ismerem az ízlését, tudom, hogy ki mit szeret. Meg, ha arra kér, hogy ajánljak neki valami finomat, tudom, hogy körülbelül mi lenne az, aminek örülne.
- Ez így is van – vágott közbe Katalin. – Egyszer úgy alakult, hogy én álltam be a boltba. Jöttek a vevők, és mondták, hogy adjam a szokásosat, meg adjam azt, amit a barátnője szeret! Én meg semmit nem tudtam. Szaladgáltam hátra Mónikához, hogy jöjjön, mert kétségbe vagyok esve, nem tudom, mit szeretnek a vásárlók.
- Csak a boltban árulják a süteményeket?
- Nem csak a boltban, vannak állandó megrendeléseink is – válaszolta Anita. - A Henkel konyhája, a városi konyha is mindig leadja egy hétre előre, hogy melyik napon milyen süteményeket adnak az ebédhez. Ezeket kiszállítjuk a konyháknak.
- Itt az elején, amikor még mindenki egyszerre beszélt szó volt Guiness rekordról is. Az hogyan volt?
- A 2005-ös utazás kiállításon kezdődött – mesélte Anita. – A Körös-Sárréti standon állítottunk ki mi is. Vittünk magunkkal egy grillásból készült csikóbőrös kulacsot is. Elsétált a standunk előtt Benke Laci bácsi is, aki csak annyit mondott a körülötte állóknak, hogy megvannak az embereink. Mi akkor nem is értettük, hogy mire célozz. Aztán elmondta.
- Mire célzott?
- Arra, hogy májusban, egészen pontosan 2005 május 21-én abban az évben egy Guinness-rekord kísérlettel nyitják meg Bogácson az üdülési szezont. Összeállítják a világ legmagasabb, és legtöbb szeletből álló tortáját. Ennek a tetejére kellene egy ugyanolyan csikóbőrös kulacs, mint amilyen a mienk volt, csak 1,30 centiméter magas legyen.
- Megcsinálták?
- Természetesen. Már minden készen volt, a szállítást terveztük. Laci mondta, hogy jó lenne egy csavarral lerögzíteni a lapjához, hogy ne billenhessen le. Mi már lefeküdtünk, a fiúk meg szereltek még, odacsavarozták a grillás kulcsot a laphoz.
- A kísérlet sikerült?
- Fényesen sikerült – emlékezett Laci. – Tűzoltók emelőkosarával tettük a helyére a kulacsot. A Guinness bizottság ott volt a helyszínen, rögzítették a tényt, és a bogácsi tortát felvették a Guinness rekordok közé. Mi is kaptunk egy szép vázát, mit a kísérlet tagjai.
- Mi lett a kulacs sorsa?
- Szétosztottuk – vette vissza a szót Anita -, de az osztás nagyobb kaland volt, mint az egész rekordkísérlet.
- Miért?
- Mi felkészültünk itthon, vittünk kis bárdot, amivel jót tudjuk törni, szalvétákat, amin kiosztjuk a darabokat, és hozzá is kezdtünk. Ám amikor a tömegben tudatosult, hogy ingyen történik a osztás, szabályosan megrohanták a kulacsot. Ki, hol érte. Törték és vitték. Egyszerűen bekebeleztek minket. Még Laci tartotta magát valahogyan, mi lányok eljöttünk.
- Én fogtam a bárdomat, törtem a darabokat és közben hangosan kiabáltam: Nem tudok a kezekre figyelni! – mondta a Laci. – Mindenesetre hírmondója sem maradt a kulacsnak.
A történetekből egyszerűen kifogyhatatlanok voltak. Híres mézesük volt az attrakciója egy amerikai esküvőnek, ahol minden 350 vendég egy díszített Gál féle mézes szívet kapott ajándékba. Körösladányban a fehér hímzésnek van hagyománya, mézeskalácsaikra a helyi mintákat rajzolják fel. De rendszeresen készülnek süteményes pakkok Spanyolországba és Angliába is. Az itthoniak küldik rokonaiknak a ladányi ízeket. Mióta az üzemet elindították, folyamatosan fejlesztik is. Most például az alapanyagraktárat kell bővíteniük, mert egyszerűen nem férnek el. Az építkezést jövőre tervezik. És ha már alapanyagok, éppen most váltottak kakaóport, amiből a csoki krémeket csinálják. Igaz, hogy drágább, mint az, amit eddig használnak, de finomabb krém készíthető belőle. A döntési technika teljesen jellemző a Gál família cukrászatra. Csinálnak három-négyféle krémet, mindenki megkóstolja és felállít egy sorrendet. Abból dolgoznak, amelyiket a családi tanács kiválasztott. Mert nem az ár, hanem az íz a legfontosabb.
Az üzletpolitikájuk helyességét folyamatosan bővülő ügyfélkörükön túl, törzsvendégeik ragaszkodása is igazolja. Mert például Kata Mihály szegedi professzor úr nem tud úgy áthajtani Körösladányon, hogy ne térne be a Gál Cukrászat csöppnyi boltjába, mert mindig betér. És mindig ugyanúgy köszön: Jöttem a mézes szívemért!    
(Egyszer úgy döntött a családi tanács, hogy nem szív alakú, hanem kör alakú mézes süteményeket gyártanak. Jött a professzor úr, és látta, hogy nincs szív alakú mézes süti. Azt mondta, hogy ezzel nem tud mit kezdeni, mert a szív alak éppen olyan fontos, mint a süti íze. Értettek a szóból, maradtak a szív alaknál.)

fShare
0
Pin It
contentmap_plugin

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • Másfél évtizede a kultúra szolgálatában

    Kultúra Tiszakálmánfalván, TájGazda

    Tiszakálmánfalva Újvidék peremvárosi kistelepülése. Több mint 4000-en lakják, de ennek csupán az egyharmad a magyar ajkú. A faluban azonban tolerancia és együttműködés van a több nemzetiség között,

     
  • Bórkóstolás és vacsora egy pusztai itatónál

    Steigervald tanyamúzeum

    Babgulyás és baracklekváros fánk. A leveshez karikára vágott erős zöldpaprika is járt (választható opció) a fánk még meleg volt. Mintha nagyanyám konyhájában ültem volna. Az íze is pontosan olyan volt.

     
  • A seprűcirok nemesítőjének emlékére

    Tájgazda - Berényi seprű

    Dr. Berényi János egyetemi tanár, kutató és növénynemesítő neve jól ismert az agrárszakmában, nemzetközi síkra kiterjedő munkássága előtt egyaránt fejet hajt az egyszerű gazda és az akadémikus.

     
  • Múlt a jelenben

    Orom, a kanizsai község alig 130 éves észak-bácskai településének címere egyértelműen mezőgazdasági jelleget bizonyít: a pajzson látható szélmalom és a barázdákon nyugvó

     
  • Egy baba, amelyben a gyermek önmagát látja

    Egy baba, amelyben a gyermek önmagát látja, TájGazda

    Egy gyermek életében fontos szerepet tölt be a baba, segíti az egészséges testi, lelki és szellemi fejlődésben. A waldorf babában a gyermek önmagát látja meg. Saját, valós érzelmeit vetíti ki rá.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére