Éliás Ádám, szobrász keramikus, TájGazda

A szobrász keramikus, akinek keze alatt lelket kap az agyag. Ha van olyan dolog, amit nem lehet könyvből tanulni, hát az kerámia készítés – mondja Éliás Ádám, a kelet-szlovákiai művészlelkű, egyetemista keramikus.

Termékeit és őt magát is mindig kisebb tömeg veszi körül a vásárokban, különböző szabadtéri rendezvényeken vagy táborokban, ahol fiataloknak és idősebbeknek mutatja be a korongozás fortélyait.

Éli, ahogy a baráti körében a legtöbben ismerik, gyermekkora óta kézműves táborok résztvevője, majd csatlakozott a Gömöri Kézművesekhez és fazekas táborokban fejlesztette tovább magát. Közben rajztanári diplomát szerzett és a kerámia mellett ragadt. „Szakköröket vezettem az egyik gimnáziumban, közben jött egyik vásár a másik után, megrendeléseim is voltak rendszeresen, és ráeszméltem, hogy igazából semmi mást nem tudnék szívesebben csinálni” – meséli a kezdetekről. Ennek ellenére nem tekinti magát igazi keramikusnak, mivel a textil, az üveg, a fém és más anyagok iránt is élénken érdeklődik. Jelenleg szobrászatot tanul, amiben kamatoztatni tudja eddigi fazekas tapasztalatait is.
Ebben az ágban igazán megtalálta önmagát, de igazi művészemberként a fotózás, a régiségek gyűjtése, a rajzolás továbbra sem áll messze tőle. Keramikusként főleg használati tárgyakat készít: sütőtálakat, teáskészletet, gyertyatartókat - nagyon széles a skála. Sokan kérnek tőle szülinapra, nászajándékba névre szóló tárgyakat, emléktárgyakat. „Az emberek szeretnek egyedi darabokat birtokolni, megtalálni önmaguk egy szeletét egy hozzájuk illő bögrében vagy tányérban. Aztán az ismerőseik meglátják náluk a termékeimet, és ők is felkeresnek, elmondják az elképzeléseiket, én pedig elkészítem nekik, amit megálmodtak” – fejti ki. Éli a reklámra nem fordít sem pénzt, sem energiát, mégis mindig megtalálja a munka. Mint mondja, szereti boldoggá tenni az embereket a kézzel készített holmijaival. Nagyon szerencsés embernek tartja magát, amiért csak hobbijai vannak, mégis meg tud élni belőlük.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Petőfi Pozsonyban

    Száz évvel ezelőtt a pozsonyi lakosság körében igencsak népszerű volt Petőfi Sándor, a költő kivételes tiszteletnek örvendett. Ezt látva, Fadrusz János 1902-ben elhatározta, hogy saját költségén szobrot

     
  • Az örömet és bánatot is belevarrni

    Az örömet és bánatot is belevarrni, TájGazda

    A Marosvásárhelyen élő György Gizella elsősorban varrottasokat készít. Nyugdíjba vonulása után, bő tíz évvel ezelőtt kezdett el intenzívebben kézimunkázni. Mindig is szerette, a lakása tele van vele,

     
  • A vajdasági magyar egyetemisták eredményei

    Újvidéken november 25-én megtartották a sorrendben 16. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát, melynek fő témája a Tenger volt. A konferencia nyolc szekciójában 120 dolgozat hangzott el

     
  • A mézes sütik szeretet hoznak a szívünkbe

    Pacsika Móni mézes sütijei, TájGazda

    Emlékszem még most is, ahogy a nagymamám a jó alaposan összegyúrt tésztát kinyújtotta a deszkán és különböző figurákat szaggatott ki. Majd a sütés után díszítette azokat. Isteni finomak voltak.

     
  • Gemmifer

    Gemmifer, TájGazda

    Novák Szilvia vagyok. Csodálatos vidéken élek egy felvidéki, alsó Garam-menti településen Garamkövesden. Itt torkollik a Garam a Dunába, ami páratlan látványt nyújt akár a partról nézve,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére