Gazdag élővilágáról, mindenek előtt madárvilágáról ismert a természeti védelem alatt álló 4,5 km hosszan húzódó és közel 330 hektár területű Ludasi tó.

A tó szélét csipkéző nádas megannyi madárfaj költő, illetve pihenőhelye. A téli hónapokban rendszerint csönd telepszik a tájra, de nem így a tó környékére. Január végéig mintegy 20 cm vastag jégpáncél borította a teljes vízfelületet, ideális feltételt biztosítva a nádvágásra. Naponta nádvágó csapatok népesítettek be egy-egy szakaszt, simára "borotválva a jeget". Nem csak az értékes nádat kötötték kévékbe, hanem az előző évekből a tavon maradt hasznavehetetlen, avas nádtól is megtisztították a tó, illetve a jég felszínét. Szükség is van a beérett nád eltávolítására, még inkább a néhány éve korhadó, töredezett szálak összegyűjtésére és megsemmisítésére, hogy kora tavasszal új, erőteljesebb, hosszabb szálak fejlődjenek ki a víz alatt meghúzódó nádkotúból. A nád minden időben értéket jelentett a tó közelében lakóknak, hiszen kiváló szigetelő-tulajdonsága miatt tetőfedésre használták, de tapasztott fal is épült belőle.  Napjainkban nagyobb becsben van a nád külföldön, mint tájainkon, és ez az oka, hogy a nádasok nagy része elhanyagolt, nem szervezik a rendszeres nádkitermelést. A tó jegén könnyebb és biztonságosabb a munka, mint a csónakból, esetleg a jéghidegen vízben gázolva történő vágás.
Gulyás Oldal Tibor, az egyik nádvágó csapat tagja elmondta, hogy nem könnyű munka a nádvágás, a szó legszorosabb értelmében véve is "kesztyűs kézzel kell bánni" a kévékbe gyűlő szálakkal, hiszen a levelek és az esetleg megtört szálak élesek, mint a borotva, szúrnak is. A Ludasi tavon kitermelt nád egy része valamikor külföldre is eljutott. Napjainkban hazai feldolgozókhoz kerül a nád egy része és préselik a nádat, így készítenek kiváló hőszigetelő táblákat. A nádvágóknak egy kis téli pénzkeresési lehetőség a nádvágás, de hátránya, hogy a jégen, a kemény fagyban nem lehetett egész nap dolgozni.
Borsos Gábor elmondása szerint a nádvágás valamikor kizárólag kézzel, a kukorica-szárvágóhoz hasonló, 60-70 cm hosszú nyelű szerszámmal, a gyalászkával történt, de napjainkra már gépesítették a betakarítást. A gyalászkát felváltotta a toló-kés, most meg már a motoros kultivátor elejére helyezett fésűs kasza könnyíti és gyorsítja is a munkát.
A tó élővilágának megőrzése, valamint a nádas megújulása megkövetelné, hogy minden évben megtisztítsák a tavat a nádtól, de ha nem érkeznek mindet begyűjteni, felperzselni a talpon maradt növényeket, csak a vágásra korlátozódik a munka. Kovács Gábor, a Ludas Településfejlesztő egyesület elnökének magyarázata szerint környezetvédelmi előírások tiltják a tó felületén történő égetést, így a hasznavehetetlen nádat a partszakaszra kell szállítani és a szántóföldek szélén mérhetetlen hőt fejlesztve lángol a kupacokba hordott nád. Állítólag a hamu és a korom szennyezné a vizet, károsítaná a tó élővilágát, esetleg a nádasba szorult vadak vagy az ott meghúzódó madarak is a tűz áldozatául eshetnek, ezért tilos a nádas felgyújtása.  
A nádvágás a kemény fagyokig, január végéig tartott, de az első rianás, amikor megroppant a tó jege, azt jelezte, hogy be kell fejezni a munkát.

A Ludasi sor 171. alatt egy nádfeldolgozó üzem létesült, amely SEIGA típusú nádaratógéppel vágja a nádat. Nádszövetet és pallókat, valamint szelektált kévéket szállít az európai piacra. (info: www.trska.info)

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • Minden jó, ha ló a vége

    A ló a magyarság történetének egyik központi szereplője. Akár munkáról, akár harcról vagy vándorlásról volt szó, eleink mellett mindig ott voltak ezek az erős és okos jószágok. Ám nemcsak munkára foghatóságuk

     
  • Cukorpalánták

    Cukorpalánták, Tájgazda

    Ma Petro Veronikával ismerkedhetünk meg, a felvidéki Nagymegyerről – a dunaszerdahelyi járásból: Gyerekkorom óta, mindig is ez a valamivel babrálós típus voltam.

     
  • A tűz melege bámulatos képességgel bír

    Patócs István, kemenceépítő, TájGazda

    A tűz mellett ülve fázós, hideg testrészeink szép lassan felmelegszenek. De nem csak a testünknek tesz jót, hanem a lelkünket is megtölti melegséggel. A tűz vonzza magához az embereket.

     
  • „Szlovákia legrégebbi műemléke”

    Deáki (szlovákul Diakovce) felvidéki község, a Nyitrai kerület Vágsellyei járásában. A járási központtól mintegy 2 km-re terül el, délnyugati irányban.

     
  • Lazító méhház Mezőkaszonyban

    Lazító méhház Mezőkaszonyban, TájGazda

    A mezőkaszonyi Szűcs Zoltán életében a méhek szeretete gyerekkori szenvedély. A mezőkaszonyi (Kárpátalja, Beregszászi járás) fiatalember nagyszüleinek szomszédja méhészkedett, ő pedig gyerekként

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére