A temerini vadászegyesület, TájGazda

Az igazi, vérbeli vadász nem puskával jár – mondják azok a vadászok, akik nem csak tanulták, hanem talán beleszülettek a mesterségbe. Számukra az erdő, a természet és a vadállomány

nem pusztán csak célpont, hanem maga az élet. Tóth Rudolf, a temerini vadászegyesület alelnöke így mesél a természettel, a vadászattal való kapcsolatáról. Szobájába belépve igazi kincsesládára bukkanunk, hiszen a harminc év alatt összegyűjtött trófeák, agancsok, preparált állatok és persze a serlegek, kitűntetések sora ott díszeleg a falon, az almáriumon. Igazi vadász-szobának örvend a büszke mester, mert itt megmutathatja mindazt a rengeteg szép emléket, pillanatot, amit az évtizedek során gyűjtött. Apai ágról már öregapja is vadászattal foglalkozott, így nem volt kérdés, hogy öt évesen hol is tölti a vasárnapokat. Első vadászatára és lövésére is emlékszik, gyerekként még csak nyúlra lőtt, de az évek múlásával a nagyobb vadakkal is szembenézett. Rókát, vaddisznót, dámszarvast sorakoztatott ki. Szívesen jár külföldre vadászni, bár elmondása szerint nem a legolcsóbb sportnak minősül a vadászat. Csak az évi tagság pár száz euróra rúg ki, no meg a kilőtt vad után is fizetnie kell a vadásznak. Jó lenne, ha a a Vajdaságban a vadászturizmus olyan szinten alakulna, hogy az abból bejövő pénzzel a terepet rendezni lehessen, a vadállományt fellendíteni, az egyéb szolgáltatásokat kibővíteni. De sajnálatos módon azzal kell szembesülni, hogy Szerbia egyenlőre még nem úniós tagállam, így a kilőtt vad húsát nem szállíthatja ki a vendég, így jelentős bevételtől esik el az egyesület és az ország.
A temerini vadászegyesület tagsága egész évben gondot visel a vadállományról, főleg a téli hónapokban, amikor az erdős részeken kevés az eledel.  A vadászok rendszeresen etenek, kukoricát és más magvakat szórnak ki az állatoknak. A becslések szerint jóval megcsappant a vadállomány, ami nem csak az orvvadászat, hanem az intenzív mezőgazdasági termelés következménye is. Ugyanis a réteket sok helyen felszántják a gazdák, haszonnövény termelésre fodítják, így a természets élőhelyek elvesznek, ahol a kisebb állatok meghózódhatnak. Jó lenne, ha államilag több figyelmet szentelnének a vadászatra, a benne rejlő lehetőségekre, hiszen a biodiverzitás és az ökoszisztéma fenntartása miatt rendkívül fontos lenne tiszteletben tartani a természetet.

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • Punykó Mária

    Punykó Mária, TájGazda

    Ha Kárpátalján járunk, és a szeretnénk megismerni igazából, mondjuk Beregszász történetét, ismertebb helyeit, épületeit, akkor nem elég, ha sétálunk, megismerünk helyi ízeket, éttermeket, kézműveseket,

     
  • Mesék nélkül szegényebbek lennénk

    Mesevirágom, TájGazda

    Valljuk be őszintén, a mesékre mindenkinek szüksége van, legyen az gyermek vagy felnőtt. Belőlük merítünk ihletet, általuk képesek lehetünk továbblépni, olykor álmaink megvalósításában is nagy szereppel bírnak.

     
  • A kovácsolás (mégsem) kihaló mesterség

    Alig néhány évtizeddel ezelőtt  szinte minden faluban megtalálható volt a kovácsműhely, a nagyobb településeken három négy kovácsnak is bőségesen akadt munkája.

     
  • A kalapkészítés szépségei és nehézségei

    Kalapkészítés, TájGazda

    Egyre többször láthatunk finom, lágy az utcán sétáló kalapot viselő hölgyeket, urakat. Az utóbbi években újból keresett termékek lettek a fejfedők.

     
  • Népviseleti babamúzeum Búcson

    A népi hagyományok ápolása legtöbbször a község iskolájának – még szolgáló vagy már nyugdíjas – oktatóira hárul. Ahol megszűnik az iskola,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére