Közöségépítés a hagyományőrzésben – és fordítva, TájGazda

Kárpátalján a Bereg-vidék egyik magyarlakta településén, Bótrágyon különleges módját találták meg a helyi hölgyek a közösségépítésnek és hagyományőrzésnek: kézimunkakört alapítottak,

amit a már említetteken kívül jótékonysági céllal is működtetnek.
A kézimunkakör vezetője, Tar Emese 13 évvel ezelőtt, kisebbik gyermeke születését követően kezdett a korábbinál gyakrabban tűt és cérnát forgatni a kezében. Néhány alapvető öltésforma, a lapos öltéses varrás, a keresztszemes hímzés ismeretét édesanyja és nagymamája hagyományozta rá. Közülük is ez utóbbi áll hozzá a legközelebb, mert ennél számolni is kell az öltéseket, ami testhezálló a végzettségét tekintve közgazdász hölgyhöz. Ismereteit a kézimunkák terén előbb Magyarországról vásárolt szakkönyveknek, később pedig a kézimunkakör tagjainak köszönhetően bővítette. Itt tanulta meg pl. a kalotázás technikáját is, aminek lényege, hogy a szálak elvarrása után ki kell vagdalni az anyagot, amihez a türelmen és a pontosságon kívül az öltések számolása is szükséges. Ezzel a technikával karácsonyfadísz, kis csengő, húsvéti tojás „öltözéke” is született már kezei alatt. Életének eddigi legnagyobb munkája egy 98 színt tartalmazó keresztszemes hímzéssel készült kép volt. Ennek elkészítésére 8 hónapnyi szabadidejét szánta.
A hagyományőrző kézimunkakör a Bótrágyi Református Gyülekezet berkein belül, három éve működik. Helyi asszonyok hozták létre elsősorban hagyományőrző és közösségteremtő céllal. Heti egy alkalommal, 1,5–2 órára ülnek össze a tagok, hogy egymás társaságában dolgozzanak varrásaikon, ezzel együtt átadva tudásukat a többieknek. Évi két alkalommal, advent idején és Virágvasárnapon jótékonysági vásárt szerveznek. Az eladott munkákból befolyt összegből az elmúlt két évben a templomkertet építették-szépítették a hölgyek: sziklakertet alakítottak ki, fát ültettek, térköveztettek. Ebben az évben pedig a templom padjait kárpitozták le.
– Nagyon kevés olyan hely van, ahol a kézimunkakörhöz hasonlóan élő kapcsolatban tudnak lenni egymással az emberek – mondja Emese. – Mi nemcsak telefonon beszélgetünk egymással, hanem rendszeresen összejövünk, jókat beszélgetünk, közben új technikákat tanulunk meg egymástól. Így át tudjuk adni a fiataloknak is a kézművességnek ezen fajtáit, amiket nagyanyáink még nagyon jól tudtak, mi viszont már kezdjük elfelejteni. Csapatépítésnek is jók az ilyen alkalmak. Közös az élmény és a siker is, amikor egy-egy darab elkészül. Az időtöltésen kívül pedig hitben is tudunk épülni az összejöveteleknek köszönhetően, mert minden találkozónkat imával kezdjük és zárjuk, hálát adunk Istennek minden alkalomért, amikor összejöhetünk.

Espán Margaréta

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • Mint egy igazi kis kastély egy liget közepén

    A füzesgyarmati Kastélypark Fürdő bejárata a Szeghalomból bevezető útról is jól látszik, a ligetes, fás környezetben. Ha nem fordulunk be a fürdő parkolójába, ha nem szállunk ki az autóból,

     
  • A hobbi, ami egy életen át elkísér

    A temerini vadászegyesület, TájGazda

    Az igazi, vérbeli vadász nem puskával jár – mondják azok a vadászok, akik nem csak tanulták, hanem talán beleszülettek a mesterségbe. Számukra az erdő, a természet és a vadállomány

     
  • Vintage-től a modernig, mindenkinek kell a csillogás

    Bogl'art, TájGazda

    Bevallom őszintén, e mesterségről sokat nem tudok. De örülök, hogy Ildikóval összehozott a sors. Az általa készült medálok az érdeklődők, főként hölgyek tekintetét megbabonázza. Én is így jártam.

     
  • HamzaCrochet - Horgolt cipellők

    Kenneth Cole divattervező egyszer az mondta, hogy: "Egy átlagos nő évente hétszer esik szerelembe, ebből hatszor cipőbe." Ebben a kijelentésben rejlik némi igazság.

     
  • A lőcsei városháza

    A lőcsei városháza, TájGazda

    Lőcse az egykori Szepesi vármegye székhelye és legjelentősebb települése volt. Jelenleg a szlovákiai Eperjesi Kerület Lőcsei járásának székhelye. Története a 13. században kezdődik,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére