Két dologért tisztelem nagyon azokat, akik a hímzésben, horgolásban, kötésben és hasonló kézimunka-technikákban jeleskednek: a tehetségükért és főként a türelmükért. Egy-egy kivarrt munka méretétől,
mintájától függően napokig, hetekig is készülhet, így ellenértékét sok esetben a rá szánt idő határozza meg.
A Nagydobronyban élő Molnár Erzsébet naponta több órát tölt el tűvel, cérnával a kezében vagy éppen a szövőszék mellett, s mindazt, ami kezei között elkészül, legfőképpen elajándékozni szereti.
Erzsébet nagymamái mellett leste el a szövés és a kivarrás mesterségét. Egyik nagymamája például keszkenőket készített gyakran. Az unoka az asztal alatt, elbújva, a munkák fonákját tanulmányozva jött rá a technikák nyitjára.
Eladásra csak ritkán dolgozik, munkái főként ajándékként találnak új gazdára. Emellett szívesen adja kézimunkáit jótékony célokra is, s tapasztalatból mondhatom, az elsők közt kél el mindegyik darab.
Természetesen a megrendeléseket sem utasítja vissza. Lakodalmas kötőket, kendőket például évente többször is készít rendelésre. Több helyen pedig az Úrasztalát is az ő munkája fedi. Nagymamájával korábban kendőket, terítőket, pokrócokat is szőttek, s a nagymama szövőszékén – bár a szerkezet már igen koros és rozoga – máig is készülnek szőttesek.
Jogosan merülhet fel bárkiben, hogy így ráfizetés Erzsébet számára a kézimunkák készítése. Nos, ahogyan ő mondja, a Jóisten mindig kikeríti számára a szükséges alapanyagokat – néha például a kész munkákat cseréli el alapanyagokért. Mindazt pedig, amit valamelyik munkájáért fizetségként kap, újabb alapanyagok beszerzésére fordítja. Nála pedig mindig elkél az utánpótlás, mivel a hímzésen kívül szövéssel, gyöngyözéssel, asztaldíszek készítésével is foglalkozik. S ha már utánpótlás: Erzsébetnek tudását is volt alkalma továbbadni.
Erzsébet sokszor kéri a Jóisten segítségét azért, hogy tovább űzhesse ezt a mások számára is örömet okozó hobbiját. S tudjuk: akik az Úrban bíznak, erejük megújul…
Espán Margaréta
