A 19. Dél – bácskai Tökfesztiválon esett figyelmünkbe egy nem szokványos asztal, teles teli tarkábbnál tarkább tárgyakkal. Amikor közelebbről megnéztük a kavalkádot, láttuk,

hogy csupa természetes anyag, sok termés, és a termésekből készült kompozíció borította be a kirakodó helyet. Szóba került az ötlet, a fantázia, a lehetőség. Mind kiderült, Hevér Judit Ókérről (szerbül Zmajevorol) érkezett a Temerinben megrendezett Tökfesztiválra és még hobbiként számon tartott vállalkozásával szeretne rámutatni arr, hogy a tökből nem csak étel készíthető. Tanítónéni révén, adott a kreativitásra való hajlam, és a gyermekekkel töltött idő bizony a fantáziát is felcsigázza a pedagógusban. Így a természet adta alapanyagokat gondosan összeválogatja, szárítja, mossa, csiszolja és csak azután kezd rá festeni vagy rajzolni. Mint mondja, a tök egy hálás anyag, mivel filctollal és vízifestékkel is lehet rá festeni, sőt még küönleges mintákat is rajzolni. Különösebb irányzatot nem követ, éppen, ami eszébe jut, vagy amihez ihletet kap, azt viszi fel a „tökvászonra”. Mivel a vidék jellegzetesen mezőgazdaságból él,  így nem nehéz beszerezni az alapanyagot, sőt még ő maga saját kiskertjében is próbálkozik a termesztéssel és az őszi termények begyűjtésével. A tök mellet azonban a fával is nagyon szeret dolgozni, továbbá a természetes texitiliákból különféle dísz – és használati tárgyakat varrni, alkotni. Számára sokat jelent az újrahasznosítás, és midnen kézzel fogható alapanyag értékelése. Elárulta, hogy kedvenc daarbja nincs, hiszen amíg alkot, addig a készülő darab áll a szívéhez legközelebb. De egy művész számára minden nap adódik valami új, ami kihívást jelent, így a vágy az alkotásra soha nem szűnik meg.
Juditnak ez a vállalkozás csak hobbi marad, mivel a kreativkodásból megélni nem lehet. Inkább a hétköznapokból való kikapcsolódást, a megnyugvást és a lelki feltöltődést látja a kézművességben, a kreativkodásban. Egy-egy vásárra, fesztiválra, vagy szemlére szívesen elviszi a legszebb példányokat, mert csak  így tudja közelebb hozni az emberekhez a művészet sokszínűségét, a természt adta lehetőségeket.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Egy fogorvosi fúró második élete

    Csontfúrás fogorvosi fúróval, TájGazda

    Gondolta volna, hogy a fog fúrásához használt eszközt másra is lehet használni? Én speciel nem. De Gábor igen, ezt az eszközt használja fel hobbijához, a csontfaragáshoz.

     
  • Handmade by Ivi

    Fehérváry Iveta a már korábbi cikkünkben érintőlegesen bemutatott Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen született, s a mai napig itt él. Táskákat, díszeket, illetve apróbb kiegészítőket készít, főleg varr.

     
  • A kecsketenyésztés távlata

    A zentai kecsketej, TájGazda

    A szegény ember tehene a kecske – mondogatták valamikor lenézően a nagy gazdák. Valóban a szegény ember tehene volt, hiszen a viszonylag igénytelen állat élelmet biztosított a népes család asztalára.

     
  • Betyárkodás a bácskai Ludason

    Október elején igazi betyáros hangulat vette birtokába az Észak – Bácskai homokvidék egyik kis települését, a magyar határhoz közel eső Ludast. Ugyanis kilencedik alkalommal rendeztek Betyárnapot

     
  • Egykori magyar végvárunk

    Somoskői vár, TájGazda

    A Somoskői vár, avagy szlovákul Hrad Šomoška a magyar-szlovák országhatáron lévő vulkanikus hegycsúcsra épült. A vár területileg a szlovák Sátorosbánya településhez tartozik.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére