A 19. Dél – bácskai Tökfesztiválon esett figyelmünkbe egy nem szokványos asztal, teles teli tarkábbnál tarkább tárgyakkal. Amikor közelebbről megnéztük a kavalkádot, láttuk,

hogy csupa természetes anyag, sok termés, és a termésekből készült kompozíció borította be a kirakodó helyet. Szóba került az ötlet, a fantázia, a lehetőség. Mind kiderült, Hevér Judit Ókérről (szerbül Zmajevorol) érkezett a Temerinben megrendezett Tökfesztiválra és még hobbiként számon tartott vállalkozásával szeretne rámutatni arr, hogy a tökből nem csak étel készíthető. Tanítónéni révén, adott a kreativitásra való hajlam, és a gyermekekkel töltött idő bizony a fantáziát is felcsigázza a pedagógusban. Így a természet adta alapanyagokat gondosan összeválogatja, szárítja, mossa, csiszolja és csak azután kezd rá festeni vagy rajzolni. Mint mondja, a tök egy hálás anyag, mivel filctollal és vízifestékkel is lehet rá festeni, sőt még küönleges mintákat is rajzolni. Különösebb irányzatot nem követ, éppen, ami eszébe jut, vagy amihez ihletet kap, azt viszi fel a „tökvászonra”. Mivel a vidék jellegzetesen mezőgazdaságból él,  így nem nehéz beszerezni az alapanyagot, sőt még ő maga saját kiskertjében is próbálkozik a termesztéssel és az őszi termények begyűjtésével. A tök mellet azonban a fával is nagyon szeret dolgozni, továbbá a természetes texitiliákból különféle dísz – és használati tárgyakat varrni, alkotni. Számára sokat jelent az újrahasznosítás, és midnen kézzel fogható alapanyag értékelése. Elárulta, hogy kedvenc daarbja nincs, hiszen amíg alkot, addig a készülő darab áll a szívéhez legközelebb. De egy művész számára minden nap adódik valami új, ami kihívást jelent, így a vágy az alkotásra soha nem szűnik meg.
Juditnak ez a vállalkozás csak hobbi marad, mivel a kreativkodásból megélni nem lehet. Inkább a hétköznapokból való kikapcsolódást, a megnyugvást és a lelki feltöltődést látja a kézművességben, a kreativkodásban. Egy-egy vásárra, fesztiválra, vagy szemlére szívesen elviszi a legszebb példányokat, mert csak  így tudja közelebb hozni az emberekhez a művészet sokszínűségét, a természt adta lehetőségeket.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Régi mesterségek háza

    Kovács, bognár, szűcs, kádár, kefekötő, kötélverő - valamennyi régi, elfeledett, vagy a feledés peremére szorult, a paraszti gazdálkodással összefüggő mesterség.

     
  • Középkori templomrom Kaszaperen

    Középkori templomrom Kaszaperen, TájGazda

    A mai végegyházi Zsibrik dombon kereshetjük fel a Kaszaperi Történelmi Emlékparkot. A park bejáratához földút vezet. Száraz időben gond nélkül juthatunk el gépkocsival a kapuhoz,

     
  • Kreandi

    A rendkívül sokoldalú Kliment Andrea, óvodai gondnokként dolgozik Észak-Komáromban. Munkája mellett mézeskalács- és tortakészítéssel, arcfestéssel, henna- és csillámfestéssel,

     
  • Múltunkba belépve

    Kárpátaljai tájház, TájGazda

    A hagyományok kapcsán eddig kétféle véleménnyel találkoztam. Az egyik, hogy a hagyományainkat ápolni, óvni kell. A másik, hogy nem kell őket se ápolni, se megóvni,

     
  • Sulisztár 10-szer Tiszakálmánfalván

    Sulisztár 10-szer Tiszakálmánfalván

    A délvidéki Újvidék községhez tartozik a 4000 lelket számláló Tiszakálmánfalva, ahol a lakosság csaknem egy negyede vallja magát magyarnak. 1884-ben,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére