Még csak 23 éves fiatalember, állatorvosi egyetemre jár, de a természet iránti szeretete és tisztelete felülmúl minden érzést. Ebből a szeretetből fakad a természetes alapanyagok tapintásának szeretete is,

a bőr és más anyagok megmunkálására való ösztön, az alkotni vágyás érzelme. Koós Dezső, adai bőrműves már gyerekkorában felfedezte magában a képzőművészet iránti tehetséget, de az igazi kibontakozás csak pár évvel ezelőtt kezdődött. A szövést, az agyagozást, a szobrászatot, a fafaragást mind mind kedveli és tudja is csinálni, ám egy belső hang motiválta arra, hogy a bőr megmunkálása felé forduljon. A nyers alapanyag kikészítésének folyamata sem ismeretlen számára, ám  a mostani körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezzel is foglalkozzon. A döntésben, és az ösztönökre való hallgatásban nagyon sokat segített az ópusztaszeri ménesben töltött idő, a gyakorlat és íjászkodás, mert ott került közelebb a legtöbbféleképpen megmunkálható alapanyaggal, a bőrrel.
Szobájában igazi műhelyt rendezett be, a barkácsolt asztalon ott sorakoznak az eszközök, a szerszámok, a tűk, a cérnák, a bőrök. Kedvenc tárgyai közé a tarsolyokat sorolja, hiszen egyedi stílisvilágot ragadott meg. A szőrmével borított bőr megmunkálása különös figyelmet és kézügyességet igényel. De készített már övet, pénztárcát, tükörtartót, valamint késtartót.  Termékeit egyenlőre megrendelés alapján készíti, hiszen a tanulást össze kell hangolni a művészkedéssel. A vásárokba való járás még távol áll tőle, de a gondolattal barátkozva ez a lehetőség is fennáll az értékesítési módszerek között. Egyenlőre közösségi oldalakon hirdeti munkájának gyümölcsét.
Tervei és távlatai is vannak a munkát illetőleg. Tanulmányait befejezve szüleinek gazdaságára tér vissza, hiszen ott van a népes állatállomány, a birkanyáj és a szarvasmarha csorda, így csak kitartó munkával és szakértelemmel kell fejleszteni a gazdálkodást. A bőrművesség viszont megmarad erős hobbinak, jövedelem kiegészítőnek és a tehetség kibontakozásának. Művészkedése során újabbnál újabb ötletek jönnek elő, és a használati tárgyak mellett a bőrből készült ruházati tárgyak  elkészítése vagy éppen megjavítása is felcsigázta a gondolatait. A suszterkedés, illetve a lábbeli készítés már kihaló félben levő mesterség, de egy-egy kedves darabot inkább javíttat az ember, mintsem hogy helyette újat vásároljon. A lábbelik megjavítása, újjáélesztése még egy lehetőség arra, hogy a kézügyességgel és a képzőművészetre való hajlammal született egyén megtalálja boldogulását az alkotásban.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Anna és Marci különleges ízvilágú pesztói

    Ipolykert manufaktúra, TájGazda

    Mindkettőnk számára meghatározó a vidéki kötődés gyerekkorunk óta és az az érzés, hogy saját kertünkből, gondoskodásunk jutalmaként kerül étel az asztalra. Ez nem a tanult szakmánk, nem is a munkahelyünk.

     
  • A sujtás így is ékesít

    Sújtás így is ékesít

    Az emberi kreativitás határtalan! Ezt bizonyítják folyamatosan az oldalunkon bemutatott kézművesek, amikor egy-egy technikát igényességükkel, találékonyságukkal, kitartásukkal,

     
  • Őszi rendezvények Újvidéken

    Nem véletlenül nevezik Újvidéket "vásárvárosnak", hiszen az európai hírnevű Újvidéki Vásáron egész éven át tucatnyi olyan nemzetközi szemlét rendeznek, amelyek keresztmetszetét adják egész Európa,

     
  • Pató Pál úr falujának tájháza

    Az Esztergomtól nem messze fekvő Szőgyén lakossága a mai napig megőrizte magyar nemzetiségi többségét. 2011-ben 2574 lakosából 1800-an vallották magukat magyarnak,

     
  • A házi ízek forradalma

    Andrea termékek, TájGazda

    Hova tűnek a régi ízek? - veti fel a vásárló a fogas kérdést, amikor reggelihez terítve megízleli az alig fél órával korábban valamelyik bevásárlóközpontban vásárolt színtelen szalámit

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére