Még csak 23 éves fiatalember, állatorvosi egyetemre jár, de a természet iránti szeretete és tisztelete felülmúl minden érzést. Ebből a szeretetből fakad a természetes alapanyagok tapintásának szeretete is,

a bőr és más anyagok megmunkálására való ösztön, az alkotni vágyás érzelme. Koós Dezső, adai bőrműves már gyerekkorában felfedezte magában a képzőművészet iránti tehetséget, de az igazi kibontakozás csak pár évvel ezelőtt kezdődött. A szövést, az agyagozást, a szobrászatot, a fafaragást mind mind kedveli és tudja is csinálni, ám egy belső hang motiválta arra, hogy a bőr megmunkálása felé forduljon. A nyers alapanyag kikészítésének folyamata sem ismeretlen számára, ám  a mostani körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezzel is foglalkozzon. A döntésben, és az ösztönökre való hallgatásban nagyon sokat segített az ópusztaszeri ménesben töltött idő, a gyakorlat és íjászkodás, mert ott került közelebb a legtöbbféleképpen megmunkálható alapanyaggal, a bőrrel.
Szobájában igazi műhelyt rendezett be, a barkácsolt asztalon ott sorakoznak az eszközök, a szerszámok, a tűk, a cérnák, a bőrök. Kedvenc tárgyai közé a tarsolyokat sorolja, hiszen egyedi stílisvilágot ragadott meg. A szőrmével borított bőr megmunkálása különös figyelmet és kézügyességet igényel. De készített már övet, pénztárcát, tükörtartót, valamint késtartót.  Termékeit egyenlőre megrendelés alapján készíti, hiszen a tanulást össze kell hangolni a művészkedéssel. A vásárokba való járás még távol áll tőle, de a gondolattal barátkozva ez a lehetőség is fennáll az értékesítési módszerek között. Egyenlőre közösségi oldalakon hirdeti munkájának gyümölcsét.
Tervei és távlatai is vannak a munkát illetőleg. Tanulmányait befejezve szüleinek gazdaságára tér vissza, hiszen ott van a népes állatállomány, a birkanyáj és a szarvasmarha csorda, így csak kitartó munkával és szakértelemmel kell fejleszteni a gazdálkodást. A bőrművesség viszont megmarad erős hobbinak, jövedelem kiegészítőnek és a tehetség kibontakozásának. Művészkedése során újabbnál újabb ötletek jönnek elő, és a használati tárgyak mellett a bőrből készült ruházati tárgyak  elkészítése vagy éppen megjavítása is felcsigázta a gondolatait. A suszterkedés, illetve a lábbeli készítés már kihaló félben levő mesterség, de egy-egy kedves darabot inkább javíttat az ember, mintsem hogy helyette újat vásároljon. A lábbelik megjavítása, újjáélesztése még egy lehetőség arra, hogy a kézügyességgel és a képzőművészetre való hajlammal született egyén megtalálja boldogulását az alkotásban.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A kaszasuhogás már a múlté

    Aratás, TájGazda

    Befejezéséhez közeledik az aratás, a kenyérgabona betakarítása. Manapság az óriásgépek, a kombájnok szinte 10 nap alatt „felfalják” a bevetett területet és maga a munka, és a kenyér iránt érzett tisztelet

     
  • Székelyföld szépségét hirdető gyopárok

    Péter András: Székelyföld szépségét hirdető gyopárok

    Pasztellkrétával festett képek, amelyekhez az alkotó, azért választott sötét alapot, hogy minél jobban érvényesüljön a csillagvirágnak is nevezett havasi gyopár fehér színe.

     
  • Cynthia Design

    Cyntia, TájGazda

    Iskiné Krajnyák Lívia elsősorban boldog feleség és egy gyönyörű kislány édesanyja. Másodsorban üvegékszereket készít Cynthia Design márkanév alatt. „Előszeretettel használom a speciális dichróm üveget

     
  • Népünnepély a falunap Gunarasban

    Népünnepély a falunap Gunarasban, TájGazda

    Az aratást követően, az őszi nagy mezőgazdasági munkák kezdete előtt, lélegzetvételnyi pihenőt tartanak a gazdák, a falvakban különböző rendezvényeken erősítik meg,

     
  • Népviseleti babamúzeum Búcson

    A népi hagyományok ápolása legtöbbször a község iskolájának – még szolgáló vagy már nyugdíjas – oktatóira hárul. Ahol megszűnik az iskola,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére