Még csak 23 éves fiatalember, állatorvosi egyetemre jár, de a természet iránti szeretete és tisztelete felülmúl minden érzést. Ebből a szeretetből fakad a természetes alapanyagok tapintásának szeretete is,

a bőr és más anyagok megmunkálására való ösztön, az alkotni vágyás érzelme. Koós Dezső, adai bőrműves már gyerekkorában felfedezte magában a képzőművészet iránti tehetséget, de az igazi kibontakozás csak pár évvel ezelőtt kezdődött. A szövést, az agyagozást, a szobrászatot, a fafaragást mind mind kedveli és tudja is csinálni, ám egy belső hang motiválta arra, hogy a bőr megmunkálása felé forduljon. A nyers alapanyag kikészítésének folyamata sem ismeretlen számára, ám  a mostani körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezzel is foglalkozzon. A döntésben, és az ösztönökre való hallgatásban nagyon sokat segített az ópusztaszeri ménesben töltött idő, a gyakorlat és íjászkodás, mert ott került közelebb a legtöbbféleképpen megmunkálható alapanyaggal, a bőrrel.
Szobájában igazi műhelyt rendezett be, a barkácsolt asztalon ott sorakoznak az eszközök, a szerszámok, a tűk, a cérnák, a bőrök. Kedvenc tárgyai közé a tarsolyokat sorolja, hiszen egyedi stílisvilágot ragadott meg. A szőrmével borított bőr megmunkálása különös figyelmet és kézügyességet igényel. De készített már övet, pénztárcát, tükörtartót, valamint késtartót.  Termékeit egyenlőre megrendelés alapján készíti, hiszen a tanulást össze kell hangolni a művészkedéssel. A vásárokba való járás még távol áll tőle, de a gondolattal barátkozva ez a lehetőség is fennáll az értékesítési módszerek között. Egyenlőre közösségi oldalakon hirdeti munkájának gyümölcsét.
Tervei és távlatai is vannak a munkát illetőleg. Tanulmányait befejezve szüleinek gazdaságára tér vissza, hiszen ott van a népes állatállomány, a birkanyáj és a szarvasmarha csorda, így csak kitartó munkával és szakértelemmel kell fejleszteni a gazdálkodást. A bőrművesség viszont megmarad erős hobbinak, jövedelem kiegészítőnek és a tehetség kibontakozásának. Művészkedése során újabbnál újabb ötletek jönnek elő, és a használati tárgyak mellett a bőrből készült ruházati tárgyak  elkészítése vagy éppen megjavítása is felcsigázta a gondolatait. A suszterkedés, illetve a lábbeli készítés már kihaló félben levő mesterség, de egy-egy kedves darabot inkább javíttat az ember, mintsem hogy helyette újat vásároljon. A lábbelik megjavítása, újjáélesztése még egy lehetőség arra, hogy a kézügyességgel és a képzőművészetre való hajlammal született egyén megtalálja boldogulását az alkotásban.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Hagyomány új keretben

    2014-ben a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán rongyszövés tanfolyam indult felnőttek számára azzal a céllal, hogy a jelentkezők elsajátítsák

     
  • A Benei öreg templom

    Bene (Бене) községe egy kicsiny falu Kárpátalján, a Borzsva folyó partján a Beregszászi járásban, ahol a beregi hegyek és az alföldi síkság pereme húzódik.

     
  • A tészta hagyománya

    A tiszakálmánfalvi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben nyolcadik alkalommal rendeztek Tésztanapot a helyi asszonyok és egyesületi tagok. Az összejövetel fő célja, hogy a felnövő generáció

     
  • Kárpátalja - Ökörmezői járás

    Ökörmezői járás, TájGazda

    Azért merem így egyben ajánlani, mint járást, mert így együtt az igazi. Nem olyan, mint Munkács, vagy Ungvár. Kárpátaljának ezt a részét (és még jó pár ilyen részét)

     
  • 1014 – Kékestető

    1014 – Kékestető, TájGazda

    Egy három színnel lefestett kő: piros-fehér-zöld. Alatta a Békehegy felírat áll. És valóban a béke, nyugalom szele csapja meg az ideérkezőt. Azt nem mondhatom csend van, mert a turisták nevetése,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére