Még csak 23 éves fiatalember, állatorvosi egyetemre jár, de a természet iránti szeretete és tisztelete felülmúl minden érzést. Ebből a szeretetből fakad a természetes alapanyagok tapintásának szeretete is,

a bőr és más anyagok megmunkálására való ösztön, az alkotni vágyás érzelme. Koós Dezső, adai bőrműves már gyerekkorában felfedezte magában a képzőművészet iránti tehetséget, de az igazi kibontakozás csak pár évvel ezelőtt kezdődött. A szövést, az agyagozást, a szobrászatot, a fafaragást mind mind kedveli és tudja is csinálni, ám egy belső hang motiválta arra, hogy a bőr megmunkálása felé forduljon. A nyers alapanyag kikészítésének folyamata sem ismeretlen számára, ám  a mostani körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezzel is foglalkozzon. A döntésben, és az ösztönökre való hallgatásban nagyon sokat segített az ópusztaszeri ménesben töltött idő, a gyakorlat és íjászkodás, mert ott került közelebb a legtöbbféleképpen megmunkálható alapanyaggal, a bőrrel.
Szobájában igazi műhelyt rendezett be, a barkácsolt asztalon ott sorakoznak az eszközök, a szerszámok, a tűk, a cérnák, a bőrök. Kedvenc tárgyai közé a tarsolyokat sorolja, hiszen egyedi stílisvilágot ragadott meg. A szőrmével borított bőr megmunkálása különös figyelmet és kézügyességet igényel. De készített már övet, pénztárcát, tükörtartót, valamint késtartót.  Termékeit egyenlőre megrendelés alapján készíti, hiszen a tanulást össze kell hangolni a művészkedéssel. A vásárokba való járás még távol áll tőle, de a gondolattal barátkozva ez a lehetőség is fennáll az értékesítési módszerek között. Egyenlőre közösségi oldalakon hirdeti munkájának gyümölcsét.
Tervei és távlatai is vannak a munkát illetőleg. Tanulmányait befejezve szüleinek gazdaságára tér vissza, hiszen ott van a népes állatállomány, a birkanyáj és a szarvasmarha csorda, így csak kitartó munkával és szakértelemmel kell fejleszteni a gazdálkodást. A bőrművesség viszont megmarad erős hobbinak, jövedelem kiegészítőnek és a tehetség kibontakozásának. Művészkedése során újabbnál újabb ötletek jönnek elő, és a használati tárgyak mellett a bőrből készült ruházati tárgyak  elkészítése vagy éppen megjavítása is felcsigázta a gondolatait. A suszterkedés, illetve a lábbeli készítés már kihaló félben levő mesterség, de egy-egy kedves darabot inkább javíttat az ember, mintsem hogy helyette újat vásároljon. A lábbelik megjavítása, újjáélesztése még egy lehetőség arra, hogy a kézügyességgel és a képzőművészetre való hajlammal született egyén megtalálja boldogulását az alkotásban.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Tóth Adriana

    Tóth Adriana, TájGazda

    Tóth Adriana a felvidéki Kéménden él, Párkánytól nem messze. Jelenleg varrónőként dolgozik, viszont emellett szívesen köti le magát bármivel, ami megmozgatja a fantáziáját, ami egy kis kreativitást igényel.

     
  • Tóth Gyula - fafaragó

    Tájgazda - Tóth Gyula, fafaragó mester

    Ha szeretjük a szépen, faragott, jól kidolgozott, népies motívumokat felsorakoztató fábol készített munkákat, alkotásokat, akkor Kárpátalján, a Nagyszőlősi Járásban semiképpen ne hagyjuk ki Tiszaújlakon,

     
  • A bártfai városháza

    A bártfai városháza, TájGazda

    Bártfa (szlovákul Bardejov) gyönyörű, kelet-szlovákiai város, az ország leggótikusabb települése. Neve a magyar bárd szóból ered – itt az egy ember által egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti.

     
  • Szorgos kezek a vajdasági Kisoroszon

    A kisoroszi hízőkör, TájGazda

    A vajdasági Kisorosz/Rusko Selo közösségét kedves, barátságos emberek alkotják. Bármilyen kérdéssel, kéréssel fordulok az ottani barátokhoz, mindig készségesen állnak a rendelkezésemre.

     
  • Barlangászok figyelmébe

    Aki szeret a föld alatt, sárban kúszni-mászni, érdekes üregrendszereket felfedezni, annak érdemes bebarangolnia a Cserszegtomaji-kútbarlangot, a Keszthelyi-riviéra leghosszabb barlangját.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére