Még csak 23 éves fiatalember, állatorvosi egyetemre jár, de a természet iránti szeretete és tisztelete felülmúl minden érzést. Ebből a szeretetből fakad a természetes alapanyagok tapintásának szeretete is,

a bőr és más anyagok megmunkálására való ösztön, az alkotni vágyás érzelme. Koós Dezső, adai bőrműves már gyerekkorában felfedezte magában a képzőművészet iránti tehetséget, de az igazi kibontakozás csak pár évvel ezelőtt kezdődött. A szövést, az agyagozást, a szobrászatot, a fafaragást mind mind kedveli és tudja is csinálni, ám egy belső hang motiválta arra, hogy a bőr megmunkálása felé forduljon. A nyers alapanyag kikészítésének folyamata sem ismeretlen számára, ám  a mostani körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezzel is foglalkozzon. A döntésben, és az ösztönökre való hallgatásban nagyon sokat segített az ópusztaszeri ménesben töltött idő, a gyakorlat és íjászkodás, mert ott került közelebb a legtöbbféleképpen megmunkálható alapanyaggal, a bőrrel.
Szobájában igazi műhelyt rendezett be, a barkácsolt asztalon ott sorakoznak az eszközök, a szerszámok, a tűk, a cérnák, a bőrök. Kedvenc tárgyai közé a tarsolyokat sorolja, hiszen egyedi stílisvilágot ragadott meg. A szőrmével borított bőr megmunkálása különös figyelmet és kézügyességet igényel. De készített már övet, pénztárcát, tükörtartót, valamint késtartót.  Termékeit egyenlőre megrendelés alapján készíti, hiszen a tanulást össze kell hangolni a művészkedéssel. A vásárokba való járás még távol áll tőle, de a gondolattal barátkozva ez a lehetőség is fennáll az értékesítési módszerek között. Egyenlőre közösségi oldalakon hirdeti munkájának gyümölcsét.
Tervei és távlatai is vannak a munkát illetőleg. Tanulmányait befejezve szüleinek gazdaságára tér vissza, hiszen ott van a népes állatállomány, a birkanyáj és a szarvasmarha csorda, így csak kitartó munkával és szakértelemmel kell fejleszteni a gazdálkodást. A bőrművesség viszont megmarad erős hobbinak, jövedelem kiegészítőnek és a tehetség kibontakozásának. Művészkedése során újabbnál újabb ötletek jönnek elő, és a használati tárgyak mellett a bőrből készült ruházati tárgyak  elkészítése vagy éppen megjavítása is felcsigázta a gondolatait. A suszterkedés, illetve a lábbeli készítés már kihaló félben levő mesterség, de egy-egy kedves darabot inkább javíttat az ember, mintsem hogy helyette újat vásároljon. A lábbelik megjavítása, újjáélesztése még egy lehetőség arra, hogy a kézügyességgel és a képzőművészetre való hajlammal született egyén megtalálja boldogulását az alkotásban.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Hagyomány új keretben

    2014-ben a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán rongyszövés tanfolyam indult felnőttek számára azzal a céllal, hogy a jelentkezők elsajátítsák

     
  • Handmade by Vidu

    Handmade by Vidu, TájGazda

    Mai írásunkban egy igencsak sokoldalú lánnyal ismerkedhetünk meg, aki a nyitrai UKF-en végzett, 2015-ben esztétika és képzőművészet szakos tanárként, jelenleg utóbbit oktatja az muzslai Papp Katalin

     
  • „Szlovákia legrégebbi műemléke”

    Deáki (szlovákul Diakovce) felvidéki község, a Nyitrai kerület Vágsellyei járásában. A járási központtól mintegy 2 km-re terül el, délnyugati irányban.

     
  • Handmade by Petrus

    Handmade by Petrus, TájGazda

    Ma egy nagyon érdekes művészeti ágról olvashatnak kedves látogatóink. Evőeszközök süthető gyurmával való díszítéséről igencsak ritkán hall az ember. A felvidéki Diószegen (Sládkovičovo) élő Ruman Petra

     
  • Családi vállalkozással érvényesülni

    Szépen rendezett udvar, gondos és szorgalmas házigazdák fogadtak bennünket Topolyán egy családi gazdaságban, ahol egy évtizeddel ezelőtt a szarvasmarha tenyésztést és tejtermelést választotta

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére