A Kis-Alföld Szlovákiában található részén elterülő, gyönyörű élővilággal megáldott folyami szigetet Csallóköz néven ismerjük. Nagyobb települései közé tartozik többek közt Komárom,

Dunaszerdahely és Somorja, melyek telis-tele vannak látnivalóval. Lakosai ősidők óta főleg halászattal foglalkoztak, napjainkra áttértek a mezőgazdaság különböző ágazataira. A Csallóközben telelnek át az északi vadlibafajok, s szép számmal élnek itt vadkacsák, fácánok, fürjek, továbbá megtalálhatunk itt több védett madárfajt is. Egyszer az életben mindenképp érdemes ellátogatnunk ide. Kocsival, busszal, vonattal, vagy akár kerékpáron.
Szerencsésnek mondhatja magát, aki ide születik. Így van ezzel Torma Szilvia is, aki a körül-belül kétezer lakost számláló Alistálon él, s az egyik helyi étteremben dolgozik, mint pincérnő, illetve szakácsnő. Emellett, szabadidejében szívesen foglalkozik kézműveskedéssel, papírfonással.
„Az újságok, szórólapok házhoz jönnek, én pedig úgy hasznosítom újra őket, hogy fonok belőlük. A fonást biztosan örököltem, mivel nagyapám is sok mindennel foglalkozott, köztük vesszőfonással is. Eleinte kötöttem, terítőket és gobelineket. Majd 2014 decemberében kezdtem elsajátítani a papírfonás fortélyait.
A fonáshoz először is újságpapírra van szükség, amit felszeletelünk négyfelé, hegesztőpálcára tekerve pálcákat készítünk, majd színezzük. Akryl, lazúr vagy fapác – én főképp ezeket használom. Utána jöhet a fonás, amihez rengeteg idő, türelem és kézügyesség kell. Mikor a végeredmény kikerül a kezeink közül, általában egy csodálatos dolgot láthatunk, aminek lehet örülni.
Tulajdonképpen a papírfonás iránti szeretetemet a nagynénémnek is köszönhetem, hiszen még régebben tőle kaptam egy csodás, kis ajándékot, amit ezzel a technikával készített. Mai napig nagy becsben tartom. Viszont mivel ő is csupán a papírfonás alapjait ismerte, keresni, kutatni kezdtem az Interneten, s onnan tanultam meg a fonás bizonyos lépéseit. Létezik egy papírfonó oldal is, ahol a kezdők rengeteget tanulhatnak haladóktól. Nagyon sok segítséget kaptam a tagjaitól, s máig vannak olyan dolgok, amikben tanácsot adnak. Sokat köszönhetek nekik is.
Így jutottam el idáig. Most már van egy kis helyiségem itthon, ahol alkothatok. Viszont még mindig van mit tanulnom, jó lenne egy profi papírfonóval találkozni, és elsajátítani tőle, amit még lehet, hisz a jó pap is holtig tanul.”

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Lazító méhház Mezőkaszonyban

    Lazító méhház Mezőkaszonyban, TájGazda

    A mezőkaszonyi Szűcs Zoltán életében a méhek szeretete gyerekkori szenvedély. A mezőkaszonyi (Kárpátalja, Beregszászi járás) fiatalember nagyszüleinek szomszédja méhészkedett, ő pedig gyerekként

     
  • A Cseszneki Vár

    A cseszneki vár, TájGazda

    A Bakony hegység egyik sziklaszirtjén áll, őrködik ma is a romos Cseszneki Vár. Tekintélyt parancsoló vár a tatárjárást követően épült, azzal a céllal, hogy védelmi feladatokat lásson el

     
  • A borvizek királynőjének múltja és jelene

    Borszék Erdély egyik legszebb fekvésű fürdőhelye, 900 méterrel a tengerszint felett fekszik a Görgényi-Beszterce-Kelemen havasok találkozásánál.

     
  • Kolbászgyártáskor az inakat kivágják a húsból…

    Csaviga Művek, TájGazda

    Békésen, a „békeidőkben” (1989 előtt), a Mezőgép konyhán minden nap 900 főre főztek. Ha például halászlé volt az ebéd, túrós csuszával, akkor azt frissen fogott halakból főzték.

     
  • 1014 – Kékestető

    1014 – Kékestető, TájGazda

    Egy három színnel lefestett kő: piros-fehér-zöld. Alatta a Békehegy felírat áll. És valóban a béke, nyugalom szele csapja meg az ideérkezőt. Azt nem mondhatom csend van, mert a turisták nevetése,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére