Amiből pálinkát lehet főzni, abból lekvárt is, TájGazda

Két Benében (Kárpátalja Beregszászi járása) élő, alapvetően is hagyományőrző hobbit űző kézműves, Anicka-Hadady Csilla és Bábel Zsuzsa a horgolótűt és a szövőkeretet kavaróra cserélte,

hogy felelevenítse a lekvárfőzés hagyományát.
Csilla évek óta rendszeres résztvevője a különböző fesztiváloknak, kézműves vásároknak horgolt ékszereivel, ajándéktárgyaival, s egy ismerőse kérésére egyúttal lekvárt is kínált a vevők számára. Mivel volt igény a különböző gyümölcslekvárokra, s a pokrócszövéssel foglalkozó Zsuzsa személyében „tettestársa” is akadt, a lányok vásároltak egy rézüstöt és uccu neki!
A lányok eddig kerek egy tucat gyümölcsféléből készítettek lekvárt: szamóca, málna, feketeribizli, meggy, sárgabarack, őszibarack, alma, körte, szőlő (hamburgi muskotály), som, szilva, hecse (csipkebogyó) és szeder is alakult már át finomsággá az üstben. Csilla és Zsuzsa nagyon ügyelnek arra, hogy a munkafolyamat teljes egészében úgy történjen, ahogy azt nagyszüleiktől látták. Így tanulták meg annak idején például azt, hogy a szilvalekvár akkor van készen, ha újságpapírra helyezve már nem áztatja át azt. Szintén az elkészültségről árulkodik a tányérra csöpögtetett lekvár márványosan fénylő felszíne. A ráfordított idő tekintetében egyébként ez a gyümölcsfajta jár az élen: forrás után még legalább 10-12 órán át kell főzni folyamatos kavarás mellett. Vele ellentétben a feketeribizli, a szeder és a som jelentősen rövidebb idő alatt elkészül (igaz, a magolás itt is időigényes).
Benében jó földrajzi adottságainak köszönhetően temérdek gyümölcsfajta megterem, így az alapanyagokért nemhogy a falun, de sok esetben otthonuk kapuján túlra sem kellett menni. Szilvából több alkalommal is 100-150 kilónyit főztek, szamócából 110 kilogrammot, a többi gyümölcsből pedig egyszerre 60-70 kilónyival dolgoztak. Portékájukat főként fesztiválokon, különböző rendezvényeken tudják értékesíteni. Tartottak lekvárkóstolót negyvenfős turistacsoport számára, de ott voltak többek között Bugacon az Ősök Napján, az újbudai Helyi Értékek Napján, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK), néhány nappal ezelőtt pedig Szolnokra kaptak meghívást, hogy kifőzzenek két jókora adag szilvát. A következő évben, ha a tervek megvalósulnak, már birsalmából, bodzából, galagonyából és Izabella szőlőből készült lekvárt is kínálni tudnak majd az érdeklődőknek.
A munkában Zsuzsának és Csillának főleg férje segít, de mindenkit szívesen látnak, aki szívesen kipróbálná a lekvárkavarást.

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Gemmifer

    Gemmifer, TájGazda

    Novák Szilvia vagyok. Csodálatos vidéken élek egy felvidéki, alsó Garam-menti településen Garamkövesden. Itt torkollik a Garam a Dunába, ami páratlan látványt nyújt akár a partról nézve,

     
  • Az újrahasznosítás fontossága a nagyvárosban

    Az újrahasznosítás fontossága a nagyvárosban, TájGazda

    Tudták azt, hogy egy tonna régi újságpapír feldolgozásával 17 fát lehet megmenteni?  A becslések szerint Szerbiában több száz, sőt ezer tonna olyan hulladék vész kárba, ami jól felállított rendszerrel

     
  • Naponta, kétnaponta két óra a kiskertben

    Naponta, kétnaponta két, két és fél órát töltök a kertemben – meséli Kántor István, aki civilben a Békéscsabai Szakképzési Centrum Trefort tagiskolájának a tanára.

     
  • Felvidéki vadmacska az oroszlánok közt

    Ma Potháczky Angélával, az elbűvölő felvidéki művésznővel, és gyönyörű rajzaival ismerkedhetünk meg közelebbről. Angéla kicsi kora óta szívesen rajzolt, látható volt benne a tehetség,

     
  • Hobbyból vállalkozás

    Mézeskalácsok Óbecséről, TájGazda

    A Délvidéken, Vajdaságban nem ismeretlen a mézeskalács fogalma. A városi ember számára a vásárokban található szív alakú piros vagy feldíszített kalácska jelenti a mézeskalácsot, illetve a vásárfiát.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére