Amiből pálinkát lehet főzni, abból lekvárt is, TájGazda

Két Benében (Kárpátalja Beregszászi járása) élő, alapvetően is hagyományőrző hobbit űző kézműves, Anicka-Hadady Csilla és Bábel Zsuzsa a horgolótűt és a szövőkeretet kavaróra cserélte,

hogy felelevenítse a lekvárfőzés hagyományát.
Csilla évek óta rendszeres résztvevője a különböző fesztiváloknak, kézműves vásároknak horgolt ékszereivel, ajándéktárgyaival, s egy ismerőse kérésére egyúttal lekvárt is kínált a vevők számára. Mivel volt igény a különböző gyümölcslekvárokra, s a pokrócszövéssel foglalkozó Zsuzsa személyében „tettestársa” is akadt, a lányok vásároltak egy rézüstöt és uccu neki!
A lányok eddig kerek egy tucat gyümölcsféléből készítettek lekvárt: szamóca, málna, feketeribizli, meggy, sárgabarack, őszibarack, alma, körte, szőlő (hamburgi muskotály), som, szilva, hecse (csipkebogyó) és szeder is alakult már át finomsággá az üstben. Csilla és Zsuzsa nagyon ügyelnek arra, hogy a munkafolyamat teljes egészében úgy történjen, ahogy azt nagyszüleiktől látták. Így tanulták meg annak idején például azt, hogy a szilvalekvár akkor van készen, ha újságpapírra helyezve már nem áztatja át azt. Szintén az elkészültségről árulkodik a tányérra csöpögtetett lekvár márványosan fénylő felszíne. A ráfordított idő tekintetében egyébként ez a gyümölcsfajta jár az élen: forrás után még legalább 10-12 órán át kell főzni folyamatos kavarás mellett. Vele ellentétben a feketeribizli, a szeder és a som jelentősen rövidebb idő alatt elkészül (igaz, a magolás itt is időigényes).
Benében jó földrajzi adottságainak köszönhetően temérdek gyümölcsfajta megterem, így az alapanyagokért nemhogy a falun, de sok esetben otthonuk kapuján túlra sem kellett menni. Szilvából több alkalommal is 100-150 kilónyit főztek, szamócából 110 kilogrammot, a többi gyümölcsből pedig egyszerre 60-70 kilónyival dolgoztak. Portékájukat főként fesztiválokon, különböző rendezvényeken tudják értékesíteni. Tartottak lekvárkóstolót negyvenfős turistacsoport számára, de ott voltak többek között Bugacon az Ősök Napján, az újbudai Helyi Értékek Napján, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK), néhány nappal ezelőtt pedig Szolnokra kaptak meghívást, hogy kifőzzenek két jókora adag szilvát. A következő évben, ha a tervek megvalósulnak, már birsalmából, bodzából, galagonyából és Izabella szőlőből készült lekvárt is kínálni tudnak majd az érdeklődőknek.
A munkában Zsuzsának és Csillának főleg férje segít, de mindenkit szívesen látnak, aki szívesen kipróbálná a lekvárkavarást.

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Magyar katonasírok, temetők Körösmezőn

    Magyar katonasírok, TájGazda

    A rahó járásban megtalálhatóak mindkét nagy világháború elesett magyar katonáinak síremlékei, nyughelyei. Első világháborús osztrák-magyar katonai temető a Prutec folyó partján:

     
  • Bobozni nemcsak jégen lehet

    Balatoni bob, TájGazda

    Nyaranta előfordult, hogy néhányszor leutaztunk a nagymamám testvéréhez, Joli nénihez Balatonfűzfőre. Szerettünk ott lenni, hiszen annyi mindent lehetett ott csinálni,

     
  • A nyékvárkonyi kastélyszálló

    A nyékvárkonyi kastélyszálló, TájGazda

    Felvidék Dunaszerdahelyi járásában, a járási központtól 5 km-re, déli irányban fekszik Nyékvárkony község, mely 1940-ben két különálló település egyesítésével jött létre. Az 1910-ben tartott népszámlálás idején

     
  • Pálffy-kastély – Gidrafa

    Gidrafa, a több mint 2000 főt számláló község Felvidék Erdőhátnak nevezett részén fekszik, Pozsony és Nagyszombat közt. Nevét a mellette csörgedező Gidra patakról kapta.

     
  • A fáradságos munka csodás eredménye

    Újkígyósi virágkertészet, Tájgazda

    Szeretem a tavaszt. De nem csak azért, mert itt a jó idő és sokat süt a nap. Hanem azért is, mert lehet kertészkedni. Lehet szépíteni az udvart, a virágoskertet, vetni a különböző virágmagokat, kiültetni a muskátlikat.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére