Amiből pálinkát lehet főzni, abból lekvárt is, TájGazda

Két Benében (Kárpátalja Beregszászi járása) élő, alapvetően is hagyományőrző hobbit űző kézműves, Anicka-Hadady Csilla és Bábel Zsuzsa a horgolótűt és a szövőkeretet kavaróra cserélte,

hogy felelevenítse a lekvárfőzés hagyományát.
Csilla évek óta rendszeres résztvevője a különböző fesztiváloknak, kézműves vásároknak horgolt ékszereivel, ajándéktárgyaival, s egy ismerőse kérésére egyúttal lekvárt is kínált a vevők számára. Mivel volt igény a különböző gyümölcslekvárokra, s a pokrócszövéssel foglalkozó Zsuzsa személyében „tettestársa” is akadt, a lányok vásároltak egy rézüstöt és uccu neki!
A lányok eddig kerek egy tucat gyümölcsféléből készítettek lekvárt: szamóca, málna, feketeribizli, meggy, sárgabarack, őszibarack, alma, körte, szőlő (hamburgi muskotály), som, szilva, hecse (csipkebogyó) és szeder is alakult már át finomsággá az üstben. Csilla és Zsuzsa nagyon ügyelnek arra, hogy a munkafolyamat teljes egészében úgy történjen, ahogy azt nagyszüleiktől látták. Így tanulták meg annak idején például azt, hogy a szilvalekvár akkor van készen, ha újságpapírra helyezve már nem áztatja át azt. Szintén az elkészültségről árulkodik a tányérra csöpögtetett lekvár márványosan fénylő felszíne. A ráfordított idő tekintetében egyébként ez a gyümölcsfajta jár az élen: forrás után még legalább 10-12 órán át kell főzni folyamatos kavarás mellett. Vele ellentétben a feketeribizli, a szeder és a som jelentősen rövidebb idő alatt elkészül (igaz, a magolás itt is időigényes).
Benében jó földrajzi adottságainak köszönhetően temérdek gyümölcsfajta megterem, így az alapanyagokért nemhogy a falun, de sok esetben otthonuk kapuján túlra sem kellett menni. Szilvából több alkalommal is 100-150 kilónyit főztek, szamócából 110 kilogrammot, a többi gyümölcsből pedig egyszerre 60-70 kilónyival dolgoztak. Portékájukat főként fesztiválokon, különböző rendezvényeken tudják értékesíteni. Tartottak lekvárkóstolót negyvenfős turistacsoport számára, de ott voltak többek között Bugacon az Ősök Napján, az újbudai Helyi Értékek Napján, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK), néhány nappal ezelőtt pedig Szolnokra kaptak meghívást, hogy kifőzzenek két jókora adag szilvát. A következő évben, ha a tervek megvalósulnak, már birsalmából, bodzából, galagonyából és Izabella szőlőből készült lekvárt is kínálni tudnak majd az érdeklődőknek.
A munkában Zsuzsának és Csillának főleg férje segít, de mindenkit szívesen látnak, aki szívesen kipróbálná a lekvárkavarást.

Espán Margaréta

Pin It

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • Anna és Marci különleges ízvilágú pesztói

    Ipolykert manufaktúra, TájGazda

    Mindkettőnk számára meghatározó a vidéki kötődés gyerekkorunk óta és az az érzés, hogy saját kertünkből, gondoskodásunk jutalmaként kerül étel az asztalra. Ez nem a tanult szakmánk, nem is a munkahelyünk.

     
  • Zenével hirdetni az igét

    Újvidéki kórus, TájGazda

    Vajdaságban talán nincs is olyan település, ahol ne hallottak volna a Kapisztrán Ifjúsági Kórusról. A több mint 18 éves múltra tekintő együttes megalapítója Beszédes Margit zeneszakos tanár és férje József,

     
  • A természetes antibiotikum - a ludasi fokhagyma

    Kertészeiről, állattenyésztőiről és gyümölcstermelőiről  ismert Ludas, melynek neve már 1335-ben megtalálható az írásokban. Az 1740-es években szegedi dohánykertészek települtek meg itt, akik 1750 körül

     
  • A mézes sütik szeretet hoznak a szívünkbe

    Pacsika Móni mézes sütijei, TájGazda

    Emlékszem még most is, ahogy a nagymamám a jó alaposan összegyúrt tésztát kinyújtotta a deszkán és különböző figurákat szaggatott ki. Majd a sütés után díszítette azokat. Isteni finomak voltak.

     
  • Bakonyi szélmalmok

    A tési szélmalom, TájGazda

    Köszönjük kedves olvasónknak, Kovács Estvánnak, aki felhívta figyelmünket az alábbi cikkben szereplő malmokra. Az élénk bakonyi szelek befogására kiválóan használhatóak voltak a szélmalmok.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére