Amiből pálinkát lehet főzni, abból lekvárt is, TájGazda

Két Benében (Kárpátalja Beregszászi járása) élő, alapvetően is hagyományőrző hobbit űző kézműves, Anicka-Hadady Csilla és Bábel Zsuzsa a horgolótűt és a szövőkeretet kavaróra cserélte,

hogy felelevenítse a lekvárfőzés hagyományát.
Csilla évek óta rendszeres résztvevője a különböző fesztiváloknak, kézműves vásároknak horgolt ékszereivel, ajándéktárgyaival, s egy ismerőse kérésére egyúttal lekvárt is kínált a vevők számára. Mivel volt igény a különböző gyümölcslekvárokra, s a pokrócszövéssel foglalkozó Zsuzsa személyében „tettestársa” is akadt, a lányok vásároltak egy rézüstöt és uccu neki!
A lányok eddig kerek egy tucat gyümölcsféléből készítettek lekvárt: szamóca, málna, feketeribizli, meggy, sárgabarack, őszibarack, alma, körte, szőlő (hamburgi muskotály), som, szilva, hecse (csipkebogyó) és szeder is alakult már át finomsággá az üstben. Csilla és Zsuzsa nagyon ügyelnek arra, hogy a munkafolyamat teljes egészében úgy történjen, ahogy azt nagyszüleiktől látták. Így tanulták meg annak idején például azt, hogy a szilvalekvár akkor van készen, ha újságpapírra helyezve már nem áztatja át azt. Szintén az elkészültségről árulkodik a tányérra csöpögtetett lekvár márványosan fénylő felszíne. A ráfordított idő tekintetében egyébként ez a gyümölcsfajta jár az élen: forrás után még legalább 10-12 órán át kell főzni folyamatos kavarás mellett. Vele ellentétben a feketeribizli, a szeder és a som jelentősen rövidebb idő alatt elkészül (igaz, a magolás itt is időigényes).
Benében jó földrajzi adottságainak köszönhetően temérdek gyümölcsfajta megterem, így az alapanyagokért nemhogy a falun, de sok esetben otthonuk kapuján túlra sem kellett menni. Szilvából több alkalommal is 100-150 kilónyit főztek, szamócából 110 kilogrammot, a többi gyümölcsből pedig egyszerre 60-70 kilónyival dolgoztak. Portékájukat főként fesztiválokon, különböző rendezvényeken tudják értékesíteni. Tartottak lekvárkóstolót negyvenfős turistacsoport számára, de ott voltak többek között Bugacon az Ősök Napján, az újbudai Helyi Értékek Napján, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK), néhány nappal ezelőtt pedig Szolnokra kaptak meghívást, hogy kifőzzenek két jókora adag szilvát. A következő évben, ha a tervek megvalósulnak, már birsalmából, bodzából, galagonyából és Izabella szőlőből készült lekvárt is kínálni tudnak majd az érdeklődőknek.
A munkában Zsuzsának és Csillának főleg férje segít, de mindenkit szívesen látnak, aki szívesen kipróbálná a lekvárkavarást.

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • MAJA – Majoros Jácint méhészet

    Majoros méz, TájGazda

    A harminchét éves Majoros Jácint gyermekkorától otthonosan mozog a méhek között. Már a dédapja is foglalkozott méhekkel – akkor még méhkasokban. Nagyapja Viczén István kiváló méhész és oktató volt,

     
  • Csíksomlyó titka

    Csíksomlyóm TájGazda

    Erdélyben, a Csíki-medence közepén festői környezetben található a csíksomlyói Szűzanya kegyhelye. Itt látható a világon ismert legnagyobb kegyszobor, a XVI. század elején hársfából készített reneszánsz

     
  • Márton Napi Vigasság Erdőszentgyörgyön

    Erdélyben nincs nagy hagyománya a Márton-nap megünneplésének, ezért is számít különlegességnek a Rhédey kastély udvarán tartott ünnepség. Erdőszentgyörgy önkormányzata a

     
  • Kézműves órák

    Kézművesórák, TájGazda

    Vasárnap délelőttönként a környék gyerekeit tanította a garázsukban… „Engedd meg, hogy zárójelbe odaírjuk: Gyöngyike. Téged mindenki így ismer!”

     
  • Az új ízek birodalma

    Habanero Chili paprika Óbecséről

    Ahány ház, annyi szokás – szól a közmondás. És valóban, egy ugyanazon recept szerint készült ételnek különböző konyhákban más és más íze van. A háziasszony szeretete, a fűszerek frissesége

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére