Amiből pálinkát lehet főzni, abból lekvárt is, TájGazda

Két Benében (Kárpátalja Beregszászi járása) élő, alapvetően is hagyományőrző hobbit űző kézműves, Anicka-Hadady Csilla és Bábel Zsuzsa a horgolótűt és a szövőkeretet kavaróra cserélte,

hogy felelevenítse a lekvárfőzés hagyományát.
Csilla évek óta rendszeres résztvevője a különböző fesztiváloknak, kézműves vásároknak horgolt ékszereivel, ajándéktárgyaival, s egy ismerőse kérésére egyúttal lekvárt is kínált a vevők számára. Mivel volt igény a különböző gyümölcslekvárokra, s a pokrócszövéssel foglalkozó Zsuzsa személyében „tettestársa” is akadt, a lányok vásároltak egy rézüstöt és uccu neki!
A lányok eddig kerek egy tucat gyümölcsféléből készítettek lekvárt: szamóca, málna, feketeribizli, meggy, sárgabarack, őszibarack, alma, körte, szőlő (hamburgi muskotály), som, szilva, hecse (csipkebogyó) és szeder is alakult már át finomsággá az üstben. Csilla és Zsuzsa nagyon ügyelnek arra, hogy a munkafolyamat teljes egészében úgy történjen, ahogy azt nagyszüleiktől látták. Így tanulták meg annak idején például azt, hogy a szilvalekvár akkor van készen, ha újságpapírra helyezve már nem áztatja át azt. Szintén az elkészültségről árulkodik a tányérra csöpögtetett lekvár márványosan fénylő felszíne. A ráfordított idő tekintetében egyébként ez a gyümölcsfajta jár az élen: forrás után még legalább 10-12 órán át kell főzni folyamatos kavarás mellett. Vele ellentétben a feketeribizli, a szeder és a som jelentősen rövidebb idő alatt elkészül (igaz, a magolás itt is időigényes).
Benében jó földrajzi adottságainak köszönhetően temérdek gyümölcsfajta megterem, így az alapanyagokért nemhogy a falun, de sok esetben otthonuk kapuján túlra sem kellett menni. Szilvából több alkalommal is 100-150 kilónyit főztek, szamócából 110 kilogrammot, a többi gyümölcsből pedig egyszerre 60-70 kilónyival dolgoztak. Portékájukat főként fesztiválokon, különböző rendezvényeken tudják értékesíteni. Tartottak lekvárkóstolót negyvenfős turistacsoport számára, de ott voltak többek között Bugacon az Ősök Napján, az újbudai Helyi Értékek Napján, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK), néhány nappal ezelőtt pedig Szolnokra kaptak meghívást, hogy kifőzzenek két jókora adag szilvát. A következő évben, ha a tervek megvalósulnak, már birsalmából, bodzából, galagonyából és Izabella szőlőből készült lekvárt is kínálni tudnak majd az érdeklődőknek.
A munkában Zsuzsának és Csillának főleg férje segít, de mindenkit szívesen látnak, aki szívesen kipróbálná a lekvárkavarást.

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • OpiEri

    OpiEri, TájGazda

    Ocskoné Pál Erika Felvidéken, azon belül is a Losonci járásban található Füleken él. Civil foglalkozása vegyészmérnök, a füleki zománcozógyár egyik privatizált részlegében 16 évig logisztikai vezetőként dolgozott,

     
  • Komáromi Jókai Színház

    Komáromi Jókai Színház, TájGazda

    A Duna és a Vág összefolyásánál elterülő Komárom hajdan összetartozott a határ túloldalán fekvő azonos nevű várossal, a trianoni békediktátum azonban kegyetlenül kettészakította őket.

     
  • A fiatalos erőnlét elixírje

    A fiatalos erőnlét elixírje, TájGazda

    Emlékszem mennyire viccesnek tartottuk gyerekkorunkban, amikor evés után a mákdarabok megragadtak a fogaink között. Most, hogy felnőttem már nem tartom annyira nevetségesnek, inkább cikinek tűnik,

     
  • A Heit családi kisbirtok

    Heit torma, TájGazda

    Finom sülthez ízletes torma és zamatos bor dukál. Ha torma, akkor Létavértes, ha bakator, akkor Bihardiószeg. Torma és bakator együtt, akkor Heit Családi Kisbirtok. http://heit.hu/ 

     
  • Rétesház, Mórahalom

    Mórahalmi réstesbolt, TájGazda

    Pille könnyű tészta, hagyományos, de különleges töltelékkel. Mi magyarok szeretjük azt hinni, hogy a rétes egy kifejezetten magyar étel, tulajdonképpen mi találtuk fel.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére