Bencze Ilona vallástanárként dolgozik, mellette húsz éve festi már a bútorokat Székelyudvarhelyen. Kézműves családba született, ahol gyapjúval foglalkoztak. Ilona „véletlenül” kezdett el festeni.

Kézműves foglalkozásokat szervezett és a diákokkal együtt próbálta ki a bútorfestést a mesterséget ismertető Simon Gothárd Anikó nénitől. Addig festegetett mellette, míg önállóan is képessé vált az alkotásra, sőt már maga is tanít (https://www.facebook.com/Kuckó-Egyesület-1657253824517271/ Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ). Mivel felnőttként sajátította el a bútorfestést, felismerte, hogy kevesen vannak olyan tudás birtokában, akiktől érdemes tanulni, s van, aki félti a szakmáját, ezért elkezdte végigjárni a falvakat, lefényképezni a fennmaradt darabokat. Terepmunkája során főként Homoródalmáson és Székelyderzsben gyűjtött. A néprajz szakot is elvégezte, de előbb gyűjtött és utána lett néprajzkutató, hozzátanult az érdeklődéséhez. Mivel nehezen szerezte tudását, amióta tapasztalatra tett szert, fontosnak tartja ezt továbbadni, ezért munkája nagy részét a tanítás teszi ki. Szívesen adja át ismereteit, mert saját tapasztalatából tudja, hogyha valakit érdekel úgy is utánajár és megtanulja, s akkor miért legyen másnak is olyan nehéz és rögös, inkább elmondja. Gyermekeknek és felnőtteknek is tart szakköröket, ugyanakkor oktat nyári táborokban is.
A bútorfestő a munkájával kapcsolatosan fájó pontként említi, hogy ki van szolgáltatva az asztalosoknak. Az igazán jó szakemberek elmennek külföldre dolgozni, neki pedig jó alapanyagból pontos munkával készített bútorok kellenek. Annak érdekében, hogy a felvállalt rendeléseknek eleget tudjon tenni, párhuzamosan több asztalossal dolgozik.  Az alkotás szépsége mellett vonzó számára a munka részét jelentő nyugalom, maga a folyamat, amíg elkészül egy tárgy. A bútorfestés egy hosszabb munka, Ilona állítja, hogy „van egy intimitása az egésznek: be tudom csukni az ajtót, el tudok csendesedni, csak magamra tudok figyelni, s arra, amit alkotok”.
Földalapú festékekkel dolgozik. Legszívesebben főként nagy bútorokat és mennyezetkazettákat fest, de kisebb tárgyak is részesei az életének, melyekkel vásárokon is meg tud jelenni. A templomokon kívül többen rendelnek lakóházaikba is mennyezetkazettát. Ildikó szerint van egy réteg, aki személyes kötődés vagy értékrend miatt ragaszkodik a hagyományokhoz, az eredeti motívumokhoz, és lakását is így rendezi be.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Az első világháború magyar hőseinek emlékére

    Hetven év után újra eredeti nagyságában áll Tiszakálmánfalván a katolikus templom előtti parkban az első világháborúban elesett és eltünt helyi magyarok emlékére emelt emlékmű.  A szerb–magyar

     
  • Horgolt napernyők – napsütésben, esőben

    Horgolt napernyők – napsütésben, esőben, TájGazda

    "A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan." (Kosztolányi Dezső). Icánál ernyőből sosincs hiány, de nem ám a szokványos, hétköznapi fajtákból.

     
  • A borvizek királynőjének múltja és jelene

    Borszék Erdély egyik legszebb fekvésű fürdőhelye, 900 méterrel a tengerszint felett fekszik a Görgényi-Beszterce-Kelemen havasok találkozásánál.

     
  • A kézműves, aki szereti a kihívásokat

    2013-ban egy helyi értékeket bemutató cikksorozat írása okán találkoztam a tiszapéterfalvai Nagy családdal. A házaspár megmutatta az általuk gyűjtött régiségeket,

     
  • Retro vendégszállás és étterem

    Retro étterem, TájGazda

    “RETRO” Vendégház “-ez az európai kifinomultság és kárpátaljai vendégszeretet! Kárpátalja egyik legismertebb és magyar történelmi vonatkozásban legjelentősebb városában, Munkácson van sok jó szállás és étkezési lehetőség.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére