2014-ben a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán rongyszövés tanfolyam indult felnőttek számára azzal a céllal, hogy a jelentkezők elsajátítsák

ezt a nagy hagyománnyal bíró kézműves technikát, ezzel is hozzájárulva annak megmaradásához és továbbadásához. A Benében (Kárpátalja Beregszászi járása) élő Bábel Zsuzsanna is a képzést sikeresen elvégzők között volt.

Bár Zsuzsa nagymamájához hasonlóan, aki szintén jól értett a szövéshez, szintén régi ruhaneműket újrahasznosítva, hasogatott rongyból készíti pokrócait, az ő munkái mégis másak, mivel nem esztovátán (szövőszéken), hanem szövőkereten készülnek. Ez az eszköz lényegében hasonló elven működik, mint a hagyományos szövőszék. A szövőkeret viszont kis helyen is elfér, míg a szövőszék akár egy egész szobát is elfoglal, márpedig vannak otthonok, amikből éppen emiatt száműzték valamikor a hasznos szerkezetet. A keret fő segédeszköze a leverő villa, ami a szálak tömörítésére szolgál. A cérna felvetése itt is kétemberes feladat – esetünkben Zsuzsa és férje végzik –, bár elég hozzá 30-40 perc, míg az esztováta esetében ez a munkafolyamat egy napot vesz igénybe. A pokrócokon meglátszik a különbség: a szövőkeretes vastagabb, mint az esztovátán készített. A szövőkereten akkora hosszúságú darab készíthető el, amekkora az adott keret, míg szövőszéken ennek a többszöröse is. Zsuzsa eszköze 1,5 m magas, így nála ekkorra a leghosszabb pokróc. Hasonló vonása a kétféle szövőalkalmatosságnak, hogy az alapanyagok megválogatása mindkettő esetében nagyon fontos. Ha különböző anyagokkal indít valaki, az elkészült pokróchoz sem tartósság, sem esztétikum tekintetében nem fűzhető sok remény, mert az anyagok eltérő puhaságuk miatt nem egyformán verődnek majd egymásra, egyik szál vékonyabb lesz, mint a másik. Zsuzsa leginkább pamutból készült ruhaneműket használ, a műszálasakat pedig kerüli.

A szövés utolsó munkafolyamata a szövőkeret esetében is a kész pokróc leszedése, amit szumákolásnak neveznek. Ez tulajdonképpen a szélek lekötését jelenti, ami nélkül a pokróc szétbomlana.

Zsuzsa a méretesebb darabokon kívül székekre és küszöbökre való kisebb pokrócokat is készít. Munkáit főleg hagyományőrző fesztiválokon igyekszik értékesíteni. Anicka-Hadady Csillával (róla korábban már írtunk) közös standján Zsuzsa pokrócait, Csilla horgolt ékszereit, s az általuk közösen készített házi lekvárokat is megvásárolhatják az érdeklődők.

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Huszár Családi Pincészet

    Huszar pincészet, TájGazda

    Azok az emberek, akik szeretnek utazni, szeretik a jó minőségű házi borokat, ahol csak megfordulnak, mindenütt meg akarják ismerni a helyi hagyományokat, a borkultúrát, megkóstolni a különleges borokat,

     
  • A művészetben élni és alkotni

    Még csak 23 éves fiatalember, állatorvosi egyetemre jár, de a természet iránti szeretete és tisztelete felülmúl minden érzést. Ebből a szeretetből fakad a természetes alapanyagok tapintásának szeretete is,

     
  • Aranykalász tészta

    Az Aranykalásztészta idén alakult száraztészta gyártó családi vállalkozás. Lebbencstésztájuk máris „helyi termék” különdíjat kapott az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK).

     
  • A vajdasági helyi termékek piaca

    A vajdasági helyi termékek piaca, TájGazda

    Szeptember 9-e és 11-e között rendezték meg a vajdasági Topolyán a hagyományos mezőgazdasági – gazdasági kiállítását, amely alapul szolgál a régió kisgazdáinak bemutatkozására,

     
  • Andrássy-kastély – Tőketerebes

    Andrássy-kastély – Tőketerebes, TájGazda

    Tőketerebes (szlovákul Trebišov) a mai Szlovákia keleti területén fekszik, a trianoni békeszerződés előtt Zemplén vármegye része volt. 1910-ben 4708 lakosából 2323 magyar, 2181 szlovák volt.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére