Alig néhány évtizeddel ezelőtt  szinte minden faluban megtalálható volt a kovácsműhely, a nagyobb településeken három négy kovácsnak is bőségesen akadt munkája.

A paraszti gazdálkodás eszközeinek készítése, a szekerek vasalása, a lovak patkolása, az ekevasak élesítése a kovácsmesterek hatáskörébe tartozott. Volt egy időszak, akár divatnak is nevezhetjük, amikor a díszes kapuk és kerítések készítése éltette a kovácsműhelyt. Fejlődésnek nevezzük a gazdálkodásban bekövetkezett változást, ami egyre több klasszikus kovácsműhely üllőjének csodálatos muzsikáját hallgattatta el. Régi, kihaló mesterségként emlegetjük a kovácsmesterséget, de az adai Bajusz Sándor kovácsmester, aki egy személyben gazdálkodó is, határozottan állítja, dehogy is halt ki, csak átalakult az ősi szakma. Így alakult ki egy új fogalom: a díszkovácsolás, melynek termékei egyebek között a használati tárgyak, a lakberendezések, a különböző díszítőelemek. Lényegében nem is számít újdonságnak a díszkovácsolás, hiszen régi mesterek remekművei megtalálhatók még a templomokban is. Éppen a templombelsőben látható kovácsolt diszes korlát, annak díszítőelemei ragadták meg Bajusz Sándor képzelőerejét, hogyan készíthetne  maga is hasonlót. Huszonöt évvel ezelőtt így tanulta ki az adai műszaki középiskolában a kovácsmesterséget, majd önszorgalomból a díszkovácsolás titkait is megtanulta. Hasznosítja is ezt a tudást, de az ekevasak élezésekor is nyakába kerül a bőrkötény és a kalapácsok ütései nyomán "megszólal" az üllő. A mester mosolyogva meséli, hogy ismerősei biztatták, készítsen díszes kovácsoltvas-virágtartókat, annyi megrendelése lesz, hogy győzni sem fogja, így el is készített vagy két tucatot belőlük, s amikor piacra vitte, dicsérték azokat, de vásárlója nem akadt, így elajándékozta valamennyit. Napjainkban főleg megrendelésre készíti a fém díszítőelemeket, közöttük virágokat, leveleket, indákat, azután ablakrácsokat, gyertyatartókat, fogasokat, melyekből házuk berendezéseibe is kerülnek. Munkájában felesége, Klementina is besegít. Persze nem az 5 vagy 7 kilogrammos kalapácsot emelgeti, hanem fogja, forgatja az üllőn a fölhevített munkadarabot, a kovácsolás pedig Sándor munkája. Ahhoz, hogy tetszetős tárgy alakuljon ki az üllőn, ismerni kell a kovácsolásra kerülő vas tulajdonságait, a hevítés színéből megítélni, mikor kezdődik a nyújtás, az alakítás. Igy a 600°C-ra hevítet fém színe még sötétbarna, a 750°C hőfokúé cseresznyepiros, az 1150°C-on pedig vakító fehér. Az ezt meghaladó hőmérsékleten könnyen "elhiccel", vagyis megég a fém, használhatatlanná válik, pedig éppen ilyenkor a leglátványosabb a kovácsolás, mert akár csak a csillagszóról lepattanó csillagok, az üllőről is úgy pattog szerte a fém. A régi kovácsműhelyekből nem hiányzott a bőrfújtató, de Bajusz Sándor műhelyében villanyárammal működő ventillátor "fújja" a fém hevítéséhez szolgáló kokszot. A kovácsműhelyben az üllő áll a központi helyen, de nem messze a hevítőkemencétől, ott sorakoznak a kalapácsok és a különböző fogók is, hogy azok mindig kéznél legyenek. A kalapácsok sorában a másfél kilóstól a 7 kilogrammosig találhatók, de még pörölyt is tart a mester, ami meghaladja a 10 kilogrammot és kétkezi kalapácsnak is nevezik. A mester  minden munkát kézzel végez, nem hiába nevezik kézművességnek a szakmát, de a műhelyben már ott van a rugóskalapács, ami hamarosan megkönnyíti munkáját, hiszen a "medvére" helyezett izzó vasat a gép kalapálja. Reményei szerint ezzel az eszközzel egy-egy alkaltrész sorozatgyártásába is kezdhet.

Pin It

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • Egy darabka régmúlt

    Egy darabka régmúlt – Bélháromkúti Apátsági Templom, TájGazda

    Általános iskolás osztálykirándulások alkalmával többször megfordultam Bélapátfalván. Ezeken a kirándulásokon mindig megnéztük a helyi Apátságot.

     
  • Handmade by Ivi

    Ivi design, TájGazda

    Már az ókori egyiptomiak és különböző afrikai törzsek tagjai is égettek fára bizonyos motívumokat. E díszítési is kifejezésforma azóta lényeges technikai fejlődésen ment keresztül, így alakult ki a ma ismert pirográfia.

     
  • Múltunkba belépve

    Kárpátaljai tájház, TájGazda

    A hagyományok kapcsán eddig kétféle véleménnyel találkoztam. Az egyik, hogy a hagyományainkat ápolni, óvni kell. A másik, hogy nem kell őket se ápolni, se megóvni,

     
  • Arany és ezüst féldrágakövek társaságában

    Szabó Gyöngyvér ékszer, Gyergyó, TájGazda

    Egyszer egy 15 éves kislánytól, amikor aranyfülbevalót csináltattak neki, anyukája megkérdezte, hogy volna-e kedve kitanulni ezt a mesterséget. A vonzó ajánlatra nehéz lett volna nemet mondani, érdeklődni kezdtek,

     
  • Tóth Adriana

    Tóth Adriana, TájGazda

    Tóth Adriana a felvidéki Kéménden él, Párkánytól nem messze. Jelenleg varrónőként dolgozik, viszont emellett szívesen köti le magát bármivel, ami megmozgatja a fantáziáját, ami egy kis kreativitást igényel.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére