Alig néhány évtizeddel ezelőtt  szinte minden faluban megtalálható volt a kovácsműhely, a nagyobb településeken három négy kovácsnak is bőségesen akadt munkája.

A paraszti gazdálkodás eszközeinek készítése, a szekerek vasalása, a lovak patkolása, az ekevasak élesítése a kovácsmesterek hatáskörébe tartozott. Volt egy időszak, akár divatnak is nevezhetjük, amikor a díszes kapuk és kerítések készítése éltette a kovácsműhelyt. Fejlődésnek nevezzük a gazdálkodásban bekövetkezett változást, ami egyre több klasszikus kovácsműhely üllőjének csodálatos muzsikáját hallgattatta el. Régi, kihaló mesterségként emlegetjük a kovácsmesterséget, de az adai Bajusz Sándor kovácsmester, aki egy személyben gazdálkodó is, határozottan állítja, dehogy is halt ki, csak átalakult az ősi szakma. Így alakult ki egy új fogalom: a díszkovácsolás, melynek termékei egyebek között a használati tárgyak, a lakberendezések, a különböző díszítőelemek. Lényegében nem is számít újdonságnak a díszkovácsolás, hiszen régi mesterek remekművei megtalálhatók még a templomokban is. Éppen a templombelsőben látható kovácsolt diszes korlát, annak díszítőelemei ragadták meg Bajusz Sándor képzelőerejét, hogyan készíthetne  maga is hasonlót. Huszonöt évvel ezelőtt így tanulta ki az adai műszaki középiskolában a kovácsmesterséget, majd önszorgalomból a díszkovácsolás titkait is megtanulta. Hasznosítja is ezt a tudást, de az ekevasak élezésekor is nyakába kerül a bőrkötény és a kalapácsok ütései nyomán "megszólal" az üllő. A mester mosolyogva meséli, hogy ismerősei biztatták, készítsen díszes kovácsoltvas-virágtartókat, annyi megrendelése lesz, hogy győzni sem fogja, így el is készített vagy két tucatot belőlük, s amikor piacra vitte, dicsérték azokat, de vásárlója nem akadt, így elajándékozta valamennyit. Napjainkban főleg megrendelésre készíti a fém díszítőelemeket, közöttük virágokat, leveleket, indákat, azután ablakrácsokat, gyertyatartókat, fogasokat, melyekből házuk berendezéseibe is kerülnek. Munkájában felesége, Klementina is besegít. Persze nem az 5 vagy 7 kilogrammos kalapácsot emelgeti, hanem fogja, forgatja az üllőn a fölhevített munkadarabot, a kovácsolás pedig Sándor munkája. Ahhoz, hogy tetszetős tárgy alakuljon ki az üllőn, ismerni kell a kovácsolásra kerülő vas tulajdonságait, a hevítés színéből megítélni, mikor kezdődik a nyújtás, az alakítás. Igy a 600°C-ra hevítet fém színe még sötétbarna, a 750°C hőfokúé cseresznyepiros, az 1150°C-on pedig vakító fehér. Az ezt meghaladó hőmérsékleten könnyen "elhiccel", vagyis megég a fém, használhatatlanná válik, pedig éppen ilyenkor a leglátványosabb a kovácsolás, mert akár csak a csillagszóról lepattanó csillagok, az üllőről is úgy pattog szerte a fém. A régi kovácsműhelyekből nem hiányzott a bőrfújtató, de Bajusz Sándor műhelyében villanyárammal működő ventillátor "fújja" a fém hevítéséhez szolgáló kokszot. A kovácsműhelyben az üllő áll a központi helyen, de nem messze a hevítőkemencétől, ott sorakoznak a kalapácsok és a különböző fogók is, hogy azok mindig kéznél legyenek. A kalapácsok sorában a másfél kilóstól a 7 kilogrammosig találhatók, de még pörölyt is tart a mester, ami meghaladja a 10 kilogrammot és kétkezi kalapácsnak is nevezik. A mester  minden munkát kézzel végez, nem hiába nevezik kézművességnek a szakmát, de a műhelyben már ott van a rugóskalapács, ami hamarosan megkönnyíti munkáját, hiszen a "medvére" helyezett izzó vasat a gép kalapálja. Reményei szerint ezzel az eszközzel egy-egy alkaltrész sorozatgyártásába is kezdhet.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A Vésztői Pascal Trapézlemezgyár

    Pascal Trapézlemezgyár, Vésztő, TájGazda

    Akkor sem költöznek el Vésztőről, ha majd világcég lesznek! Vésztőn eleinte csak a Batthyányi utca egyik házának kerítésén látszott a messzire világító sárga szín, amiről feltűnésekor senki sem nagyon tudta,

     
  • Barlangászok figyelmébe

    Aki szeret a föld alatt, sárban kúszni-mászni, érdekes üregrendszereket felfedezni, annak érdemes bebarangolnia a Cserszegtomaji-kútbarlangot, a Keszthelyi-riviéra leghosszabb barlangját.

     
  • Tatárlakai leletek

    Tatárlakai leletek, TájGazda

    1961-ben Erdélyben Tatárlakán Nicolae Vlassa kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégetett csontjaira, mellette pedig 26 agyagszoborra,

     
  • Emlékkereszt a hősök emlékére

    Emlékkereszt a hősöl emlékére, TájGazda

    Az újvidéki Európa Kollégium udvarában júniusban ünnepi keretek között emlékkeresztet avattak azokért a vajdasági magyar emberekért, akik 1944 és 1956 között ártatlanul estek áldozatul,

     
  • Bórkóstolás és vacsora egy pusztai itatónál

    Steigervald tanyamúzeum

    Babgulyás és baracklekváros fánk. A leveshez karikára vágott erős zöldpaprika is járt (választható opció) a fánk még meleg volt. Mintha nagyanyám konyhájában ültem volna. Az íze is pontosan olyan volt.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére