Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A fiatal nemzedék számára ismeretlen fogalmak özönlenek a moholi 85 éves Vastag Jánostól, aki, talán a vidék egyteln szűcsmestere, aki báránybőr kikszítéssel si foglalkozik.

Vegyük csak sorjára: curholó, kaszapad, topagamó, szkáfakés, csurgató - e fogalmak,  mára már egy kihaló mesterség, a szűcsmesterség szerszámainak megnevezését sejtetik. Alig ötven évvel ezelőtt számos Tisza-menti települést, nagy kiterjedésű legelők vettek körül, mintegy kínálva a külterjes állattenyésztés, főleg a juhtenyésztés lehetőségét. Így nem is volt csodálatra méltó, hogy a vidéken virágzott a szűcs-szakma.  1950-ben csak Moholon 18 mester dolgozott, szűcs-szövetkezet is alakítottak, de már csak a nyugdíjas Vastag János űzi a bőrkészítés mesterségét,  alig győzve a munkát. Vajdaságban az első magániparos volt, aki a szövetkezetben szerzett tapasztalata alapján a bőrkészítés teljes folyamatában gépekkel könnyített a munkán, a cserzésben pedig vegyszereket alkalmazott. Egyébként a "szűcsmesterség" történelme tiszteletre méltó, hiszen jól ismert, hogy az ősember az elejtett vadállatoknak csupán megszárított, készítetlen bőrét használta ruhaként. A följegyzések szerint a pásztor-, illetve juhász-szűcsök is nyersbőrből készítették a bundát, a subát.  

A be nem avatottak a szűcsmesterséget kiegyenlítik a tímár-mesterséggel, de egyedüli közös vonásuk, hogy bőr-kikészítéssel foglalkozik a mester. Míg a szűcs kizárólag szőrös bőröket készít ki, a tímár a szőrtelenített bőrök mestere, ezeket a bőröket lábbeli készítésére használták. Vastag János szűcsmester, szaktársaihoz hasonlóan, főleg juhbőröket készített ki. Azokból a festést követően bekecs, ködmön, bunda, suba készült, ami később kibővült a vad-bőrök kikészítésével és kabátok bélelésével. Az 1960-as évektől vászon- meg szivacs-bundákat készített és azokat bélelte arra alkalmas vékony szőrű báránybőrrel vagy nyírott birkabőrrel, de megrendelésre egy-, három- és ötujjas kesztyű  is készült a műhelyben.

A juhbőröket kategóriánként különböztették meg és felhasználásukat is ez határozta meg. A hasi a néhány napos bárány bőrét jelölte, a báránybőr a 25-30 kg-os állat bőrére vonatkozott, a toklyó az éves hím vagy női ivarú állat bőrét jelölte, birkabőr jelzője volt az anyaállatok bőrének. Méreténél meg minőségénél fogva is a megkülönböztető kosbőr jelzőt viselte az apaállat, a kos bőre. Ha valamelyik bőrből szűcsmunkát akartak készíttetni, azt még nyáron vagy ősz elején bejelentették, mivel a bőröket festeni kellett, amihez az eperfákon tenyésző gomba főzetét használták. A bekecsek, ködmönök, bundák, subák díszítésére, valamint a "vócolásra" azaz a bőrrészek összevarrására szőrtelenített, festett irhát használtak, ami kevésbé értékes gyapjú vagy megpállott birkabőr, de legtöbb esetben kecskebőr volt.

A túlhangsúlyozott díszítés, a hímzés nem jellemző a moholi, de általánosságban szólva a Tisza-menti szűcsmunkákra, így jellegzetes díszítő elemeket sem használtak, mint pl. a magyarországi vagy a romániai szűcsök, akik festetlen bőrökből is készítetek szűcsmunkákat. A juhász számára nem csak a bőr jelentett értéket, hanem a kostök-zacskó is, ugyanis abban tartotta a dohányt, és még a forró nyári napokban sem szárad az ki, nem morzsolódott. A kostök-zacskó kikészítése és kidolgozása több időt vett igénybe, mint egy báránybőr munkái. A puhára dolgozott zacskót nem festették, használat közben különben is ó-aranysárga színt kapott, ellenben sallangozták és belefűzött szíjjal kötötték el.

A tekintélyes mester sajnálattal mondja, hogy nincs utánpótlás, nincs, aki feldolgozza a bőröket, pedig gépesített minden munkafolyamat: -Itt van a "rázódob", a keverőlapátos csávázóhordó, a kaszálógép, a nyírógép, a vasalógép, melyek mindegyike egy vagyon ért. Azt mondják, muzeális értékű valamennyi és mégsem kell senkinek sem, pedig akár egy kisebb múzeum valamelyik sarkában is  meghúzódhatnának.

De hát így vagyunk értékeinkkel, akkor kezdenek hiányozni, amikor a feledés temeti be azokat.

Pin It

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • Értékes természetvédelmi pont Dévaványán

    Értékes természetvédelmi pont Dévaványán, TájGazda

    A Körös – Maros Nemzeti Park egybefüggő, legnagyobb, a 13000 hektáros nagyságot is meghaladó területe a Dévaványai – Ecsegi puszták. A szikes pusztákon számos védett és fokozottan védett növény

     
  • Aki beleszületett az ékszerkészítésbe

    Magyarosi Katalin gyöngykészítő, TájGazda

    Már több gyöngyékszer készítőt is bemutattunk ezen az oldalon, s mégis minden termék egészen más. Egyrészt az alkotók is különbözőek, más hagyományokkal és más ízlésvilággal,

     
  • Bőrbe szabott örökségünk

    Steixner bőrmíves mester, TájGazda

    „Bőrbe szabott örökségünk” - ahogy bőrmívesünk fogalmazott. Elsőként egy különös famintát ábrázoló tarsolyról látott fotó ragadott meg, majd a többi soron következő képek is lenyűgözték a képzeletemet.

     
  • Mónosbél – az ősi almafajták kincsestára

    Mónosbéli almáskert – az ősi almafajták kincsestára, TájGazda

    Mónosbél a Bükk-hegység lábánál, Egertől kb. 19 km távolságra található. Kedves, vendégszerető emberek lakják e kis települést. A faluba beérve – Szarvaskő irányából- érdekes látvány fogadja az arra tévedőt.

     
  • Hajócsipke Bartal Tímeától

    Bartal Tímea Felvidék Érsekújvári járásából származik, jelenleg Zoboralján tanít. Emellett szabadidejében, körülbelül három-négy éve hajócsipkével, más néven frivolitással foglalkozik.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére