Kárpátalján nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek, borkészítésnek. Sokan felmenőik által sajátítják el ezek fortélyait, de vannak, akiknél a szőlő és az abból készülő nedű iránti érdeklődés nem merül ki ennyiben,

s szakmájuknak is ezt választják. Ilyen a beregszászi járási Kígyóson élő Sass Krisztián is.  

Krisztián felmenői között apai és anyai ágon is találunk szőlészettel, borászattal foglalkozókat. A megélhetés (egyik) fő forrásává azonban csak a 2000-es évek elején vált ez a tevékenység nagyapja, Sass Károly életében. Unokája már kamasz kora óta segédkezett neki a legalapvetőbb feladatokban (palackozás, a palackok lezárása, a kóstolóterem rendben tartása stb.), közben megismerte a különböző szőlősfajtákat, a növényt veszélyeztető betegségeket. Nagyapja mellett kóstolt bele a borászatba (és a borokba is), s olyannyira megtetszett neki, hogy az érettségit már a Soós István Borászati és Élelmiszeripari Szakgimnázium és Szakiskola diákjaként tette le. Ezt követően felvételizett a Corvinus Egyetem Szőlész-borász mérnöki szakára, melynek elvégzését követően a Szent István Egyetem Növényorvos mesterképzése következett. „A többiekkel szemben némi előnnyel indultam neki tanulmányaimnak, de nagyon sok újat is tanultam” – meséli Krisztián. „Nálunk abban az időben inkább a kézműves borkészítés volt jellemző. Fakosaras préssel dolgozták fel a szőlőt, alig használtak ként, nem derítették, nem szűrték a bort, főleg fahordókat használtak. Tanulmányaim során a borkészítés teljesen más oldalait ismertem meg. Megtanultam, hogyan lehet különböző, precíz technológiákkal nagyon finom, tiszta borokat készíteni. Pincészetekhez jártunk ki, bejártam szinte az összes borvidéket, külföldi borászatokba is eljutottam. Itthon és az egyetemen is sokat tanultam. Az arany középútban hiszek, tehát a mi borászatunkra nem jellemzőek a szélsőségek. Sokat kísérletezünk, próbálkozunk új szőlőfajtákkal és borokkal.”

A Sass családi pincészet sokat fejlődött és bővült az elmúlt évtizedekben. A kezdeti, helybéliektől vásárolt, pártized hektárnyi terület 7 hektáros termőültetvénnyé bővült, további 2 hektáron pedig új ültetésű szőlő terem. A Hazanéző dűlőn található 7 hektáron, melyet már betelepítve vásároltak, többek között Olasz rizling, Királyleányka, Zala gyöngye, Ottonel muskotály terem. A család fontosnak tartja a történelmi magyar fajták termesztését, így Bakator, Szerémi zöld, Hárslevelű, ill. a korábban nagy hagyománnyal bíró, ám a múlt században vidékünkről szinte teljesen eltűnt Rózsaszín bakatort is érlel a nap további 2 hektáron. 

Apropó, nap. Északi borvidék lévén, a klimatikus adottságokból adódóan vidékünk fehérszőlő termesztésére a legalkalmasabb. A hűvösebb éghajlati adottságok miatt ezek érnek be a legjobban, a déli vidéken, óceáni hatás mellett ért Cabernet sauvignon sokkal élvezhetőbb, mint a „cool climate” vidéken érlelt társa. A Sass pincészetnél kb. 80%-ban fehér szőlőket termesztenek, melyekből jó minőségű, nagy beltartalmú borok készülnek, de a vörösborokra való igény miatt Cabernet sauvignon, Merlot, Saperavi is a kínálat részét képezi. Egy jobb évben átlagosan 400-500 hektoliter nedűt készítenek. A pincészet színes kínálatában a borokon kívül pedig szőlőleveket is találunk.

Sass Károly az elsők között volt a beregszászi borvidéken, aki borászatában turistákat fogadott. A vendégek megkóstolhatták és megvásárolhatták a nekik leginkább tetsző borokat. Az ukrajnai turistákon kívül Oroszországból, Fehéroroszországból és természetesen Magyarországról is érkeztek pincészetükbe vendégek, ám a pandémia miatt jelenleg ez a „nemzetköziség” az ukrajnai vendégekre redukálódott. 

– Van különbség az itteni és a magyarországi turisták ízlése között?

– Az anyaországból érkezők főleg száraz borokat kóstolnak és vásárolnak, de van, akinek megtetszik az édes is. A Kárpátokon túlról érkezők legalább 60%-a az édes borokat kedveli. Sokszor úgy jönnek el, hogy szárazakat akarnak kóstolni, de végül túl „savanyúnak”, száraznak ítélik és édesre váltanak. Nekik fontos, hogy minél erősebb, magas alkoholtartalmú legyen a bor.

Krisztiánt terveiről is faggattam. 

– Itt nagy hagyománya volt az aszúkészítésnek. Amiről biztosan tudok, az egy 1901-es aszú, ami a német bombázás alatt a Budafoki Bormúzeumban elpusztult. Szeretnék egy természetes édes bort előállítani. A szükséges szőlőfajták megvannak, csak egy jó évjárat szükséges a megvalósításhoz. Emellett szeretném csökkenteni a meglévő fajtákat, mert sok van belőle, ráadásul szétszórtan, ami kissé átláthatatlanná teszi a szőlőültetvényt. Ezeket fel szeretnénk újítani, olyan fajtákat telepíteni, amik vidékünk adottságaihoz mérten a legjobbak. A 19. században például 80%-ban Furmintot termesztettek itt. Ami több száz évig sikeresen működött, azt kell kiemelni. Több Szerémi zöld, Bakator, különböző kék fajták, hagyományos magyar fajták, ill. a személyes kedvencem, a Pinot noir telepítése is a terveim között szerepel. 

A Sass családi pincészet kínálatáról, az elért eredményekről a következő honlapon találhatnak bővebb információt: https://www.sasspince.com.ua/?view=borok&lang=hu.

 

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A bártfai városháza

    A bártfai városháza, TájGazda

    Bártfa (szlovákul Bardejov) gyönyörű, kelet-szlovákiai város, az ország leggótikusabb települése. Neve a magyar bárd szóból ered – itt az egy ember által egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti.

     
  • Egy fogorvosi fúró második élete

    Csontfúrás fogorvosi fúróval, TájGazda

    Gondolta volna, hogy a fog fúrásához használt eszközt másra is lehet használni? Én speciel nem. De Gábor igen, ezt az eszközt használja fel hobbijához, a csontfaragáshoz.

     
  • Házias ízek, otthoni savanyítás

    Torma, TájGazda

    A hétköznapi embernél csak Húsvétkor kerül asztalra a torma. El sem lehet képzelni a finom főtt sonkát, a főtt kolbászt és a tojást e csípős köret nélkül, hiszen tavasszal a vitaminpótlásban nagy szerepet tölt be.

     
  • Ódor Lorka

    Ódor Lorka

    A komáromi Ódor Lorkának mindig is lételeme volt az alkotás. Gyermekként a rajzoláson keresztül élte ki kreativitását, majd babákra kezdett ruhákat tervezni. Idővel elkezdte furdalni a kíváncsiság,

     
  • Az emberi egészség őrzője

    A dió, TájGazda

    Mondhatom, hogy a rabja vagyok. Jobb nem is tudni, hogy hol van a konyhában, kamrában, ugyanis addig járok rá, míg el nem fogy. Csak törni ne kellene. A tavalyi termésemnek alig bírtam megtörni a héját,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére