2013-ban egy helyi értékeket bemutató cikksorozat írása okán találkoztam a tiszapéterfalvai Nagy családdal. A házaspár megmutatta az általuk gyűjtött régiségeket,

köztük egy szövőszéket, aminek közelében számos új szőttes hevert. Mint kiderült, lányuk, Emese, sokféle kézműves technikát bír, köztük a szövést. Akkor csak telefonon tudtam meginterjúvolni, a későbbiekben viszont egyre több rendezvényen, táborban, fesztiválon találkoztam vele. Őt, az azóta Kígyóson élő Kopinec Emesét szeretném bemutatni Az én termékem olvasóinak.

– Mikor jelent meg a kézművesség az életedben?

– Gyerekkoromban sok helyen találkoztam kézművességgel. Egyrészt zeneiskolába jártam, 10 évig néptáncoltam, és ezekhez kötődően gyakran fordultam meg kiállításokon, fesztiválokon. Gyakran voltam táborokban, ahol nagyon sokszor kézműves foglalkozást is tartottak nekünk. A gyöngyfűzés volt az első, ami igazán megfogott. Nagyon tetszett, hogy a színes kis gyöngyökből milyen formákat lehet kihozni. Ez pedig arra serkentett, hogy képezzem magam. Kezdetben csak leültem otthon és tervezgettem, miből mit lehetne készíteni. Nem volt sem internetem, sem gyöngyfűzős könyveim, így egyedül tanultam.A bátyám Magyarországon tanult, ő hozott nekem gyöngyöket, mert itt nem igazán lehetett vásárolni. Eleinte csak kis karkötőket, nyakláncokat fűztem kézzel, aztán már tűvel dolgoztam és egyre bonyolultabb munkákat készítettem. 

– Szőni kitől tanultál?

– A szüleim vásároltak egy szövőszéket, és anyukám rokonai mutatták meg, hogy kell szőni. Ekkor 13-14 éves lehettem. Később a tiszapéterfalvai népzenei táborban Varga Judit nénivel kezdtem el komolyabban is tanulni. Többször el is jött hozzánk szőni. A cérnafelvetést pedig egy falubelitől, Tamás Erzsébet nénitől tanultam meg. Néhány évvel később áttértem a horgolásra. Gyerekkoromban ezt nem tanultam, 20 éves lehettem, amikor nekikezdtem. Azt se tudtam eleinte, hogy kell megfogni a horgolótűt. Az alapokat édesanyám mutatta meg, aztán könyvből is tanultam. Később jött az amigumuri, a horgolt állatkák, babák, játékok. Mostanában ezzel foglalkozom a legtöbbet.

– Kezdetben érdeklődő gyerekként vettél részt kézműves foglalkozásokon, most viszont már te magad is tanítod. Erről mit tudhatunk?

– Tizenöt éves koromban Seres János tiszapéterfalvai esperes kért meg, hogy menjek el konfirmandus táborba gyöngyfűzést tanítani. A helyi református líceumban tanultam, és tudta rólam, hogy ezzel foglalkozom, mivel tele volt a nyakam, karom gyöngyékszerekkel. Akkoriban ez még nem volt akkora divat, szóval feltűnő jelenség voltam. Majdhogynem velem egyidőseknek tanítottam a fűzést, és ugyanazon a nyáron még egy táborba meghívtak. Ezután pedig egyre többször mentem a táborokon kívül kiállításokra, fesztiválokra, csendesnapokra, családi napokra is. Volt, hogy csak egy-egy foglalkozást kellett megtartanom, de olyan is, amikor végig kint voltam az egyhetes táborban. Judit nénitől például én örököltem meg a szövésoktatást a népzenetáborban. A leggyakrabban szövést és gyöngyözést tanítok. Tartottam bentlakásos óvodában is foglalkozásokat készségfejlesztés céljából. 

– Többféle technikához is jól értesz. Van esetleg kedvenced?

– A gyöngyfűzés és -horgolás a nagy szerelem. De nagyon szeretem a szövéssel kapcsolatos munkákat, például a cérna felvetését a szövőszékre. Ez nem egyszerű feladat, de minél bonyolultabb valami, annál jobban élvezem. Szeretek keresztszemes hímzéssel is dolgozni, sőt, egy időben nagyon belekaptam a csuhéfonásba is. Kötéssel is próbálkoztam, de az egy sima, egy fordítottnál tovább nem jutottam.

– Eladásra, megrendelésre is dolgozol?

Igen, mostanában sikerült megrendeléseket is vállalnom. Nem gondoltam, hogy nagy eredménye lesz, de elkezdtem feltenni a világhálóra a munkáimat, és lett is rendelésem. Az adventi időszakban például sok amigurumi díszt, állatkákat, játékot, babát, hóembert készítettem. Jelenleg épp a Bogyó és Babóca 15 szereplőjét horgolom.

Emese munkáit a https://www.facebook.com/rongybaba0 oldalon tekinthetik meg.

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Hangulatot fűszerező falemezalkotások

    Fahéjdesign, TájGazda

    Bálint Boróka és Székedi Ágota fából ékszereket, kitűzőket, kulcstartókat, hajcsatokat készítenek. A két barátnő alkotásai már nemcsak Csíkszeredában népszerűek, sokan viselik kiegészítőiket,

     
  • Kurultáj a Bugac-Pusztán

    Kurultáj a bugaci pusztán, TájGazda

    Több tízezer látogatója volt a Bugac-pusztai Kurultájnak, azaz az ősi magyar törzsi gyűlésnek. 12 országból 27 nemzet mutatta be a kultúráját, a hagyományait lovasbemutatókon, sportjátékokon

     
  • Sziklatemplom, a Pálos Rend szent helye

    Tájérintő, Tájgazda - Sziklatemplom, a Pálos Rend szent helye

    Egy-egy kellemes délutáni séta alkalmával több érdekes helyre bukkanhatunk fővárosunkban, Budapesten. Ilyen a Gellért-hegy falába vájt Sziklatemplom is.

     
  • Denevérek éjszakája Újvidéken

    A denevér nem a legtetszetősebb éjjeli állat az emberek szerint, ezért sokan félnek ettől a nagyon is hasznos emlőstől. A kicsiny emlős veszélyben van, mert élettere rohamosan csökken.

     
  • A fa, mint az élet szimbóluma

    Székelykapu - Warum Péter, TájGazda

    Készített bölcsőt és kopjafát is Waum Péter, aki beleszületett a mesterségbe. Van egy saját ötlete, ami egyedi: ez az íjtartó. Mivel gyakran íjászkodik, kitalált egy falra akasztható tartót az íjainak.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére