A dónáti szélmalom, TájGazda

A szélmalmok magyarországi vonatkozásban az alföldi és a vízfolyásokban szűkölködő Duna-Tisza területein terjedtek el. Ezek a szárazmalmok a szél erejét kihasználva őrölték meg

a különböző gabona fajtákat. Jellemzően a módos gazdák tulajdonában volt, ahová a környező parasztok hordták gabonájukat. A szerkezet működéséért és javításáért a molnár volt a felelős.

Ilyen szárazmalom volt a szentesi szélmalom is, melyet 1866 és 1867 között építetett Csúcs János dónáti tanyasi gazda. A malom a felülhajtós szélmalmok típusába tartozik, négy szintje van. Alul található a lisztespad, felette a kőpad, harmadik szinten a sebeskerékpad, legfelül a nagykerékpad. Falazatának külső és belső palástját tégla alkotja, közé vályogot raktak valószínűleg a jobb szigetelés végett. A malom teteje forgatható, így a vitorlákat aránylag rövid idő alatt szélirányba lehetett állítani. A vitorlák mozgatása a fordítógerendákhoz erősített vaslánccal, a fordítókocsi segítségével történt. A molnárnak az őrlés mellett nagy figyelmet kellett fordítania a széljárásra is. Mert ha nem cselekedett gyorsan szélirány változáskor, akkor könnyen kárt tehetett a viharos szél a vitorlákban.
A Csúcs-malom két pár kővel őrölt, az egyik kőpár korpás lisztet adott, a másikon - a későbbiekben beépített - hengerszita választotta szél a különböző minőségű őrleményeket. A technika fejlődésével előtérbe kerültek a gőzmalmok, melyek jobb minőségű liszteket őröltek. Ezáltal visszaszorították a szélmalmokat. A megmaradtak kukoricát és árpát daráltak.

A szentesi szélmalmot 1950-es években felülvizsgálták és műemlékké nyilvánították, majd 1986-87 között áttelepítették az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba, ahol belülről is megtekinthető.

Szekeres Marietta

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • Színek a szürkeség ellen

    Színek a szürkeség ellen, TájGazda

    Az „ékszerkészítés” címszóra 380 ezer találatot ad a Google, míg a legnépszerűbb videómegosztó oldalon ugyanezen a címszóval közel 800 felvétel található. Ha végigböngésznénk néhány ékszerkészítő kollekcióját,

     
  • MAJA – Majoros Jácint méhészet

    Majoros méz, TájGazda

    A harminchét éves Majoros Jácint gyermekkorától otthonosan mozog a méhek között. Már a dédapja is foglalkozott méhekkel – akkor még méhkasokban. Nagyapja Viczén István kiváló méhész és oktató volt,

     
  • Kökény - az elfeledett gyógynövény

    Kökény, TájGazda

    A hétvégén a családom női tagjaival elmentünk kirándulni Gyulára. Útközben arra lettünk figyelmesek, hogy az út mellett férfiak metszenek valamit az ott lévő bokrokról.

     
  • A galgóci Erdődy kastély

    A galgóci Erdődy kastély, TájGazda

    Felvidéken, Nagyszombattól 19 km-re északkeletre, a Vág partján terül el Galgóc (szlovákul Hlohovec) városa. A cseh határhoz közelebb fekszik, mint a magyarhoz, tehát már viszonylag északon található,

     
  • „Haszontalan” maradékokból

    Bornemissza Andrea ékszerei, TájGazda

    Fa, fém, gyöngy, ásványok – legtöbbször valószínűleg ezekre az alapanyagokra gondolunk, ha ékszerekről van szó. Bornemissza Andrea, aki az egykor Szatmár,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére