Kolbászfesztivál-Békéscsaba, TájGazda

Debrecenben nem csak a pulykakakast, a kolbászt is szeretik... A csabai kolbászfesztivál az országban az egyik legkiválóbb terep arra, hogy az ember kitartóan és gyakorlatilag hiábavalóan keressen valakit

a tömegben. De ugyanez a terep kitűnő helyszíne a váratlan találkozásoknak is. Hiszen az ismerős megtalálásának illetve egy nem várt idegennel való találkozásnak ugyanannyi az esélye. Az idei fesztivál felnőtt gyúrós napján, szombaton, 2016. október 28-án édesapám emléke jött velem szembe.
Annyi téma hevert a sátrakban, hogy inkább már kerültem a rengeteg lehetőséget, mint sem belekapaszkodtam volna valamelyikbe is. Azonban egy talpig nemzeti színű lobogóba öltözött, nyakában piros-fehér Loki sálat viselő, idősebb úr annyira jókedvűen és őszintén táncolt egyedül a színpad előtt (Mokri Sámuel sátor), hogy meg kellett szólítanom:-
- Debrecenből jöttek? – tettem fel nem túl eredeti kérdésemet, mintegy megerősítést várva arra, hogy jó nagy betűkkel a melegítő felsője hátulján olvasható volt: DEBRECEN.
- Igen – mondta földöntúli mosollyal az arcán, és egy pillanatra sem kiesve a szerepéből, táncolt tovább.
- Először járnak nálunk?
- Nem, már nyolcadjára vagyunk itt a barátaimmal – és a szélső sor egyik asztalánál táncoló munkát végző társaira mutatott. Az a fiatalember, ott háttal nekünk, már elmúlt nyolcvan éves. Egészen pontosan nyolcvan éves és tizenkét napos – mondta Kovács Zoltán, a debreceni Globálift Kft. tulajdonosa. Idő- és táncközben bemutatkoztunk egymásnak.
- Jó Napot kívánok! – léptem oda a nyolcvanéves úrhoz. – Ferencz Rezső, újságíró vagyok, most hallottam, hogy Ön a napokban ünnepelte 80. születésnapját.
- Én ismertem egy Ferencz Rezsőt Debrecenben – válaszolta -, a KEVITERV igazgatója volt.
- Ő volt az édesapám, sajnos 39 évvel ezelőtt meghalt – válaszoltam.
- Tudom, hólyagrákja volt – mondta Diriczi Imre, akit munka és munka utáni kapcsolat is szorosan fűzött édesapámhoz. Jó volt találkozni az emlékével.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Az úthengerek mekkája

    Az úthengerek mekkája, TájGazda

    Személy szerint, nekem az első találkozásom egy úthengerrel gyerekkoromban volt, kb. 5-6 éves lehettem. Akkoriban aszfaltozták az utakat a falunkba. Lassan haladtak egymás után és tömörítették

     
  • Szent Márton-dóm

    Szent Márton-dóm, Pozsony

    Mikor a pozsonyi Szent Márton-dómra nézünk, rögtön megakad a szemünk az annak tetejét díszítő magyar királyi korona nagyított másán – ami nem véletlenül került oda. 1563 és 1830 között 11 magyar királyt

     
  • Aranykalász tészta

    Az Aranykalásztészta idén alakult száraztészta gyártó családi vállalkozás. Lebbencstésztájuk máris „helyi termék” különdíjat kapott az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK).

     
  • A kreativitás szolgálatában

    Virágkötés Kishegyes, TájGazda

    Hangulatos virágüzlet, mosolygós hölgyek – ilyen látvány várja a vásárlót a Vajdaság szívében elhelyezkedő Kishegyes településen, a falu egyetlen virágüzletében.

     
  • A vajdasági magyar agrárium szolgálatában

    SZIE, Zenta, TájGazda

    Húsz éves múltja van a felsőoktatási szintű magyar nyelvű agrárszakember-képzésnek Vajdaságban, amely feladatot a Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezetgazdálkodási karának

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére