Kárpátaljai tájház, TájGazda

A hagyományok kapcsán eddig kétféle véleménnyel találkoztam. Az egyik, hogy a hagyományainkat ápolni, óvni kell. A másik, hogy nem kell őket se ápolni, se megóvni,

mert nem betegek és elszaladni se akarnak; a hagyományokat élővé kell tenni. Igen ám, de pl. a hagyományos paraszti konyha egyszerű és nagyszerű étkeit és azok elkészítését nehéz bemutatni annak, aki egy digitális kijelzős gáztűzhely mellett nőtt fel, aminek gombnyomásra gyullad fel a lángja, és a szövőszék működését se fogja megérteni az, aki nem látja legalább egyszer működésben ezt a szerkezetet.
No de borúra derű: ha hagyományos parasztházból nem is találunk már sokat Kárpátalja magyarlakta településein, azért van hová menni nézelődni, tanulni, sparhelt mellett melegedni, ámulni és bámulni: a Nagyberegi Tájház maga az élő múlt.
Nagybereg az egykori Bereg vármegye egyik legnagyobb települése. Neve kapcsán elsőre sokaknak valószínűleg a beregi szőttes ugrik be – és jól tudják. A beregi szőttes vidékünk egyik kulturális kincse, de erről majd később.
Majd’ 4 évvel ezelőtt, 2013 februárjában tájházat hozott létre a település központjában a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Magyarország Külügyminisztériuma és a Szülőföld Alap támogatásával. A portát 1997-ben az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Népi Építészeti Diákkörének tagjai mérték fel, s javasolták a műemlékké nyilvánításra. Tizenkét évvel ezelőtt, 2004-ben ajándékozta a főiskolának akkori tulajdonosa, Füzesi Malvin.
A tájházba belépve olyan közeg fogadja a látogatót, ami legfeljebb nagyanyáink számára volt egykoron megszokott. Legnagyobb egysége maga az 1898-ban, eredetileg háromosztatúra épített lakóház. Az épülethez később még egy helyiséget építettek. Jelenlegi beosztása: első ház, konyha, hátsó ház, kamra. A helyiségek bútorzatának, berendezési tárgyainak mindegyike – kora és ritkasága okán – muzeális darab. A látogatók a tisztaszoba funkciójával és berendezési tárgyaival, a konyhával és annak sparheltes, varrott falvédős, vászonkendős, zsajtáros és csöcsös korsós berendezésével, a szövőszék felépítésével és működésével egyaránt megismerkedhetnek. A tájházban rendszeresen kerül sor hagyományőrző foglalkozásokra, így a legkisebb korosztály képviselői is előszeretettel látogatják.
Második része a keresztcsűr, ahol több régi mezőgazdasági eszköz tekinthető meg. A csűrön áthaladva egy gyűjteményes kert fogadja a látogatót, melyet a Rákóczi-főiskola Fodor István Természettudományi Kutatóintézete hozott létre. Itt nálunk nem őshonos növények is megtalálhatóak kutatási és bemutatási célból.

Espán Margaréta

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • A vándorló cigányok mestersége volt

    Teknővájás, TájGazda

    Pattog a forgács, ahogy a kezei közt lévő kapocskával formálja a fa belsejét. Egyszer jobb, egyszer bal oldalról hasítja ki a kisebb-nagyobb darabokat. A fa végeit gömbölyűre faragja, megformálja a füleket.

     
  • Örök szépségek

    Virágok. Legyen cserepes, szálas, csokorba kötött. Mi, Hölgyek akármilyen formájában is kapjuk, mindig nagyon örülünk neki. Bármilyen alkalomra adhatók.

     
  • A vajdasági magyar egyetemisták eredményei

    Újvidéken november 25-én megtartották a sorrendben 16. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát, melynek fő témája a Tenger volt. A konferencia nyolc szekciójában 120 dolgozat hangzott el

     
  • Dévaványa-Réhely: élet a semmi közepén

    Dévaványa-Réhely, TájGazda

    A dévaványai-ecsegi puszták természetvédelmi terület nagysága 12 800 hektár Zömében gyep, ősgyep művelési ágú területek 90%-a visszavásárlás útján került az állam tulajdonába.

     
  • Jacsi Méze – termelői méz a Méhészmestertől

    Jacsi Méze – termelői méz a Méhészmestertől

    Már gyerekkoromban is imádtam a mézet. A testvéreimmel alig bírtuk kivárni míg az anyukánk megkente nekünk a kenyeret vele. Ha rágondolok most is összefut a nyál a számban. Édes, folyós, ragadós.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére