A Magyar Kultúra Napja, TájGazda

Ki ne ismerné a vers alábbi részletét? Nemzetünk dicső imája. Legyünk bárhol, ha meghalljuk e szavakat szívünk máris óriásit dobban. Hisz nekünk, magyaroknak oly sok dicső, kedves, ugyanakkor fájó emlékünk

kapcsolódik hozzá. Ismeri fiatal, ismeri idős, ismeri külhoni magyar egyaránt. Büszkén szavaljuk el eme fenséges fohászt.

Kölcsey Ferenc: Himnusz
(részlet)
A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Kölcsey Ferenc kézirata szerint 1823. január 22-én fejezte be a Hymnus megírását. Ennek tiszteletére, 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. E jeles naphoz kötődően adják át a magyar kultúrával, oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat, elismeréseket. Az emléknapon országszerte tartanak kulturális és művészeti rendezvényeket, nyitnak kiállításokat. Így volt ez kis falumban, Csanádapácán is. A rendezvényen helyi tehetségek adták elő műsoraikat és helyi képzőművészek munkáiba nyerhettünk betekintést.

A megnyitó beszédet követően természetes volt, hogy a megjelentek közösen eléneklik a Himnuszt. Ezt követte a helyi tehetségek szórakoztató műsora. Hallhattunk gitárzenét Bereczki Dávidtól, Zsikai Vilmától, Annus Norberttől és Annus Rolandtól. Vesho-Farkas Zoltán, Varga Bettina, Bacsa Sándor, Jóbi Annamária, Lőrinczy Erzsébet és Oravecz István verseket, költeményeket szavaltak el vagy olvastak fel. Volt, aki saját verseit is megmutatta a nagyérdeműnek. Csikós Gábor az Elindultam szép hazámból c. népdalt énekelte el a közönségnek. Míg a Fölszállott a páva c. tehetségkutatóban látott Pöttöm Énekegyüttestől vidám népdalokat hallhattunk. Annus Anti bácsi hangfelvétel formájában mutatta be édesapja, a II. világháború hadifogságában írt jegyzeteit, leveleit. Molnár Lajos tanár úr, községünk történelmét tartalmazó, helytörténeti füzeteket tárta a hallgatóság elé.

Az előadó művészek műsora után megtekinthettük a képzőművészek alkotásait. A kiállító paravánokon és asztalokon festmények, rajzok mellett kerámiák, saját készítésű hangszerek, könyvek tárultak elénk. A kiállításon megtalálható volt idős és fiatal generáció munkája egyaránt. Egyszerű, hétköznapi emberek ők, akik iskola, munka mellett szabadidejükben alkotnak saját és mások örömére.

Kedves Olvasó, engedje meg, hogy néhány szóban bemutassam falum képzőművészeit és munkáit a mellékelt képeken.
Láthattuk:

a néhai Domján Józsi bácsi saját készítésű hangszereit, melyek igazi kincseknek számítottak legénykorában. Hiszen a hölgyek szívének meghódításához elengedhetetlen kellék volt. Vagy felesége Erzsike néni tájképeit, csendéleteit, bibliai jeleneteket bemutató festményeit.

  • a néhai Kajári Mihályné, Erzsike néni vidám, világos színeket felsorakoztató tájképeit.
  • Zsikai Péter bácsi a „hobbiból festegető nyugdíjas” festményeit és unokája Zsikai Laura távol-keleti országok kultúráját visszaadó rajzait.
  • Vesho-Farkas Zoltán költő és műfordító munkáit. Köztük a Bibliát, melyet a világon elsőként teljes terjedelmében ő fordított le lovári (cigány) nyelvre.
  • Dénes Andrea nagy gonddal készült fazekas kerámiáit.
  • Varju-Batki Rita táj- és vallásos témájú festményeit.
  • Gazdag Krisztina erőt, energiát, dinamikusságot ábrázoló képeit.
  • Medovarszki Laura akrillal festett „modern” főként dekorációs célból készült munkáit.
  • Kiss Nikolett Adrienn változatos témájú olajpasztellel, temperával vagy ceruzával készült képeit.
  • Márton Bianka rajzait, melyek portrét, meseillusztrációkat adnak vissza.

 

Köszönöm Nekik, hogy betekintést nyerhettünk munkáikba, megmutatták nekünk lelkük egy kis szegletét. Kívánom, hogy még sokáig lelhessék örömüket az alkotásban. Remélem, hogy munkájuknak és e napnak köszönhetően másokat is ösztönöznek arra, hogy belekezdjenek az alkotás valamely formájába.

Hogy idézzem egyik kedves alkotó szavait: „Úgy gondolom és érzem, hogy az alkotás az, amikor „élünk” és egyre közelebb hoz Önmagunkhoz. Másrészt alázatra tanít, ami az élet egyik legfontosabb pillére.”

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • Szokatlan formák fűzfavesszőből

    Jó érzés lehet természetes anyagokkal dolgozni, valami élő dolgot átalakítani, létrehozni belőle valami újat, használható tárgyat, ami révén mások életét megszépíthetjük. Kosárfonás során a vesszők átalakulnak,

     
  • Selo od medenjaka – Mézeskalács falu

    A kisoroszki mézeskalácsok, TájGazda

    A vajdasági Kisoroszban felhívást tettek közre a lakók között „Építsük együtt mesebeli mézeskalács falunkat!' címmel. Az ötletet Berta Piroska kisoroszi Tanítónő vetette fel, amely első hallásra nyitott fülekre talált.

     
  • Csengersimai református templom

    Közvetlenül a magyar-román határ mellett, a Szamos folyó jobb partján fekszik a néhány száz lelket számláló Csengersima. A szatmári falut egykoron tölgy, szil és kőris erdő vette körül,

     
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet

    Minden időben költőket, dalszerzőket, festőművészeket ihlet a virág, a rétek színpompája, a gyümölcsösök habfehér vagy rózsaszínű virágdísze. A rózsát a virágok királynőjének nevezik,

     
  • Tarpai szárazmalom

    Tarpai szárazmalom, TájGazda

    A gabonát, melyből kenyerünk lesz, először mindenképpen meg kell őrölni. Az őrléshez pedig malomra van szükségünk. Az 1800-as években Magyarországon a gabonatermelés növekedésével

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére