Szólj síp, szólj népzene, TájGazda

Az anyaország határain túl élő magyarok a hagyományukat és kulturájukat nem csak ápolják, hanem igazából megélik. Teszik ezt többek között a népzenével, hiszen a magyar nyelven felcsendülő dallamok

egyedülállóak és a népéletből születtek. A Szólj síp, szólj népzenei vetélkedő, a vajdasági magyar ajkú általános iskolásoknak szól. Három évtizede gyűjti csokorba azokat a szárnyaikat bontogató  népdalénekeseket, együtteseket és kórusokat, akik a magyar népzene iránt érzett tisztelettel, sőt kötelezettséggel állnak ki a magyarság mellett.
Harminc évvel ezelőtt az Újvidéki Rádióban még létezett a Gyermekrádió szerkesztősége és Borsi Ferenc citeraművész, vaalmint Dudás Anikó népdalkutató ötlete nyomán született meg a rendezvény. Már az első években hatalmas népszerűségnek örvendett a felhívás és Vajdaság valamennyi településéről, iskolájából jelentkeztek a gyerekek, a tanárok és a tanítók, hogy az akkor még szerény népzenei tudással hozzájáruljanak egy új korszak kezdetéhez.. Az évek során kisebb-nagyobb hullmávölgyeket megért a mozgalom, hiszen a 90-es évek anyagi bizonytalansága csaknemhogy megpecsételte a szemle továbbélését, viszont köszönve  egyes civil egyesületeknek és támogatásoknak újra szárnyra kapott és az utóbbi 15 évben talán még nagyobb  népszerűségnek örvend a rendezvény, mint kezdetben
A szervezők, most, visszatekintve nem csak a saját munkájukra büszkék, hanem azokra a fiatalokra, akik a rendezvénynek köszönhetően sokat tettek a vajdasági magyar népzenekultúra fenntartásáért, és fejlődéséért. Vannk olyan elismert, most már díjakkal rendelkező népdalénekesek és népzenészek, akik tipegő lépéseiket éppen a Szólj, síp szólj-on tették meg.  Csak egy pár nevet megemlítve: Fábry-Ivánovics Tünde, Polgár Lilla, Csizmadia Anna, Lajkó Félix, mindazok, akik a kimeríthetetlen tudás alapjait a Szólj, síp, szólj-on szerezték, és vitték hírül a vajdasági népzenekúltúrát. A  továbbfejlődésében pedig hatalmas szerepet töltöttek be a nyári táborok, amelyek éppn a a Szólj, síp szólj-ból nőttek ki. Gyermekek és fiatalok ezreit mozgatta meg a Batyu-tábor, a szabadkai Etno  - tábor, a péterrévei népzenetábor és még sok olyan szervezés, amely alapjába véve a magyar népzene továbbéltetéséért szólt.  
Maga a verseny a kezdetektől fogva az általános iskolásoknak szól, de az utóbbi pár évben a nagycsoportos óvodásokat is befogadták a rendezvénybe. Kezdteben csak a legjobban éneklő osztályt kereste a szűri, később kristályosodott ki, hogy a gyerkek szólóban, esetleg duettben, vagy éppen hangszerkísérettel állják meg jobban a helyüket. Minőségi szempontból is sokat fejlődött a verseny, hiszen az elvárásoknak eleget kellett tenni, amit az évtizedek során jól kitapasztaltak a felkészítő tanárok, és ennek függvényében állnak ki a rendezvényen.
A harminc év alatt generációk sokasága nőtt ki a szemléből. Az új generáció pedig tanul abból az önzetlen szeretetből, az alázatos munkából, amivel a hagyomány továbbvihető és élhető a vidékünkön.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A vajdasági magyar egyetemisták eredményei

    Újvidéken november 25-én megtartották a sorrendben 16. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát, melynek fő témája a Tenger volt. A konferencia nyolc szekciójában 120 dolgozat hangzott el

     
  • A zsinór és a horgolás párosítása

    A zsinór és a horgolás párosítása, TájGazda

    Végy egy üres üveget, néhány méter madzagot, mintás szalvétát majd ad oda Tímeának. A végeredmény káprázatos. Rá se fogsz ismerni az üres üvegedre.

     
  • A föld ajándéka: az opál

    A szlovák opálbánya, TájGazda

    „Semmilyen más drágakő sem nyújt kellemesebb látványt a szemnek” – írja egy ismeretlen római szerző a nemesopálról. A kelet-szlovákiai opálokat régóta csodálja a világ,

     
  • „Mint egy élő mesekönyv, élmény itt járni”

    Boldogkő Vára: „Mint egy élő mesekönyv, élmény itt járni”, TájGazda

    Az emberi kezek olykor hihetetlennek tűnő dolgokat képesek létrehozni. Sokszor elgondolkodom azon, hogy hogyan is tudtak templomokat, várakat, kastélyokat felépíteni az ókorban, középkorban

     
  • A kulturális központtá alakult víztorony

    A Debreceni Nagyerdei Víztorony

    A nagyerdei víztornyot 1913-ban kezdték el építeni, amely 1000 m3 víz befogadására volt alkalmas. Az I. világháború idején a város vízellátási és csatornázási rendszer kialakítása megtorpant,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére