Muzslya (szerbül: Мужља / Mužlja,) Nagybecskerek egyik városrésze, amely a Közép – Bánság/Bánát területén helyezkedik el. Az idén 13. alkalommal került megrendezésre a Muzslai Petőfi Sándor

Magyar Művelődési Egyesület szervezésében a Szilasi-nap, amelyet a néhai Szilasi Mihály helybéli citerás emlékére rendeznek meg minden évben. Ez a nap a Citera ünnepe, ahol citerazenekarok, citera-kettősök és citeraszólisták gyűlnek össze és adják a talpalávalót. Az összejövetelnek köszönhetően a muzslyaiak tovább tudják éltetni a citerát, a belőle felcsendülő muzsikát és Szilasi Mihály sajátos citerajátékát, a sántaciterázást.
Szilasi Mihály egy egyszerű földműves volt, aki ha tehette elővette a citeráját és muzsikált mások és saját szórakoztatására. Sokakat tanított meg ezen a hangszeren játszani és a zenélés mellett készítette is e csodás hangszert. Egyik alapító tagja volt a muzslyai citerazenekarnak. Közel 100 dallamot tudott eljátszani a citeráján. Zenéjéről több hangfelvétel is készült, melyet az Újvidéki Rádióban is leadták, illetve ezeknek a hangfelvételeknek egy részét a budapesti Néprajzi Múzeumban is őrzik.
A citera, vagy más néven citora, citura, asztali tambura egy népi húros hangszer, amelynek húrjait régen madártollal, ma leginkább műanyag pengetővel szólaltatják meg. Az ötvenes években e népi, házi készítésű hangszer igen elterjedt volt, a szegények zeneszerszámának is nevezték. Hiszen akkoriban szinte minden utcában volt egy-egy citerás, aki játszani tudott e hangszeren, ahogy egy citerás mondaná: szívvel-lélekkel koptatta a száraz fát. Nagy szerepe volt a falvak és a tanyák társasági, zenei életében. Elengedhetetlen kelléke volt a gyerekbáloknak, durindóknak és a jó hangulatkeltésnek. Bartók Béla zeneszerző, népzenekutató természeti tüneménynek nevezte e hangszert és a belőle előcsalogatott hangokat.
A 13. Szilasi-napon mintegy 150 fellépő – szólista, kettős, zenekar - pengette meg citerájának húrjait. Nagy öröm volt látni, hogy az idősebb korosztály mellett a fiatalok körében is egyre népszerűbb a citerán történő muzsikálás. Volt olyan csoport, aki most mutatkozott be először. A helyi citerások mellett többek között Székelykevéről, Csókáról, Torontálvásárhelyről, Szabadkáról, Kisoroszról, Adáról, Székelykevéről, Pacsérról, Zentáról, Oromhegyesről, Adorjánról, Törökkanizsáról, Temerinből, Szentmihályról, Váchartyánról is érkeztek fellépők. Egyre nagyobb az érdeklődés a citera iránt, növekszik az új tanítványok száma és az oktatóké is. Talán köszönhető ez annak is, hogy lelkes hozzáállással könnyen elsajátítható a citerán való zenélés.
A találkozón mutatták be a Borsi Ferenc által összeírt, 99 dalt tartalmazó bánáti népzenei gyűjteményt is. A kiadványban található daloknak több mint a fele most először került közlésre. Ez a gyűjtemény is mutatja, hogy van még mit feltárni e térség zenei örökségéből.
További információk a http://muzslya.net/szilasi-nap/ oldalon.


Fehér Ferenc Apám citerája című versében így emlékezik meg a hangszerről:

Valaha megvolt mind a húrja,
valaha simább volt a fája.
Valaha tiszta szívből zengett
apám citerája.
 
Zengett, mint nyáréjen a búza,
s panaszkodott téli esteken.
Sírt, mint csöpp gyerekkel a bölcső,
mint papír sír az ablaküvegen.
 
Zsongott, mint barackfán a méhek,
pengett, mint kasza peng az üllőn.
Olykor pattant egy húrja, s vénült,
mint zúgó akácfák a dűlőn.
 
Vénült, mint ősztájon az esték.
Fájában már száz szú percegett.
Nem is tudom, nem vettük észre:
apánk haja is már őszesebb.
 
Télestén, ha néha otthon járok,
emlékeznék hangjainál, de hiába:
sötét padlássarokban hallgat
apám asztali citerája.
 
Vele hallgat a ház, a nóta,
s a messze néző padlásszemek.
Olykor, ha szél sír el a tető felett,
jó húrjai még föl-fölzengenek,
s én hallgatom, mint mesét a gyermek,
hallgatom, mint ős partot a víz.
Nem tudok elszakadni tőle:
így, némán is vissza-visszahív.

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • OpiEri

    OpiEri, TájGazda

    Ocskoné Pál Erika Felvidéken, azon belül is a Losonci járásban található Füleken él. Civil foglalkozása vegyészmérnök, a füleki zománcozógyár egyik privatizált részlegében 16 évig logisztikai vezetőként dolgozott,

     
  • A martosi református templom

    Felvidéken, az ország Nyitrai kerületének Komáromi járásában, a Zsitva és a Nyitra folyók közt fekszik Martos. A körülbelül 700 főt számláló község lakossága túlnyomó részt

     
  • A Szegediek csak Öreg Hölgynek becézik

    A szegedi víztorony

    A szegedi Szent István téren áll egy hatalmas vasbetonból álló ipartörténeti műemlék. Az ország második vasbeton szerkezetű víztornyát Zielinski Szilárd tervezte,

     
  • A zólyomi várkastély

    A zólyomi várkastély, TájGazda

    A Szlovákia területén található legmutatósabb gótikus-reneszánsz magyar várat Zólyom városában, egy kisebb dombon találjuk. Jelenleg a Szlovák Nemzeti Galéria használja, állandó és ideiglenes

     
  • Nemezelés – Egy ősi technika feltámadása

    Nemezelés – Egy ősi technika feltámadása, TájGazda

    Anda Erika, Érsekújvárban él, villamosmérnöki végzettséggel rendelkezik, viszont jelenleg autista fia gondozójaként otthon tevékenykedik. Mikor van egy kis szabadideje, legszívesebben nemezeléssel foglalkozik

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére