A bártfai városháza, TájGazda

Bártfa (szlovákul Bardejov) gyönyörű, kelet-szlovákiai város, az ország leggótikusabb települése. Neve a magyar bárd szóból ered – itt az egy ember által egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti.

A fa utótag erdőnek értendő.
Bártfát a lengyel cisztercita szerzetesek alapították a 12. században, majd az 1241-1242-es tatárjárás után német telepesek népesítették be. 1376-ban I. Lajos király szabad királyi város rangjára emelte, mi több, a 15. században a nyolc tárnoki város közé tartozott, Buda, Pest, Pozsony, Kassa és más nagyvárosok mellett.
1910-ben 6578 lakosából 2571 szlovák, 2179 magyar, 1617 német volt. Száz év alatt a helyi magyarság teljesen eltűnt, illetve beolvadt. 2010-ben 33 696 főből 28 334 szlováknak, 1093 ruszinnak, 800 romának, 257 ukránnak, 98 csehnek, 63 pedig lengyelnek vallotta magát.
A város messze földön híres volt vászonszövéséről, s élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn többek közt lengyelországi városokkal is. A 13. században husziták foglalták el, a 16. századra polgárai evangélikus hitre tértek.
A Világörökség védelme alatt álló Bártfa városfallal és bástyákkal körülvett központjában lévő főterén áll a városháza mindentől elkülönülve. Felvidék első reneszánsz épületeként 1505-1508-ban építette Alexander, Alexius és János mester. Theofil Stanzel, helyi festő nevéhez fűződik az ülésterem „Utolsó ítélet” c. falfestménye, valamint a homlokzati címerek. A külső falakat Grünwald Mátyás festette. A városháza egyik homlokzatán ott ékeskedik a magyar címer egy 16. századi óra alatt.
Az évszázadok során az épület számos felújításon esett át – a 17., 18., 19. században egyaránt. A 20. század elején egy tűzvész után teljesen felújították, s a Sáros Vármegye Múzeumát rendezték be termeiben. 1985-ben az épületet kulturális műemlékké nyilvánították. A napjainkban megtekinthető kiállítás részét képezi az ülésterem kazettás, festett mennyezete, a tanácsterem intarziás, reneszánsz ajtaja, a földszinten található, gótikus ajtó a festett címerrel, különböző berendezési tárgyak, egy eredeti pecsét 1453-ból, egy velencei üvegből készült serleg, Lőcsei Pál Kis Kálvária c. munkája, valamint különböző gótikus szobrok és céhes műtárgyak. A belépődíj összege 1 és 2 € között mozog, a múzeum nyitva tartása pedig a következő:

Október – április: kedd – vasárnap: 8.30 – 16.00
Május – szeptember: kedd – vasárnap: 8.30 – 16.30

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • A kaszasuhogás már a múlté

    Aratás, TájGazda

    Befejezéséhez közeledik az aratás, a kenyérgabona betakarítása. Manapság az óriásgépek, a kombájnok szinte 10 nap alatt „felfalják” a bevetett területet és maga a munka, és a kenyér iránt érzett tisztelet

     
  • Beckó vára

    Beckó vára, TájGazda

    Felvidéken számtalan gyönyörű magyar vár és kastély áll a mai napig. Akad, ami jobb állapotban, és akad, ami kevésbé. Az illetékeseknek azonban általában van annyi sütnivalójuk, hogy ezeket a több száz éves

     
  • Borban az igazság

    Nemzetközi Borverseny Temerinben, TájGazda

    Január 22-e, Vince napja a borászok védőszentje. A néphagyomány szerint ekkor történik meg az év elejei kertlátogatás és vesszővágás, amiből arra lehet következtetni, hogy az időjárási viszonyok

     
  • Régi használati tárgyak gyűjteménye

    Régi használati tárgyak gyűjteménye, TájGazda

    Előszeretettel beszélünk fejlődésről, gazdasági fölemelkedésről, korszerű gazdálkodásról, és gondolkodás nélkül rábólintunk: a korszerű technológiai vívmányok eredménye valamennyi.

     
  • Szent Márton templom – Alistál

    Alistál (szlovák neve Dolný Štál) Felvidék Dunaszerdahelyi járásában, a Csallóközben található község. A trianoni békediktátum előtt a Pozsonyi vármegye része volt.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére