Kiss Zsélykó – Zsiga néptáncoktató neve Vajdaság – szerte nem ismeretlen, hiszen 25 éve a szakmában tevékenykedve teszi a hagyományőrzést, a néptácmozgalom népszerűsítését.
13 évesen ismerkedett meg a magyar népzenével és onnantól fogva életformájának tekinti. Ugyanis a táborokat járva mind jobban erősödött benne a vágy és a igény, hogy ezt a gazdag motívumvilágot, az egyedülállóságot átörökítse a jövő nemzedéknek. Már 18 évesen néptánc oktatóként tevékenykedett az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Központban, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola befejeztével több hazai csoport oktatója lett.
-A Magyar Táncművészeti Főiskolán látott, hallott és tanult dolgok erősítettek engem abban, hogy kikristályosodjon előttem a művészet értéke, a kimeríthetetlen gazdag világ felhasználása a mindennapokban, sőt még a nehéz pillanatokban is. Oktatóim és hallgatótársaim segítettek sokszor át a rögös úton, de a velük eltöltött idő minden másodperce energiabombaként szolgál a mostani életemben és tevékenységemben.
A karrierépítést a nagymesterektől tanulva alapozta meg, hiszen adatközlőktől, oktatóktól tanult folyamatosan. Ma már nem csak tanít, hanem a különböző fesztiválokon értékel, zsűrizik. Hogy a Vajdaságban létezik -e néptáncmozgalom, a következőket válaszolta:
- Vajdaságban amatőr néptáncmozgalomról lehet beszélni, akár gyermekcsoportokról, vagy felnőtt csoportokról legyen szó. A Gyöngyösbokréta fesztiválon évek óta mintegy 30 együttes mutatkozik be, de ennek alig egy harmadára lehet azt mondani, hogy igényesen, magas színvonalon művelik a néptáncot. Ami pedig a gyermekcsoportokat illeti, azt vettük észre, hogy már szinte minden kisebb településen megalakult egy-egy csoport. Ők az Óbecsén megrendezett Kőketáncon mérik össze tudásukat és itt már érezhető az, hogy az eltöltött munka igényes, a színvonalra törekednek. A néptánc és a népzene iránti szeretetet, tiszteletet népszerűsíteni kell, mert a kívülálló csak a színpadi produkciót látja belőle, de oktatással, illetve szemléletváltással arra is rá lehet mutatni, hogy milyen munka és alázat szükséges ahhoz, hogy mi ezt a kincset magunkévá tudjuk érezni.
-A néptáncnak nevelő jellege is van?
-Természetesen a hagyományos közösségek az igényeikből fakadva perdültek táncra, vagy éppen játszottak közösségekben. Már a gyermekjátékokban felismerhetőek mindazok a lehetőségek és mozzanatok, amelyek a nevelést, az oktatást részesítik előnyben. Ha az oktató belelát a dolgok mélyére, nagyon ügyesen ki tudja aknázni a lehetőségeket és továbbadni a fiataloknak. De viszont a tudás átadása is egy kihívást jelent, hiszen nem csak az oktató motiváltságától, hanem elsősorban a gyermek lelki felkészütségétől is függ, hogy milyen eredménnyel lehet tanulni.
-Célok, tervek?
-Újvidéken sikerült egy olyan csapatot összeverbuválni, amellyel karöltve megtartható a néptáncmozgalom, de az oktatás mellett újabb generációkat szeretnék kinevelni erre az úgymond szakmára. Igaz, itt nálunk ez nem jelenthet teljes körű megélhetést, hiszen a civil munkából kell ellátni a mindennapi teendőket, viszont ha a családdal harmóniában ráhangolódunk a népzenére, hiszem azt, hogy magas színvonalon még sokáig lehet ezt művelni.
