A Vodicai-kápolna és Szentkút, TájGazda

Katymár települése a magyar-szerb határ mentén fekszik. A községtől kb. negyedórányi járásra, a Kövesmajor felé vezető földút mentén található egy kápolna és egy szentkút.

E kegykápolna a Vodica (vizecske) nevet viseli. A kegyhely a környékbeliek legfontosabb búcsújáró helye volt egykoron. Magyar katolikusok, bunyevácok, sokácok, szlovákok, németek egyaránt felkeresték.

A kápolna és a Szentkút pontos eredete nem ismert. Viszont írásos emlékek arra utalnak, hogy az itt lévő szent kutat és a belőle előtörő vizet már a 1840-es évek idején vallásos tisztelet vette körül. Ide jártak a hívek, imádkoztak, lelki vigaszt vártak és a gyógyulást remélve ittak a forrás vizéből. Mivel a helyet rengetegen keresték fel, így a település plébánosa 1883 szeptemberében engedély kapott arra, hogy egy kápolnát építhessenek a Szentkút közelébe, amelyet az építés befejeztével fel is szenteltek. Már az akkori írásokból is kiderül, hogy a kegyhely régóta létezett, az új kápolna építése előtt is nagy jelentőséggel bírt a helyiek életében. A szájhagyomány szerint egykor itt Szűz Mária jelent meg, s ettől a jelenéstől kezdve a forrásnak csodatévő erőt tulajdonítottak. A kápolna megépítéséhez a hívek sokban hozzájárultak. Volt, aki pénzzel, téglával vagy a kétkezi munkáját ajánlotta fel. A kápolna tornyába két harang is felkerült, melynek elkészítést a bajai harangkészítő mesterre, Heller Jánosra bízták. A hely nagy tisztelttel bírt a hívők körében. A búcsújáró helyet májustól szeptemberig számos zarándok kereste fel. Mivel a környék lakossága vegyes nemzetiségű (német, bunyevác) volt, így a misék rendje is ez alapján működött. Pl. ha a hét vasárnapja német hétre esett, akkor a mise németül zajlott, a körmenetben a német lányok mentek elől, őket követve a német nők és férfiak, utánuk pedig a bunyevácok. A rákövetkező hetet a bunyevác hét követte, amikor is a sorrend megfordult. A bunyevácok mentek elől, őket követve a német ajkúak.

Az idők folyamán a kápolnán többször is állagmegóvási munkálatokat kellett végezni, mivel a magas talajvíz károkat tett benne. Majd az I. és a II. világháború ideje alatt és utána, illetve a az akkori politikai viszonyok miatt egyre kevesebb zarándok tudta megközelíteni a helyet, ezért folyamatosan romlásnak indult az épület és a szentkút is. A misék megszűntek, a kápolna berendezéseit, a kegytárgyakat elhordták, sőt az építőköveit is, végül a gyom teljesen benőtte. A torony harangjait csak úgy tudták megmenteni a helybéliek, hogy egy éjszaka lovas kocsira rakták azokat és elszállították a falu templomába, amelynek tornyába később fel is rögzítették. 2003-ban egy nagyméretű beruházás, felújítás keretein belül a kápolnát sikerült helyreállítani. A Szent kutat pedig 2011-ben adományokból tudták újra felújítani.

A helyhez kapcsolódóan több legendát is számon tartanak:
- a magyarok elmondása alapján valaha egy Mária-kép függött itt egy fán. Egyszer egy vándorlegény pihent meg alatta, aki szomorú sorsán kesergett, amikor is egyszer csak vízcseppek hullottak karjaira. Mivel eső nem esett, a legény kíváncsian nézett fölfelé, és úgy látta, hogy a Szűzanya szemeiből hullottak reá a könnyek. A Szűzanya meg is szólalt és azt mondta, hogy merítsen vizet a forrásból. Sehol sem látott forrást a vándor, de a földet kémlelve észrevette, hogy Mária könnyeiből forrás fakadt.
- a szerbek elbeszélése szerint egy magyar és egy szerb diák vándorolt ezen a tájon, amikor farkasok támadták meg őket. Ekkor vették észre a közelben egy magas fán a Szűzanya képét, ezért hozzá fohászkodtak, és így megmenekültek. Látták, hogy a fa alatt két forrás csobog. Megfogadták ekkor, hogy ezt a helyet a Boldogságos Szűz Máriának fogják szentelni, ki-ki saját hitvallása szerint. És azóta is, az egyik forrás körül a katolikusok, a másik forrás körül pedig a görögkeletiek szoktak áhítatoskodni.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Az újság nem csak olvasásra jó

    Túri Edina, papírfonás, TájGazda

    Korábban nem is gondoltam arra, hogy az újságot olvasáson, esetleg csomagoláson kívül másra is használhatnám. De egyre többször találkozom az interneten olyan eszközökkel, tárgyakkal,

     
  • Moravcsík Judit

    Moravcsík Judit, TájGazda

    Moravcsík Judit a felvidéki Garamkövesdről gondoskodik a környékbeli lakodalmak szebbé tételéről, elsősorban esküvői kiegészítőket, köszönő ajándékokat készít. Emellett levendulás zsákokat, szívecskéket varr.

     
  • Teljes sötétség – Bízz vakon!

    A láthatatlan kiállítás, TájGazda

    A Millenáris Parkban található Budapest egyik leglátogatottabb programja a Láthatatlan Kiállítás (www.lathatatlan.hu). Ez a kiállítás egy különleges, interaktív utazásra invitálja az érdeklődőket teljes sötétségben,

     
  • Középkorban felejtett kincs

    Erked, TájGazda

    Térségünkben ritka kiváltság, hogy a középkorban érezheted magad. Hiába keresed utazási reklámok között, sokszor térképen sem találod. Lehet, pont ezért nem változott az „elrejtett” település pár száz év alatt.

     
  • A lévai vár és a Dobó-kastély

    A lévai vár

    Léva (szlovákul Levice), a Lévai járás székhelye, a magyarság egyik északi végvára, ahol jelenleg tizenkét magyar kulturális, egyházi és oktatásüggyel foglalkozó magyar szervezet, illetve intézmény működik.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére