Gyakran emlegetjük a mindennapokban, hogy egy fecske nem csinál nyarat, amikor olyasmiről van szó, amihez egymagunk kevesek vagyunk. De számtalan olyan esettel találkozhatunk,

amikor egy-két lelkes és kitartó ember munkája sokakat mozgat meg. Ilyen történhet a hagyományőrzéssel kapcsolatban is, s Kárpátalján hál’istennek sok jó példa van arra, hogy egy fecske igenis csinálhat nyarat, főleg ha hozzá hasonló „jómadarak” (ha már madaras példánál tartunk) is segítségére vannak. Ilyenek például az ungvári járási (egykori Ung vármegye) Szürte és Téglás.

A két szomszédos településen több hagyományőrző csoport is működik, melyek egyik mozgatórugója Ignácz Mária. Neki már édesanyja is kultúrházvezető volt, így Marika mondhatni a szürtei kultúrházban nőtt fel. 1977-ben lett a téglási klub vezetője, mely tisztséget azóta is betölti, s munkájába nemcsak felnőtteket, hanem gyerekeket is igyekszik bevonni. E tekintetben nagy könnyebbséget hozott az ország függetlenné válása, mert általa az elvtársak és pártok kötelező dicséretét teljes egészében felválthatta a magyar folklór.

Az elmúlt néhány évben több hagyományőrző csoport is alakult. 2010-ben jött létre az Eszterlánc gyermek néptánccsoport, a Cimborák Népi Zenekar és a Népdalkedvelők Klubjának Csalogány Asszonykórusa is. Ez utóbbinak tagjai 60-65 életév közötti hölgyek, akik nemcsak népdalokat mutatnak be műsorukban, hanem színpadra vittek már olyan eseményeket is, mint a szüreti mulatság vagy a fonó. Szintén a két település lakóinak közös részvételével működik az Orchidea Néptánccsoport, a Nyitnikék Folklórcsoport, a Rózsa Népdalegyüttes és a Téglási Magyar Hagyományőrző Társaság. 2016 óta létezik a Pergettyű Citerazenekar a Téglási Kultúrház berkein belül. Ennek célja, hogy ismét népszerűvé tegye ezt a sokoldalú, autentikus magyar hangszert Kárpátalján. Ezen csoportok állandó arcai Marikán kívül többek között fia, Ignácz Krisztián és Bernát Ferenc, akik hangszeres zenével kísérik a csoportokat, illetve Szikora Csilla, aki énekhangjával járul hozzá a sikerhez. Siker pedig van! Ezt jól mutatja, hogy a csoportok saját településük és az Ungvári járás falvainak kulturális rendezvényein kívül megyei szintű hagyományőrző programoknak is állandó résztvevői, de Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken is felléptek már, bemutatva nemcsak az egyetemes, de a vidék népdalkincsét is.

S hogy miért is olyan értékesek hagyományok átörökítése szempontjából ezek a csoportok? Mert három nemzedék képviselteti bennük magát. A nagymamák gyakran magukkal viszik unokáikat a próbákra, és olyankor sokkal több veszi kezdetét, mint egyszerű dalolás…  

Espán Margaréta

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A magyar sivatag

    A magyar sivatag, TájGazda

    Érdekes jelenség látható a Duna-Tisza közén, Fülöpháza és Kerekegyháza térségénél mintegy 1992 hektáron. A több évszázados gazdálkodás ellenére kiterjedt homokterületek maradtak meg.

     
  • Kézműves órák

    Kézművesórák, TájGazda

    Vasárnap délelőttönként a környék gyerekeit tanította a garázsukban… „Engedd meg, hogy zárójelbe odaírjuk: Gyöngyike. Téged mindenki így ismer!”

     
  • Lazító méhház Mezőkaszonyban

    Lazító méhház Mezőkaszonyban, TájGazda

    A mezőkaszonyi Szűcs Zoltán életében a méhek szeretete gyerekkori szenvedély. A mezőkaszonyi (Kárpátalja, Beregszászi járás) fiatalember nagyszüleinek szomszédja méhészkedett, ő pedig gyerekként

     
  • Itt az idő voksolni!

    Egy korábbi írásunkban (Az Év fája) már felhívtuk a kedves Olvasó figyelmét arra, hogy vegyen részt az Ökotárs Alapítvány által meghirdetett mozgalomban

     
  • Vera HandMade

    Takács Veronika handmade, TájGazda

    Mélyen tisztelt Olvasóink! Kérjük, ismerkedjenek meg a Párkányból származó tündéri Takács Veronikával: „A nevem Takács Veronika, ötödéves főiskolai hallgató vagyok, Pozsonyban a Szlovák Műszaki Egyetemen tanulok, biokémia szakon.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére