Felvidéken, az ország Nyitrai kerületének Komáromi járásában, a Zsitva és a Nyitra folyók közt fekszik Martos. A körülbelül 700 főt számláló község lakossága túlnyomó részt

máig megőrizte magyarságát. Földterületének nagy része igencsak vizenyős, a faluban és annak határában egyaránt. Ebből kifolyólag hagyományos foglalkozása a múltban a halászat volt. Központjában két tó is található: a Horváth-, illetve a Héder-tó.

A község első írásos említése 1438-ból maradt fenn, Marthos alakban. Területe valószínűleg már jóval régebbtől lakott volt. Előbb az esztergomi érsekség faluja, később az érsekség birtoka lett.

A reformáció már a XVII. század elején megjelent a faluban. Az új irányzat előretörése azonban korántsem volt akadálytalan. Egy 1619-es protestáns panaszjegyzékből kiderül, hogy Forgách Ferenc érsek elűzte a helyi református lelkipásztort. Az idők során azonban változtak a körülmények. Napjainkban lakosságának nagy része reformátusnak vallja magát, s a református egyház tartja fenn a helyi alapiskolát is – 1999 óta.

A községben gyakorta vitte el az ár az épületeket, így azokat bizonyos időközönként újra és újra fel kellett építeni. A református gyülekezet 1731-ben emelt egy nagyobb méretű sövényfalú, nádtetős templomot a korábbi alapjaira. Mintegy 30 évvel később, 1762-ben egy körülbelül 240 kg súlyú haranggal egészítették ki. Alig tíz évvel ezután, 1773-ban új, kőfalú, nádtetővel ellátott templom épült, amit 1830-ban fatoronnyal bővítettek. Ekkor került fazsindely a tetőre, a nád helyébe. Ez az épület sajnálatos módon az 1858-as tűzvészben megsemmisült, a rákövetkező évben azonban újjáépítették.

1898-ban új időszámítás kezdődött a martosi református gyülekezet életében. Megépítették a ma is álló épületet, részben a régi alapokra. Maga a templom egyhajós, neoklasszicista stílusjegyekkel, toronycsúcsa újbarokk hagymás-csúcsos. Belterének közepén magasodik a szószék, két végén pedig a két karzat található. A munkálatok elvégzéséhez az egész közösség összefogott, s a szükség úgy kívánta, hogy még Komáromból is hozzanak munkásokat. Így érthető, hogy a munka rövid idő alatt befejeződött. 1899. január 29-én Antal Gábor püspök felszentelte a templomot. Az ünnepségen olyan személyiségek is részt vettek, mint Feszty Árpád festő, Feszty Béla országgyűlési képviselő, illetve Tuba János.

A martosi gyülekezet tárgyi büszkeségei közt ma is fellelhető egy XVI. századi ezüstből készült, aranyozott, gótikus kehely, egy szintén ezüstből készült, aranyozott barokk kehely, illetve barokk cín kancsók a XVIII. századból.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A gyerekek nagy kedvence, a Miniversum

    Miniversum, TájGazda

    Az elénk táruló látvány magáért beszél. A terepasztal bejárásával, az ott ért benyomások, képek által fantasztikus élmények várják az érdeklődőket.

     
  • A tótkomlósiak is szeretik az angol íjász játékát

    A tótkomlósiak is szeretik az angol íjász játékát, TájGazda

    Makk Hetes. Sem a kártyaasztaloknál ülők, sem az utcai járókelők nem értik félre. A kártyaasztaloknál például makk hetes nélkül nem lehet makk ultit játszani, illetve aki makk ultit játszik,

     
  • Thököly-vár

    Thököly vár, TájGazda

    Késmárk (szlovákul Kežmarok), Szlovákia északi területén fekszik, neve a német Käsemarkt szóból ered, ami „sajtvásár”-t jelent. Alapítása a 12. században II. Géza, magyar király által betelepített

     
  • MolnArt

    A felvidéki Molnár Imre a festői szépségű Zoboralján született, jelenleg Érsekújvárban él feleségével. Ma az ő munkásságával ismerkedhetünk meg. „Matematika-fizika szakos tanár vagyok,

     
  • Színek a szürkeség ellen

    Színek a szürkeség ellen, TájGazda

    Az „ékszerkészítés” címszóra 380 ezer találatot ad a Google, míg a legnépszerűbb videómegosztó oldalon ugyanezen a címszóval közel 800 felvétel található. Ha végigböngésznénk néhány ékszerkészítő kollekcióját,

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére