Felvidéken, az ország Nyitrai kerületének Komáromi járásában, a Zsitva és a Nyitra folyók közt fekszik Martos. A körülbelül 700 főt számláló község lakossága túlnyomó részt

máig megőrizte magyarságát. Földterületének nagy része igencsak vizenyős, a faluban és annak határában egyaránt. Ebből kifolyólag hagyományos foglalkozása a múltban a halászat volt. Központjában két tó is található: a Horváth-, illetve a Héder-tó.

A község első írásos említése 1438-ból maradt fenn, Marthos alakban. Területe valószínűleg már jóval régebbtől lakott volt. Előbb az esztergomi érsekség faluja, később az érsekség birtoka lett.

A reformáció már a XVII. század elején megjelent a faluban. Az új irányzat előretörése azonban korántsem volt akadálytalan. Egy 1619-es protestáns panaszjegyzékből kiderül, hogy Forgách Ferenc érsek elűzte a helyi református lelkipásztort. Az idők során azonban változtak a körülmények. Napjainkban lakosságának nagy része reformátusnak vallja magát, s a református egyház tartja fenn a helyi alapiskolát is – 1999 óta.

A községben gyakorta vitte el az ár az épületeket, így azokat bizonyos időközönként újra és újra fel kellett építeni. A református gyülekezet 1731-ben emelt egy nagyobb méretű sövényfalú, nádtetős templomot a korábbi alapjaira. Mintegy 30 évvel később, 1762-ben egy körülbelül 240 kg súlyú haranggal egészítették ki. Alig tíz évvel ezután, 1773-ban új, kőfalú, nádtetővel ellátott templom épült, amit 1830-ban fatoronnyal bővítettek. Ekkor került fazsindely a tetőre, a nád helyébe. Ez az épület sajnálatos módon az 1858-as tűzvészben megsemmisült, a rákövetkező évben azonban újjáépítették.

1898-ban új időszámítás kezdődött a martosi református gyülekezet életében. Megépítették a ma is álló épületet, részben a régi alapokra. Maga a templom egyhajós, neoklasszicista stílusjegyekkel, toronycsúcsa újbarokk hagymás-csúcsos. Belterének közepén magasodik a szószék, két végén pedig a két karzat található. A munkálatok elvégzéséhez az egész közösség összefogott, s a szükség úgy kívánta, hogy még Komáromból is hozzanak munkásokat. Így érthető, hogy a munka rövid idő alatt befejeződött. 1899. január 29-én Antal Gábor püspök felszentelte a templomot. Az ünnepségen olyan személyiségek is részt vettek, mint Feszty Árpád festő, Feszty Béla országgyűlési képviselő, illetve Tuba János.

A martosi gyülekezet tárgyi büszkeségei közt ma is fellelhető egy XVI. századi ezüstből készült, aranyozott, gótikus kehely, egy szintén ezüstből készült, aranyozott barokk kehely, illetve barokk cín kancsók a XVIII. századból.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A napilapok, reklámújságok átalakulása

    Papírfonás, TájGazda

    Az emberi képzelőerő fantasztikus dolgokat képes kihozni belőlünk, emberekből. Képesek vagyunk általa egy, már meglévő tárgyat átformálni, átalakítani, ezáltal egy teljesen új tartalommal megtölteni.

     
  • Juhász Zsuzsa selyemkendői

    Juhász Zsuzsa selyemkendői, TájGazda

    Juhász Zsuzsa vagyok, foglalkozásom szerint pedagógus. Érsekújvárban élek, városunk magyar iskolájában tanítok immár 29. éve. Mivel nevelőnői munkám mellett rajzot is oktatok, a képzőművészet közel áll hozzám.

     
  • Népünnepély a falunap Gunarasban

    Népünnepély a falunap Gunarasban, TájGazda

    Az aratást követően, az őszi nagy mezőgazdasági munkák kezdete előtt, lélegzetvételnyi pihenőt tartanak a gazdák, a falvakban különböző rendezvényeken erősítik meg,

     
  • Handmade by Edi

    Handmade by Edi, TájGazda

    Tóth Edina Felvidéken, Dunaszerdahelyen él és dolgozik, mint varrónő és divattervező. Elsősorban gyermekjátékokat és lakás kiegészítőket varr, termékeit Handmade by Edi néven értékesíti saját üzletében,

     
  • A gyermekszínészet bástyája

    Gyermekszínészet a Vajdaságról

    Az Újvidéki Színház 1973-ban alakult. Életre hívásának kiemelt szempontja volt, hogy a jugoszláviai magyarság színházi élete és kultúrája egy  modern színházzal gazdagodjon.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére