Egészséges vagy félséges ('é' ékezete színezve) avagy Test kontra lelkiismeret? Hol kezdődik és hol ér véget az egészséges táplálkozás definíciója? A meghatározásokkal már tele van a padlás.
A diéta-javaslatokkal van tele az éléskamra. A gyártók és forgalmazók (általában öncélú) ötleteivel pedig mi magunk is torkig vagyunk. Többségünk valóban ugyanazt a nemes célt tűzi ki maga elé: jót és jól enni, inni. Mi több, a táplálékkal szükség szerint gyógyítani, megelőzni, feltáplálni, erősíteni, fogyasztani, és lehetőleg minél többször zamatélvezethez jutni, vagy azt nyújtani.
Hajlamosak vagyunk görcsössé válni az egészséges étkezés kivitelezésében? Vagy könnyedén vesszük, amolyan "ami jól esik, arra van szükségem" alapon? Vagy mottónk mindörökké: együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk (mondván: a diéta önmegtartóztatás, az önmegtartóztatás örömtelenség, az öröm nélküliség stressz, a stressz pedig ártalmas)?
Önök milyen gazdái testüknek és milyen gazdái lennének legszívesebben? Érdeklődve várjuk válaszaikat - írjanak, akár étkezés előtt, után, esetleg alatt.
