Versec, Tájgazda

Vajdaság egyik legkeletibb városa Versec, a Verseci – hegy lábánál terül el. Lakossága 54 ezer, ebből mintegy 2000-en vallják magukat magyarnak. Az évtizedek során nagyban megváltozott

a város nemzeti struktúrája, hiszen a múlt század 50-es éveiben négy tagozaban folyt a magyar oktatás. Ma már csak anyanyelvápolási szinten tanulják a amgyar nyelvet a diákok. A valamikori Petőfi iskola épületében most a Városi Múzeum működik. A verseci magyarok nagyra becsülik Herceg Ferencet, aki ebből a városból származik. A helybéli Petőfi Kultúregyesület minden évben szeptemberben ünnepi műsorral emlékezik meg a költő születésnapjáról. A szülőházának a helyén ma már másik épület van, csak egy emléktábla őrzi emlékét.

A város rendezett, ipara sem elhagyagolt. Széles utcái , parkjai vannak, az épületek zömén látszik a rég-múlt idők díszító elemeinek sokasága. Várát Zsigmond király építtette. A 150 éves Szent Gellért katolikus templom a hívő közösség kegyhelye. A verseci magyarok a helybéli Petőfi Kultúregyesületben igyekeznek eleget tenni magyarságuknak. A civil szféra anyagi támogatása nagy kihívás, ezért a tagok saját kezüleg igyekeznek megtenni mindent az érvényesülésért.

Versectől mintegy 30 kilóméterre fekszik Fejértelep, a Deliblátói homokpuszta kapuja. A 300-nyi lakos kétharmada magyarnak vallja magát, de az oktatás már itt sem foylik magyar nyelven. A faluban szinte minden infrastruktúra megvan és több civil szervezet is működik. A legnépesebb az Ady Endre művelődési egyesület.

Fejértelep már a 18-ik században létezett, mint település, mert a föld adottsága kiváló volt a szőlőtermelésre. Manapság is a hagyományos földművelés mellett a szőlészet – borászat jelenti a fő megélhetést. Az idők viharai és a mostani gazdasági helyzet nagyban rányomja bélyegét a falu arculatára. A szebb jövő reményében sokan külföldön és más nagyvárosokban keresnek munkát. Itt már szinte csak az idősebb generáció maradt. A falu elnöke és a megmaradta maroknyi magyarság  a falusi turizmusban és a mezőgazadsági termelében látnának némi jövőt, de a magyarság sorsa megpecsételődni látszik. Ez az utolsó generáció, aki még aktívan használja anyanyelvét.

Pin It
contentmap_plugin

Ajánlott cikkeink

  • „A jó bor az a hegy leve és a gazda verejtéke”

    „A jó bor az a hegy leve és a gazda verejtéke”

    A Bereg-vidéket akár a kárpátaljai Tokajnak is nevezhetnénk, hiszen itt található a vidék szőlészeteinek, borászatainak jelentős része, s aki idelátogat, ugyanúgy nem hagyja ki a borkóstolást,

     
  • A kovácsolás (mégsem) kihaló mesterség

    Alig néhány évtizeddel ezelőtt  szinte minden faluban megtalálható volt a kovácsműhely, a nagyobb településeken három négy kovácsnak is bőségesen akadt munkája.

     
  • Juhász Zsuzsa selyemkendői

    Juhász Zsuzsa selyemkendői, TájGazda

    Juhász Zsuzsa vagyok, foglalkozásom szerint pedagógus. Érsekújvárban élek, városunk magyar iskolájában tanítok immár 29. éve. Mivel nevelőnői munkám mellett rajzot is oktatok, a képzőművészet közel áll hozzám.

     
  • A magyar népzene ünnepe a Vajdaságban

    A magyar népzene ünnepe a Vajdaságban, TájGazda

    Idén a Topolya melletti Bácskossuthfalva adott otthont Vajdaság legrangosabb népzenei fesztiváljának, a 41. Durindónak és az 54. Gyöngyösbokrétának. A faluban harmadik alkalommal került sor

     
  • Pálffy-kastély – Gidrafa

    Gidrafa, a több mint 2000 főt számláló község Felvidék Erdőhátnak nevezett részén fekszik, Pozsony és Nagyszombat közt. Nevét a mellette csörgedező Gidra patakról kapta.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére