Száz évvel ezelőtt a pozsonyi lakosság körében igencsak népszerű volt Petőfi Sándor, a költő kivételes tiszteletnek örvendett. Ezt látva, Fadrusz János 1902-ben elhatározta, hogy saját költségén szobrot

készít a költőóriásnak. Sajnálatos korai halála miatt erre azonban már nem volt lehetősége.
A mester tervét tanítványa, Radnai Béla valósította meg. A szobor elkészítésére pályázatot írtak ki, 37 pályamunkából választották ki a győztes alkotást. Radnai elismert művész volt, alkotásaiból a király, s számos nemes vásárolt, mi több: munkásságát az országhatárokon kívül, Párizsban, Torinóban és Milánóban is kitüntetéssel díjazták. A pozsonyi Petőfi-szobrot – mely mentes minden fölösleges motívumtól, sallangtól, s az önfeláldozást helyezi előtérbe – a művész egyik legjobb munkájaként tartják számon. Anyaga carrarai márvány.
Pozsony valamikori Kossuth Lajos terén, a Nemzeti Színházzal szemben került sor a monumentum leleplezésére 1911. szeptember 8-án, minekutána minden évben ünnepélyes koszorúzásra került sor lábánál… egészen 1920-ig. 1921-ben Pozsonyt elszakították Magyarországtól, Petőfi szobrát pedig szétszedték és a Grassalkovich palota egyik istállójába száműzték. 10 évig pihent itt, szalmába csomagolva, ládákban. A költő születésének századik évfordulóján a szlovákiai Sarló elnevezésű mozgalom tagjai ilyen körülmények közt koszorúzták meg a szobrot.
1951-ben a mű ismét közterületre került, a Duna jobb partján, Janko Kráľ szlovák költőről elnevezett ligeti parkban állították fel. Itt látogathatta meg minden március 15-én a helyi magyarság.
2003. március 15-én a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság jóvoltából, az adakozó lelkületnek köszönhetően kerülhetett jelenlegi helyére: az óvárosi Medikus kertbe, ahol ma is meglátogathatjuk.
Hét évvel később, a 2010-es forradalmi megemlékezés alkalmával a szlovák írók és költők elitje is tiszteletét tette. Köztük volt Daniel Hevier is, aki Petőfinek címzett levelében az alábbiakat írta: „…a jó szobor arról ismerhető fel, hogy nem zavarja a környezetét, belesimul a tájba. A jó költő meg arról, hogy zavarja a környezetét, nem simul, nem idomul, hanem kényelmetlenséget okoz a hatalomnak!”

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • A gyermeki kreativitás fejlesztése

    A gyermeki kreativitás fejlesztése, TájGazda

    Tünde még csak tíz éves, de már a kreativitás nagymesterének is lehetne nevezni. A művészet, a színkavalkád fantáziadús harmonizálásának erényét elsősorban édesapjától örökölte,

     
  • Tóth Adriana

    Tóth Adriana, TájGazda

    Tóth Adriana a felvidéki Kéménden él, Párkánytól nem messze. Jelenleg varrónőként dolgozik, viszont emellett szívesen köti le magát bármivel, ami megmozgatja a fantáziáját, ami egy kis kreativitást igényel.

     
  • Az úthengerek mekkája

    Az úthengerek mekkája, TájGazda

    Személy szerint, nekem az első találkozásom egy úthengerrel gyerekkoromban volt, kb. 5-6 éves lehettem. Akkoriban aszfaltozták az utakat a falunkba. Lassan haladtak egymás után és tömörítették

     
  • Almáskamarás - az ország kemencéje

    Almáskamarás, az ország kemencéje, TájGazda

    ... Jó kemencés sültet Almáskamaráson lehet enni a főtéren! Egy Bél-békési kistelepülésen kevés bulvár-médiaképes esemény történik. Mert az semmiképpen sem kívánkozik ezeknek a lapoknak,

     
  • Egykoron víztorony - ma lakóház

    Nem tudom miért, de engem mindig elbűvölnek a víztornyok. Főként azok, amelyek az 1900-as évek környékén épültek fel. Elgondolkodtatnak, hogy miként, hogyan is tudták

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére