Felvidéken, az ország Nyitrai kerületének Komáromi járásában, a Zsitva és a Nyitra folyók közt fekszik Martos. A körülbelül 700 főt számláló község lakossága túlnyomó részt

máig megőrizte magyarságát. Földterületének nagy része igencsak vizenyős, a faluban és annak határában egyaránt. Ebből kifolyólag hagyományos foglalkozása a múltban a halászat volt. Központjában két tó is található: a Horváth-, illetve a Héder-tó.

A község első írásos említése 1438-ból maradt fenn, Marthos alakban. Területe valószínűleg már jóval régebbtől lakott volt. Előbb az esztergomi érsekség faluja, később az érsekség birtoka lett.

A reformáció már a XVII. század elején megjelent a faluban. Az új irányzat előretörése azonban korántsem volt akadálytalan. Egy 1619-es protestáns panaszjegyzékből kiderül, hogy Forgách Ferenc érsek elűzte a helyi református lelkipásztort. Az idők során azonban változtak a körülmények. Napjainkban lakosságának nagy része reformátusnak vallja magát, s a református egyház tartja fenn a helyi alapiskolát is – 1999 óta.

A községben gyakorta vitte el az ár az épületeket, így azokat bizonyos időközönként újra és újra fel kellett építeni. A református gyülekezet 1731-ben emelt egy nagyobb méretű sövényfalú, nádtetős templomot a korábbi alapjaira. Mintegy 30 évvel később, 1762-ben egy körülbelül 240 kg súlyú haranggal egészítették ki. Alig tíz évvel ezután, 1773-ban új, kőfalú, nádtetővel ellátott templom épült, amit 1830-ban fatoronnyal bővítettek. Ekkor került fazsindely a tetőre, a nád helyébe. Ez az épület sajnálatos módon az 1858-as tűzvészben megsemmisült, a rákövetkező évben azonban újjáépítették.

1898-ban új időszámítás kezdődött a martosi református gyülekezet életében. Megépítették a ma is álló épületet, részben a régi alapokra. Maga a templom egyhajós, neoklasszicista stílusjegyekkel, toronycsúcsa újbarokk hagymás-csúcsos. Belterének közepén magasodik a szószék, két végén pedig a két karzat található. A munkálatok elvégzéséhez az egész közösség összefogott, s a szükség úgy kívánta, hogy még Komáromból is hozzanak munkásokat. Így érthető, hogy a munka rövid idő alatt befejeződött. 1899. január 29-én Antal Gábor püspök felszentelte a templomot. Az ünnepségen olyan személyiségek is részt vettek, mint Feszty Árpád festő, Feszty Béla országgyűlési képviselő, illetve Tuba János.

A martosi gyülekezet tárgyi büszkeségei közt ma is fellelhető egy XVI. századi ezüstből készült, aranyozott, gótikus kehely, egy szintén ezüstből készült, aranyozott barokk kehely, illetve barokk cín kancsók a XVIII. századból.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Az Ungerbauer Családi Borpince

    Ungerbauer Családi Borpince, TájGazda

    Míg a felnőttek boroznak, a gyerekek mustot és házi szörpöt kóstolnak... A borcímkét húsz évig tervezte Ungerbauer György, az Ungerbauer Családi Borpince tulajdonosa.

     
  • A kosárfonás életforma

    Gór Endre kosárfonó, TájGazda

    Vajdaságban kihaló-félben vannak az ősi mesterségek, mint például a kádár, a kovács, a szűcs vagy kosárfonás. Péterrévén, a Tisza jobb oldalán fekvő falucskában a folyó mindig is kenyeret adott halászoknak,

     
  • A selymek és a szalagok bűvöletében

    „Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész és ez te vagy a nagyvilágban.

     
  • Csallóközi Múzeum a Sárga Kastélyban

    Csallóközi Múzeum a dunaszerdahelyi Sárga Kastélyban

    Szlovákiában bevett szokás, hogy a magyar kastélyokat múzeumokká vagy szállodákká alakítják, rosszabb esetben hagyják őket teljesen lepusztulni. A dunaszerdahelyi Sárga Kastéllyal az előbbi történt,

     
  • A nyékvárkonyi katolikus templom

    Nyékvárkony, Katolikus templom

    Nyékvárkony gyönyörű helyen terül el Felvidéken, nem messze a bősi vízi-erőműtől. Környékén megannyi termálvízforrás, látnivaló található – csupán keresni kell.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére