Gidrafa, a több mint 2000 főt számláló község Felvidék Erdőhátnak nevezett részén fekszik, Pozsony és Nagyszombat közt. Nevét a mellette csörgedező Gidra patakról kapta.

Régészek szerint területe már az újkőkorban lakott volt, első írásos említése 1296-ból származik. A 16. századtól tizenhárom további településsel egyetemben a Pálffy-család uradalmához tartozott, melynek központja Vöröskő várában volt. Az itt élő lakosság leginkább mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, halászattal, fazekassággal és fuvarozással foglalkozott.
Pálffy János labancként harcolt a császár oldalán az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharcban. A harcok első nagy fordulópontja Gidrafához köthető, ahol 1705. augusztus 11-én a mintegy 81 000 fős kuruc sereg vereséget szenvedett.
Csaknem két évszázaddal később a birtok Pálffy János Ferencre szállt. Az ő megbízásából Franz Neumann, bécsi műépítész tervezte a máig jó állapotban álló kastélyt, s a kivitelezést sem hagyta másra. Az építmény romantikus stílusa mellett a grófot is méltán illethetjük ezzel a jelzővel. A legenda szerint az egész építkezés hátterében abbéli vágya állt, hogy egy hölgy szívét elnyerje. Szerelemre lobbant egy francia, nemesi származású kisasszony iránt, s neki szerette volna elhozni „Franciaországot” Gidrafára. A kastély ugyanis teljes egészében francia mintára épült, a korabeli francia kastélyok stílusjegyeivel. A nem mindennapi erőfeszítés ellenére a történet azonban mégsem ért véget boldogan. Tudvalévő, hogy a jó munkához idő kell, sajnos mire a mestermű elkészült a hölgy keze már másé lett.
Gidrafa a Pálffy-kastéllyal egyetemben az 1920. június 4-i trianoni békediktátum aláírásáig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. Jelenleg a Pozsonyi kerület Bazini járásának községe – évszázadok óta ugyanazon a helyen.
Az épület államosítás előtti, utolsó tulajdonosa Pálffy Pál volt, aki ugyan nem a kastélyban született, de később igencsak sokat tartózkodott itt, majd Münchenben telepedett le.
A II. világháború befejeztével a Csehszlovák állam a kastélyt elkobozta, 1989 óta pedig a Szlovák Írószövetség alkotóházaként tartják számon. Napjainkban a kastély ugyan nem látogatható, viszont az őt körülölelő parkban, melyben számos szobrot megcsodálhatunk, senki sem tilthat meg számunkra egy hosszú sétát a későnyári napsütésben.

Pin It

Ajánlott cikkeink

  • Szokatlan formák fűzfavesszőből

    Jó érzés lehet természetes anyagokkal dolgozni, valami élő dolgot átalakítani, létrehozni belőle valami újat, használható tárgyat, ami révén mások életét megszépíthetjük. Kosárfonás során a vesszők átalakulnak,

     
  • A hagyatékok megmentése

    Az ember lelke mélyén visszavágyik abba a környezetbe/közösségbe, amelyből kiszakadt vagy megpróbált hátat fordítani neki a jobbat, a kényelmesebbet keresve. Fejes Endre és felesége Ágnes

     
  • Mesék nélkül szegényebbek lennénk

    Mesevirágom, TájGazda

    Valljuk be őszintén, a mesékre mindenkinek szüksége van, legyen az gyermek vagy felnőtt. Belőlük merítünk ihletet, általuk képesek lehetünk továbblépni, olykor álmaink megvalósításában is nagy szereppel bírnak.

     
  • A gyógyvíz, a vízesések, és a tájképfestészet

    Rónafüred, TájGazda

    Kárpátalja perecsenyi járásában található Rónafüred /Lumsori/ községben egyszerre ó kiváló pihenési, gyógyulási és művészetkedvelői lehetőség kínálkozik.

     
  • Pazar kilátás egy bazaltvulkánról

    Hegyestű - tájérintő, TájGazda

    Hegyestű, avagy a tanúhegynek is nevezett természeti értékünk 337 méter magasan fekszik a Káli-medencében, Zánka és Monoszló között. E kivételes képződmény hazánkban egyedülálló

     
Ugrás a tetejére