Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A monstrum már hosszú évtizedek óta jellegzetes megállója, látnivalója a dunai csónaktúráknak. Megépüléséről keveset tudni. Feltételezések szerint az alapja 5 méter mélyen a folyómeder

talajszintje alatt helyezkedik el. A további kivitelezési munkálatokról sajnos nincs feljegyzés. A dunai rakodó, 1927-ben kezdte el működését a Dorogi Szénbányák szállító és elosztó üzemegységének külön részlegeként. A szénrakodó feladata a dorogi szénbányákból kitermelt szénpor továbbítása volt a folyami uszályokra. A bánya osztályozó egysége és a rakodó között 5,7 méter hosszú kötélpálya volt kifeszítve, amelyen a szénporral megrakott csillék mozogtak. Amikor még működött a rendszer, a vízben két hatalmas lábon álló, több méternyi magasban, közel kétszáz négyzetméter alapterületű terem volt, amelybe érkeztek a teli csillék. A kötélpályán beérkezett kocsikat 3-4 fős személyzet leforgatta, azok tartalmát bunkeres surrantón, csúzdán leöntötték. Ezek a surrantók és az uszályok össze voltak csatlakoztatva, innen került a hajókra a szénpor. A Dunán várakozó megrakott hajók a szénport a csepeli erőműbe és a fővárosi ipari létesítményekbe szállították tovább.
Az üres csilléket visszaillesztették a munkások a kötélpályára, és visszaindították a bánya irányába. A szénrakodóban volt egy úgy nevezett puffer tároló, amelybe azt az anyagmennyiséget rakták, ami arra az időre volt jó, amikor a megrakott uszályt felváltotta az ürest.

Megközelítése csónakon keresztül történt, abból kiszállva egy vaslétrán kellett felmászni a magasban lévő teremhez. Az itt dolgozók két műszakban látták el a feladatokat. Naponta akár 1000 tonna szénpor is áthaladt a rakodón. A szénbányászat hanyatlása következtében azonban az építmény sorsa is megpecsételődött. 1963-ban leállították a szállítást, leszerelték a kötélpályát, berendezéseket. Azóta üresen áll, fémváza és falburkolata még látható, de a padlógerendákat elvitték. Jelenlegi tulajdonosa a Váltótér Alapítvány. Felújítása rengeteg költséggel járna, most életveszélyes az építményre felmászni.

A ’90-es években művésztelepet szerettek volna létrehozni benne, de az ötlet nem valósult meg. Az elmúlt évek alatt számos országos, nemzetközi szintű művészeti eseményen volt központi szerepe e kultikus építménynek. Ilyen például a Lévay Jenő által vezetett projektek között az 1997-es Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatói által készített anyag, amelyet később a Duna Múzeumban, Dunaújvárosban, Győrben, Budapesten, Kijevben, Pozsonyban is bemutattak. De a szénrakodó szerepelt, mint modell és ihlető a 2001-es Miláno Europa kiállításon a Repülő híd című installációban is.

Pin It
contentmap_plugin

Hírlevél feliratkozás, TájGazda

Ajánlott cikkeink

  • A csíksomlyói búcsú 450 éves

    Az évfordulóra egy művészalbumot jelentetnek meg, melynek megszületéséhez március 20-ig bárki hozzájárulhat. Az első csíksomlyói búcsút 1567-ben István pap indította el Gyergyóalfaluból.

     
  • Kézműves papucsok

    Kézműves papucsok, TájGazda

    Ritka és egyedi foglalkozás a cipész szakma, de ezen belül a kézműves papucskészítés még ritkább mesterség. Vajdaságban, a Tisza melléken, pontosabban Adán él Szalma Sándor mester, aki a néptáncos cipők

     
  • MAJA – Majoros Jácint méhészet

    Majoros méz, TájGazda

    A harminchét éves Majoros Jácint gyermekkorától otthonosan mozog a méhek között. Már a dédapja is foglalkozott méhekkel – akkor még méhkasokban. Nagyapja Viczén István kiváló méhész és oktató volt,

     
  • A borkedvelők Mekkája

    Egy nap, amely a finom borokról, a jó hangulatról, mulatásról, szórakozásról szól. A kb. 600 lelket számláló, borairól híres horvátországi település, Vörösmart (horvátul, Zmajevac)

     
  • Természetes alapanyag a nád

    Gazdag élővilágáról, mindenek előtt madárvilágáról ismert a természeti védelem alatt álló 4,5 km hosszan húzódó és közel 330 hektár területű Ludasi tó.

     

Az én termékem

Tájérintő

Ugrás a tetejére